- Én megölöm!- visszhangzott a ház már korán reggel egy lány torz hangjától. A pesti kis négyemeletes ház legfelső emeletén tomboltak az érzelmek. Sajnos, ennek az alattuk lakók, nem igazán örültek. . . Mivel, ők még aludni akartak volna és nem a dörömbölést, ordibálást és dübörgést hallgatni a hangszigetelésen át.

- Aksi, kuss!

- De én MEGÖLÖM!- vicsorgott a fekete hajú továbbra is.

- Abba hagynátok végre?- lépett be a szobába egy kócos, barna hajú lány.- Van, aki még aludni szeretne. Kit akarsz megölni és miért?- pillantott a dühöngő kiscsajra.

- Kait. . . - morogta. - Méghozzá azért, mert. . .

- Mert túl kedves volt? Istenem, foszd meg a tollaitól, de hagyjatok még aludni. . . 8 óra sincs, és itt óbégatsz. . . - ezzel visszasétált szobájába és elnyúlt az ágyon.

- Igaza van- hagyta rá a rövid, világosbarna hajú lány.- Még én is szeretnék aludni. Csináljatok, amit akartok, de csöndben, jó?- azzal eltűnt szobája irányába.

- Ok. . .- fordult a holló irányába a fekete hajú.- Akkor, Kai. . . Most szépen hazahúzol, mint télen a vadlibák Délnek, neked most irány a Pokol!

- Miért?- nézett rá a fiú értetlenül.- Nem csináltam semmit, csak átadtam egy üzenetet. . . Miért nem maradhatok?

- A háziállat tudja, hol a helye a rangsorban!- vetett rá egy gyilkos pillantást.- Hess haza! Vagy megöllek!

- Igen is, Akuma kisasszony!- hajolt meg mélyen a fiú, de hangja fagyos maradt, majd eltűnt szem elől. A lány mélyet sóhajtva mászott vissza szobájába, és mély álomba szenderült.

A tetőtéri lakás, mely az egész emeletet magába foglalta a lányoknak hála, dübörgött a hangos dobszólótól. És sajnos, csak egyre jobban hangosodott. Mindez, igen csak ingerelte, az alsóbb emeletre éjjel beköltöző, fáradt bandát. Gondolták, csak elhallgat, az illető. Tévedtek.

Így aztán, kénytelen volt legalább az egyikőjük felkeresni a tetőteret betöltő csendháborítót. Ugyanis, mit sem tudtak arról, hogy hány lakos is van a fejük felett. Az emeletre felkapaszkodó fekete hajú srác megütközve tapasztalta, hogy csupán egy ajtó van, a többit, befalazták. . . Így aztán, becsöngetett a 17-esbe.

Várt, de reakció nem érkezett. Ismét csengetett és várt. Semmi. A zene nem hagyott alább, hát elkezdte verni a már így is remegő ajtót, felváltva nyomva, berregtetve a csengővel. Már, már ott tartott, hogy betöri az ajtót és ordít, mikor az végre kinyílt és szemei elé került, egy kék, macis pizsamás, kócos lány.

- Wart' ein Weilchen!- nyögte. (Várj egy percet!)

- He?- pillantott rá, fel se fogva, mit mondott. Hangját felemelve, túlharsogva a dobok zörejét, beordított a lakásba. Az ajtóban álló fél lépést hőkölt hátra a nem várt hangerőtől. Nem nézte ki az előtte álló, félkómás lányból.- Akuma, ha nem hagyod abba, most azonnal én elevenen megnyúzlak!- Az üzenet viszont nem jutott át a hangszigetelésen, ellentétben a dobszólóval. Helyette azonban, a világosbarna hajú lány botorkált ki a nappaliba és megcsóválta fejét.

- Megfojtom. . .

- De még mielőtt én tenném meg vele!- hagyta rá a másikra, aki már ment is a zeneszoba felé.- Szóval, mit akarsz?- nézett a fekete hajú srácra.

- Sie schlagen großen Lärm nur!- vágta rá gondolkodás nélkül a fekete hajú. (Nagy lármát csaptok!) A lány elég megrökönyödött képet vágott hozzá.

- Was makogsz?- meredt rá a srácra.- Na, húzzál a retekbe a némettel együtt!- azzal rácsukta az ajtót. A döbbent fiú, pedig más lehetőséget nem látva, elindult hazafelé. Idő közben, a zene is abba maradt.

Egy emelettel lentebb német nyelvű diskurzus vette kezdetét. A négy álmos srác egyként vette körbe a fent járt igehirdetőt.

- Na, ki az? Ki lakik ott?

- Ki azaz őrült, aki hajnalban zenél?- ásított nagyot egy szőke, szürke szemű.

- Milyen idióta banda az, ha? Fogadjunk, hogy egy srác dobol. . .

- Azt nem tudom, ki dobol, de. . .

- Hé, Yu, kell kaja?

- Naná. . . Szóval, két kis csajt láttam- dörmögte.- A dobost nem. Csak két, még javában alvó lányt. . . Ahogy veszem észre, nem erősségük a német. . .

- Majd adunk nekik nyelvleckét- nevetett fel perverzen Strify. A többiek csak fejüket rázták.

Eggyel fentebb, a világosbarna hajú leányzó, név szerint Haruno Ame, éppen barátnője, Musume Akuma fejét üvöltötte le. A lány csak ült és arcán bárgyú vigyor terült szét. Ame végre elhallgatott, levegő után kapkodott. Ez alatt Akuma megrázta fejét, mire füléből kipottyant két vattacsomó.

- Bocsi, Ame, nem hallottam egy szót se- mondta angyali mosollyal arcán.- Megismételnéd, kérlek?

- AKUMLÁTOOORRRR!!!!- ordított fel a másik.

- Most mi van?- nézett rá kissé durcásan.- Nem akarok megsüketülni. . .

- Abba hagynátok?- lépett be a szobába Ogawa Ayumi, a trió legidősebb tagja.- Egyébként azt mondta, hogy idézem: - emelte fel hangját- "Hogy lehetsz ennyire hülye?! Hajnalban elkezdesz dobolni, és még védőfalat se emelsz a szoba köré, helyette felerősíted a hangokat, mikor hallod, hogy csöngetnek! Tiszta idióta vagy, Musume Akuma! A világ legnagyobb idiótája, aki csendháborítással kezdi a napot! Valami helyes pasi állt az ajtóban, aki még neked is bejött volna, de nem mentél ajtót nyitni, inkább doboltál, és adtad a süketet továbbra is! Bocsáss meg, de azt kell mondjam, nővérkém, ma reggel idióta módjára viselkedsz!" Ennyi- mosolygott rá.- Remélem felfogtad.

- Fel- bólintott.

- Jó, akkor gyertek reggelizni. . . Kész a kaja. . . Habár, nem éppen érdemled meg. . . - tekintett az "ártatlan" kis feketére.

- Oi Gawa! Most haragszol?- kérdezte. (Hé Gawa!)

- Ismersz, nem? Nem tudok rátok haragudni. . . No, asztalhoz, mert kihűl minden.

- Bizony ám, Ame! Mozgás!- lökött egyet a lányon.

- Te csak ne taszigálj! Inkább gyere, te marha. . .

- Milyen pasi volt?

             - És német. . . asszem- tette hozzá csöndesen a hosszú hajú.

<-- Back