Estére valahogy sikerült kitessékelni a fiúkat a lakásból, így a lányok végre nyugodtan lezuhanyozhattak és ledőlhettek aludni. A másnap reggel a megállapodás szerint indult. És annak jegyében telt is egészen fél 7-ig. Akuma ugyanis, addigra a lakásban átállította az összes órát, amik a fél 11-es időpontot mutatták. Ennek örömére felkeltette a két "álomszuszékot" és rávette őket egy kis zenélésre reggeli előtt. Az eredmény katasztrofális volt. A lányok nyugodtan zenéltek, míg az ajtót öt fiú igyekezett betörni.

Öt mérges, alvásra vágyó fiú. Dörömböltek, csöngettek, de hasztalan, hiszen a dob, a gitár, a basszus és az énekszó elnyomta ezeket az aprócska zajokat. Főleg, hogy Aksi ismét felcserélte a varázslatokat és a "zajok" egyre inkább erősödtek, mint hogy hangszigetelődtek volna.

Végső soron, "a felbőszült vadállatok" sikeresen betörték a bejárati ajtót, majd berontottak a zeneszobába, ahol a csajoknak kellett egy kis idő, hogy felfogják, vendégeik vannak. Mindehhez az kellett, hogy Romeo kihúzza a hangfalak kábeleit a konnektorból. Az ötös fiúcsapat enyhén pipán nézett az értetlen képet vágó, ártatlan kis trióra.

- Valami baj van? - jött meg végre Ame hangja.

- BAJ!? - visszhangozták. - Tisztában vagytok azzal, hány óra? Negyed 8! Érted! Negyed 8! 10-ig még van kettő és háromnegyed óra!

- Szívem, ismered Te az órát? - nézett Yu keményen Akuma unott tekintetébe. A lány vállat vont, majd a falon lévő órára mutatott.

- A szerint negyed 12 van.

- Akkor rosszul jár!

- Nem a tiétek jár rosszul? Átállítottátok a határnál? - kérdezte ártatlanul Ame.

- Naná! Nézd meg! - nyomta orra alá mobilját Strify. - Negyed 8.

- Ez meg negyed 12 - mutatta sajátját. Ayumi egyszerűen megoldotta a problémát, mikor ismét kiújult a veszekedés.

- Shut up! (Pofa be!) - dühösen nézett egyetlen egy személyt a szobában. - Mindjárt megnézzük, mennyi az idő... De a Te érdekedben ajánlom, hogy neked legyen igazad, Akuma! - azzal a TV-hez sétált és bekapcsolta azt. Sebesen átváltott egy ismert csatornára, név szerint az RTL-re, ahol a Reggeli című műsor ment. A képernyő alján a pontos idő virított: 08:20. Gyilkos pillantást vetett fekete hajú barátnőjére, majd átkapcsolt az m1-re, ahol néhány öreg fószer karattyolt valami "érdekes témáról". Itt az óra szerint: 08:21 volt a pontos idő. - OK, a fiúk nyertek... - kapcsolta ki a készüléket egy mély sóhaj közepette. - Aksi, állítsd vissza az órákat! Az összeset! - nézett rá szúrósan. - Aztán megbeszéljük, mi lesz a büntetésed...

- Összezártok Yuval? - kérdezte kutyakölyök szemekkel.

- Nem - felelt kórusban a két lány. Ame lehuppant Ayumi mellé a kanapéra. - Mi legyen vele?

- Passz... - Közben a fekete hajú a konyha felé vette útját. Tekintete megakadt a padlón fekvő bejárati ajtón. Ereiben megfagyott a vér, gyilkos szemekkel nézett a háta mögött álló fiúkra.

- Ti meg... mit műveltetek... AZ AJTÓVAL? - üvöltött.

- Betörtük, mivel nem nyitottátok ki... - felelt unottan Kiro. - És nem fizetjük ki. Nem tartottátok magatokat a megállapodáshoz, hát mi se fogjuk.

- Mi van az ajtóval? - keveredett oda Ame is. - Jesszus!

- Nem fizetik ki! - nyavalygott Akuma. - És felrúgják a szerződést is...

- Te rúgtad fel a szerződést! - vágott szavába Ame.

- Csuriban volt a kezem! - védekezett.

- Akkor meg amúgy is érvénytelen volt! - szólt közbe Ayumi is. -És azt hiszem, megvan mi lesz a büntetésed...

- Igen? Mi? - kérdezte. Egy dologban biztos volt, ha Ayu kitalál valamit, nem sok tartja vissza attól, hogy meg ne tegye, de könnyen lebeszélhető tervéről... Kivétel, mikor megmakacsolja magát. Olyankor hajthatatlan. És a lány arcára kúszó gonosz mosoly pontosan az utóbbiról tanúskodott.

- Egy hétig... teljesíted...Yu és a többiek...összes kívánságát! Első sorban Yuét! - a köztes kis hatásszünetekkel együtt a szavak felfogható értelemben jutottak el Aku agyáig. A lány azonnal heves tiltakozásba kezdett.

- Na, neeem! Nem, nem, nem! Szó se lehet róla! Nekem nem parancsolgat senki! Érted? SENKI! Nem fogadok szót senkinek, senki kedvéért! - aztán fojtott hangon folytatta. - Majd pont egy félőrült, halandó Adonisznak fogok ugrálni, mi? Észnél vagy? Ha ez eljut Apánk fülébe...

- De nem fog. Ame, fordítanál nekik? És TE! - fordult vissza unokahúgához. - Te teljesíted, amit kérnek! Megértetted? Vagy el kell, vegyem az erődet egy hétre?

- Nem kell... - dohogta megsemmisülten. - Megteszem, amit kérnek - sóhajtott beletörődve sorsába. - De, ha Apánk megtudja, a felelősség, a Tiéd!

- Jó, majd engem végeznek ki helyettetek is - vont vállat. - Ame! Megmondanád nekik azt is, hogy megcsinálhatnák az ajtónkat?

- Mi vagyok én? Szótár? Mond meg nekik te! Használd a... - Mélyet sóhajtott a szépen pislogó Ayu láttán. - Rendben...

  A fiúknak tetszett az ötlet. Ezer örömmel hozták rendbe az ajtót, majd ugyanekkora lelkesedéssel rángatták le Akumát saját kéglijükbe. A lány arcán fanyar mosoly úszott szét, mikor körbenézett a lakáson, miről virított, hogy fiúk lakják és nincs náluk nő. Hacsak nem egy kisebb hancúrozásra...

A fekete hajú nagyot nyelt. Végig nézte már a szobákat, de nem volt túl boldog tőlük. Szennyes terített be mindent, a mosatlan edények csak úgy hevertek szanaszét, a levegő állott volt és büdös... A fürdőszobába inkább be se nézett...Yu megveregette vállát.

- Kezd, mondjuk az én szobámmal... - súgta lágyan fülébe. Akuma vetett rá egy gyilkos pillantást, majd belépett a kis híján fekete szobába. Nem akarta megtudni, hogy a festék vagy a kosz miatt néz-e úgy ki a helység, ahogy kinéz. Mélyet sóhajtva tárta ki az ablakot.

- Gázálarcot, gumikesztyűt és egy nagy adag, fertőtlenítő szert kérek... Meg egy zacskót... Nem, kettőt... - sorolta kívánságait.

- Remek, nos, ki kell, hogy ábrándítsalak, gázálarccal nem tudok szolgálni, kesztyűnk sincs és lyukas az összes szatyrunk...

- Yu... - nyögte.

- Mondd.

- Rosszul vagyok... - a fiúnak se kellett több. A fürdő felé terelgette a lányt, ahogy csak tudta a szemétkupacok között. Amikor oda benyitottak, Aksinak valóban összeugrott a gyomra és menekülni készült onnan, azonban a rosszullét erősebbnek bizonyult és kidobta a taccsot. Yu aggódva nézett rá.

- Most már jobb? - kérdezte.

- Aha... Szerintem mindent kihánytam, amit csak lehet... Nyissunk ablakot... - motyogta. Yu nézte egy darabig, majd miután Aksi kiöblítette a száját felkapta és a szobájába vitte. Egy hanyag mozdulattal lesöpört mindent az ágyról, majd lefektette rá a kába lányt. Az ablakot szélesre tárta, aztán körbenézett szobájában. A fekete hajú leány már aludt, így csöndesen nézte egy darabig, majd nekiállt legalább a szennyest és a szemetet kivinni szobájából.

<-- Back