Az emeleti lakásban vágni lehetett a feszültségtől szikrázó levegőt. Ayumi és Ame mindent megtettek, hogy a fiúk higgyenek nekik. A rövid barna hajú lány mesélt nekik mindent. Megvágta saját kezét, hogy bizonyítsa, nem halandó. Elvégre is a seb elég gyorsan begyógyult. A fiúk viszont, viccnek vélték a dolgot. Színpadi trükknek, hiszen a színészek is véreztek egy-egy késtől.

        - Hülyítsetek már mást! – morogta Kiro.

        - Lányok, ez pusztán mese habbal… - bólintott rá Romeo is.

        - Ame, hálás lennék, ha nem viccelnél ilyenekkel – csóválta meg fejét Strify.

        - Ayumi, ugye eszedbe se jutott hasonló ötlet? – forgatta szemeit Shin.

        - Hihetnétek nekik… - morogta Yu.

        - De ez nem vicc! – makacskodott Ame.

        - Nem, nem fog, csak gondoltam, lerágatom a húst a kezemről néhány patkánnyal… - legyintett unottan.

       - Ok – sóhajtott a szőke. – Hogy mit csinálsz? – fogta fel a szavak jelentését. – Ügye, most csak hülyéskedsz… - ám abban a pillanatban, a szellőzőből két nagydarab patkány mászott elő. A két félméteres jószág a lábánál állt meg.

        - Nem hülyéskedek… - emelte rá a lány ártatlanul barna tekintetét, mire a szürke szemű leült a fotelbe. Akuma kezdett ráunni a veszekedésre.

       - Jó, hol tartottad a két betanított patkányodat? – kérdezte szem forgatva Romeo.

        - Tudjátok, mit? – csattant fel Akuma. Mióta bejött a lakásba, először szólalt meg. – Ezt magyarázzátok meg valamivel! – A lány lecsukta fekete íriszeit, majd lassan felnézett. Tekintete Yun állapodott meg. A fiú unottan nézte a jelenetet eleinte, aztán kezdett leesni az álla döbbentében.

        A lány szemei vörösre váltottak, kerek kis fülei hegyesek lettek, mint a manóknak. A feje búbján, a frufruja mögött két kis szarv bukkant elő. Fekete haja vörös lett… tűzvörös. Lapockáiból két fekete, nehézkes, csontos bőrszárny nőtt ki, míg a nadrágját átszakította egy vékony, V formában végződő farok. Karmai tűhegyesre nőttek. – Ezt mivel magyarázzátok, okos tojások? – kérdezte egy lekezelő pillantással. Hangja, kissé mélyebben csengett.

        A srácokban meghűlt a vér. Nagyokat nyeltek, szemeik tágra nyíltak, főleg, mikor elővillant a lány hibátlan mosolya és rádöbbentek, fogai is hegyesebbek az átlagnál. Szóhoz se jutottak, arcuk fehér volt, mint a hó.

        - Mi az fiúkák, elvitte a cica a nyelvetek? – nevetett fel Akuma. – Szánalmas kis halandók… Van kedvetek velünk jönni a Pokol leghíresebb bulijára? A Vérvörös Hold Éjszakáján?

        - Megvesztél? – meredt rá Ayumi és Ame. – Kai konkrétan megmondta, nem jöhetnek! Te is tudod, mi lesz a vége, ha lebuknak!

        - Ugyan, kitanítjuk őket! – vont vállat. Szemét le se vette Yuról. A fiú meghűlve figyelte a lány minden mozdulatát. – Adjak különórát a hálóban?

        - AKUMA! – üvöltötte le fejét húga és unokanővére.

        - Chö, jól van, leállítom magam… - csapott egyet megvetőn farkával.

       - Ideje volt! – morogta Ayumi.

        - Ti… is… ilyenek vagytok? – nyögte ki nagy nehezen Shin és Strify.

        - Igen – bólintott a két lány. – Megmutassuk? – Apró biccentés volt a válasz. Ame kezdte az átváltozást.

       Rövid barna haja világoskékre változott, fülei, karmai neki is hegyesek lettek. Fején két kisebb szarvacska bújt meg, mint nővérének. Fogai kevésbé lettek hegyesek. Arcán két mélykék démoni jel bontakozott ki, melyek a szemöldöke széle fölött indultak és az arca közepén értek véget, enyhén meghajolva, lágy keretet adva arcának. Így az immár világoskék szemei szinte rikítottak. Lapockáiból halovány kék szárnyak bontakoztak ki, melyek tollból voltak. Ezek a tollak, viszont nem angyali pehelytollak, hanem súlyosabb, élesebb pokoli tollak voltak.

        A srácok döbbenten nézték az átváltozott lányt, majd Ayumira néztek. A lány biccentett feléjük, majd ő is megkezdte az átváltozást.

        A gesztenyebarna tincsek méregzöld színt öltöttek, miként a lány szemei is ugyanezt a színt vették fel. Nyakán, körbefutott egy kacskaringós zöld színű minta. Körmei megnőttek, füleivel és fogaival együtt hegyesek lettek. Hátából egy pár zöldes fekete szárny bukkant elő, mely pikkelyekből állt.

       A fiúk elismerő pillantásokat küldtek a lányok felé. És ha beleszámoljuk, hogy még csak félig változtak át! Hiszen a harci ruhájuk és fegyverzetük nélkül még nem volt teljes az alakváltás. Azonban ezt mégse kötötték akkor a fiúk orrára. Túl sok lett volna nekik egy napra.

        - Szóval, jösztök a bálba? – nézett rájuk Akuma.

        - Hát… - a srácok egymásra néztek. – Miért is ne? – bukott ki belőlük. Ez a mondat okozta vesztük.

        Majdnem két héttel később, június 17.-én az immár „kitanított” fiúkkal leugrottak a Pokolba. A lányok meg se rezdültek a sebességtől, a hőmérsékletváltozástól vagy a helyszín iszonytató látványától. Velük ellenben, viszont a három jó barát teljesen kikészült és még várt rájuk egy hosszabb gyalogtúra. A kietlen tájról, végre ismét a lányokra esett a pillantásuk. Immáron, teljes alakjukban mutatkoztak.

        Amen egy fekete, tapadós top volt, melynek gallérja volt és abba egy vörös nyakkendőt fűzött. Nyakában egy fekete szíj virított, bal felkarján, egy vörös alapon tüskés „karperec.” Csuklóján feltekert ezüst karkötő és egy ujjatlan kesztyű. Bal kezét csuklótól a felkar közepéig sötét bordó, szinte fekete kesztyű borította, melyre csuklóján egy három soros, négyzet alapú tüskés karkötőt rögzített. Fekete, vörös kockás miniszoknyát viselt, melynek bal oldalán két soros lánc futott. Mindehhez tartozott egy magas szárú fekete csizma és egy combfix.

        Akumán egy vörös „melltartó, bugyi” és fekete combfix, térdig érő csizma virított. A combfixet oldalt összefogta a „páncéllal”. Mindennek volt némi fémes beütése. Kezein ujjatlan kesztyű volt, nyakában ezüst nyaklánc. Két oldalán egy-egy katana csillogott.

        Ayumin egy sötét bordó, szinte fekete ruha volt, melynek szoknyája combközépig ért. Onnan egy ugyanolyan színű combfix volt rajta, fekete bokacsizmával. Karjain felkarja felétől csuklóig egy-egy csipkés, szintén ebben a színben pompázó kesztyűt viselt. Nyakában egy medál lógott.

        A srácok leesett állal nézték a három lányt. Azok kérdőn néztek rájuk.

       - Most mi van?

        - Csajok, már most merevedési görcsöt kaptak! – nevetett gonoszan Akuma. – Mi lesz velük a bálon? – nézett rájuk sunyin.