Személyes adatok:

205 éves, lökött démon, szinte még gyermek. Érdeklődési körébe tehetők a nők, a nők és a nők... no, meg a kígyók, de mégis inkább a nők. A legperverzebb fiú mindegyik közül, a kámaszutra összes mozdulatát ismeri ifjú kora ellenére, a kéj és a szenvedély világába magával ragadná imádott nőjét, Rikát is, ha engedné az Úrnő.

Élettörténete:

Nemesi család sarja, a Déli Birodalom egyik Hercegségének tagja. Nevelőinek már kiskorában feltűnt féktelen érdeklődése a másik nem iránt. Azonban fiatal kori hódításai sose jártak sikerrel, mivel hajkoronája a folytonos verekedések közepette, mindig megtépázott, kócos állapotban volt, így a kisasszonyok rendszerint sikítva menekültek előle, ellentétben bátyjával, aki a verekedések után is szinte patyolat tiszta maradt.
Sosem volt eminens tanuló, rendszerint szétszórt természet volt, az órákra oda se figyelt, ám a lényeg, mindig megmaradt fejében. Osztályzataival nem törődve, kisiskolás korában, berágva a nevelőkre, megszökött otthonról - szülei és bátyja legnagyobb aggodalmara, - így találkozott Rikával, a trónörökösök unokanővérével.
A fekete-szürke hajú kislány nagy szemeket meresztett az előtte álló zöld hajú fiúra - valljuk be, haja nem volt akkoriban túl sok, - majd nagy boldogan a kezét nyújtotta felé: - Jössz játszani, kevés hajú?
A kisfiú szemében könnyek gyűltek, azonnal a szívébe zárta a robbantó mániás kisleányt. Elválaszthatatlan barátok lettek, Ikuto minden napjából rászánt nem kevés időt a kislány nevelésére. - Természetesen, mindezt úgy, hogy otthonról megszökött. - Néhány hét után, a szülők úgy döntöttek jobb lesz, ha a fiút a Kastélyba küldik, hátha ott több mindent megtanul. Attól a naptól kezdve Ikuto és Rika együtt töltötte szinte az egész napot, hiszen együtt járhatak az órák többségére.
Az idő múlásával, a kisfiú megnőtt, akár haja, mely csípőjéig lenőtt, elfelejtve vele a gyermekkor gyér hajkoronáját. És ahogy nőtt, úgy kezdett egyre jobban érdeklődni Rika után, ki egyer elutasítóbb lett vele szemben a felszínen, hiszen a fiú már nagyon jól tudta, mit akar a lánytól és fordítva. Jónéhány rideg elutasítás és hidegzuhany után, azonban célba ért...
Hogyan jutott célba? Részben, megtudhatod a történetből... A másik feléhez, használd fantáziád...

Kígyókról:

A kígyók a hüllők közé tartoznak, testhőmérsékletüket nem képesek szabályozni. Kénytelenek a Nap melegére bízni magukat, ezért él sokkal több kígyó a forró trópusokon, mint a hűvös mérsékelt övben.

Testfelépítés:

A kígyóknak nincsenek végtagjaik, testük hosszú és vékony. Csontvázuk a koponyán kívül lényegében csak csigolyákból és a hozzájuk golyós ízülettel kapcsolódó bordákból áll.
A szokatlan testfelépítés meghatározza egyik-másik szerv alakját vagy helyzetét. A bal tüdőfél a legtöbb fajnál vagy egészen kicsi, vagy hiányzik, a jobb tüdőfél hosszan elnyúlik. Elülső része légzőszervként működik, a hátulsó rész pedig a levegőtartály. A kígyók két szemüket egymástól függetlenül is tudják mozgatni. Nincs szempillájuk, szemüket kemény, átlátszó pikkelyek óvják.
A kígyók testét erős pikkelyréteg borítja. Ez egyrészt páncélként védi, miközben az állat a talajrögökön és a sziklákon csúszik, másrészt vízzáró, így kívül tartja a nedvességet.
Hogy növekedni tudjon meg kell szabadulnia a buroktól. Rendszerint egy darabban vedli le, mialatt az aljnövényzet között tekereg. A levedlett kígyóbőr alól előtűnnek az új, valamivel nagyobb pikkelyek, amelyek már teljesen kialakultak.
A kígyók mérete igen változatos, a legkisebbek a 15 cm-t sem éri el, míg legnagyobbak állítólag a 10 méteres hosszúságot is elérhetik (kockás piton).

Zsákmányszerzés:

A kígyók húsevők, szinte kivétel nélkül eleven zsákmánnyal táplálkoznak. Ez fajtól függően lehet rovar, hal, kétéltű, hüllő - akár más kígyó is -, madár vagy emlős. Néhány kígyó lesből csap le a közelébe tévedő prédára, kiválóan álcázva rejtőzködik, amíg el nem jön a támadásra alkalmas pillanat. Mások mozgékony vadászok, fára kúsznak, kotorékba bújnak, vagy az aljnövényzetbe kotornak, hogy fölzavarják áldozatukat. Bizonyos kígyók - a csörgőkígyók, a viperák és a pitonok - a melegvérű prédaállataik testéből kibocsátott hőt érzékelik, így találják meg zsákmányukat. Ezeknek a kígyóknak a fején - vagy a szem és az orrnyílás között kétoldalt vagy a szájuk körül - különleges hőérzékelő gödörszervek találhatók, ezekkel igen kicsi hőmérséklet-különbségeket is érzékelnek. A kígyók ízérzékelése kiváló, nyelvüket sűrűn kiöltögetve veszik fel a préda legcsekélyebb vegyianyag-nyomait is: voltaképpen a nyelvükkel szagolnak.

 A kígyók nem tudnak rágni, egészben nyelik le áldozatukat. A kisebbek melyek halakat és kétéltűeket fogyasztanak, egyszerűen elkapják és élve bekebelezik zsákmányukat. A legtöbb kígyó először megöli nagyobb méretű zsákmányát. A mérges fajok a méregfogaikon át méreganyagot fecskendeznek az áldozat testébe. Ez módosult nyálmirigyekben termelődik és bénulást vagy halált okoz. Lenyelés után a méreg elősegíti a szövetek lebontását, így megkönnyíti az emésztést. A legtöbb nem mérges kígyó megfolytja áldozatát.

 A kígyók egészben, rendszerint fejüknél kezdve nyelik le táplálékukat, akár a szájuknál jóval nagyobb állatot is. Mihelyt a kígyó elejtette a zsákmányát, a szájába veszi. Alsó állkapcsa két félből tevődik össze. A két rész igen mozgékony és felváltva mozdul előre, így az állkapocs valósággal "végiglépeget" az áldozat  testén.
A zsákmány megemésztése napokig vagy akár hetekig is eltarthat. Ezalatt a hüllő gyakran elrejtőzik, mivel degeszre tömött bendője megnehezíti a mozgást. Mindent megemészt - az antilop esetében még a patákat és a szarvakat is.

Védekezés:
Sok állat táplálkozik kígyókkal (mungó, sün).
Ha veszély fenyegeti, a legtöbb kígyó hangosan sziszeg, némelyik még a veszély felé is kap. A mérges kígyók marása súlyos fájdalmat vagy akár halált is okozhat. Bizonyos mérges fajok testét élénkpiros, sárga és fekete gyűrűk tarkítják, ez figyelmezteti a ragadozókat, hogy nem tanácsos rájuk támadni. Néhány ártalmatlan kígyó ugyanilyen riasztó színeket visel. Némelyik kígyó inkább rejtő színekkel védekezik

Párválasztás, szaporodás:
A kígyók általában magányosan élnek, a szaporodáshoz tehát először is párt kell keresniük. Amint a hím nőstényre talál, fel-alá mozgatja a fejét a testén, nyelvével vizsgálgatja partnere illatát, hogy kész-e a párzásra.
Némely kígyófajok tojást raknak, mások teljesen kifejlett kicsinyeket hoznak a világra. A kígyótojás héja szívós, pergamenszerű. A nőstények fajtól függően 2-40 tojást raknak, de az átlagos fészeknagyság 15-20 darab. A kígyók tojásaikat rendszerint farönkök, fűcsomók alá vagy talajmélyedésekbe rejtik. Némelyik faj növényi részeket halmoz rájuk, hogy a rothadó levelek hője segítse a kikelést, felgyorsítsa a kicsinyek növekedését a tojásban. Más fajok termesz- várakba rakják tojásaikat, ezek ugyanis meleget és védelmet nyújtanak.

 A legtöbb kígyó tojásai két-három hónap alatt kelnek ki, de némelyik egészen fejlett embriót tartalmazó tojásokat rak le, ezek már két-három hét múlva kikelnek. Néhány faj - mint a boafélék - viszont elevenszülő; vagyis az utódok még az anya testében kifejlődnek és elevenen jönnek a világra. Ez két előnnyel jár. Először: sok kígyótojás esik áldozatul a ragadozóknak, viszont az a nőstény, amelyik a testében tartja a tojásait, meg tudja védeni őket. Másodszor: Azzal, hogy magában hordja az embriókat, mozgó keltetőként működik.
Az összes kígyó világra jöttétől fogva teljesen önálló, maga gondoskodik a táplálékáról. A mérges fajok mérge azonnal ölni képes.