Yu lassan baktatott fel a lány szobájába. Végig nézett a fekete- vörös árnyalatú helységen, de az üres volt. Feljebb ment, majd hallgatózott egy darabig. Nem hallott semmit, hát óvatosan benyitott. A növények közt utat törve eljutott az ágyig, majd a függöny mögé nézett, de ott csak a holló fiú aludta az igazak álmát. Halkan visszasétált Ame szobájába.

        - Hova lett a nővéred?

        - Nincs Kaial? – pillantottak fel egyszerre Ameval.

        - Nincs. – Ayumi a kutyájára nézett, majd a sárkányra. Az eb felszaladt Akuma szobájába, majd vissza is ért.

        - Elment Shaddyval együtt. Gondolom, megsétáltatja. Nyugi, estére előkerül – Felállt. – Jöttök? – pillantott Kainra és Shinre.

        - Aha – bólintottak rá a srácok, azzal követték vissza a botanikus toronykertbe a zöldhajút. Ott a lány szembe fordult a fekete hajúval.

        - Sajnálom – sóhajtott mélyet, azzal ujját a fiú homlokához érintette. Fél percen belül egy fekete farkassal nézett farkasszemet. – Menj a helyedre, Kain… - Az állat csöndesen elügetett a függöny mögé és felugrott öccse mellé az ágyára. – Mancs, helyedre! – szólt a barna ebre, mire az bekúszott az ágy alá. – Te meg gyere! – lökte az ágyra Shint. A szőke vigyorogva nézett rá.

        - Mégis, kit szeretsz? Kaint vagy engem?

        - Ez most, hogy jött ide? – nézett rá értetlenül.

        - Így – lehelt apró csókot a lány ajkaira, aki viszonozta.

        - Jó kérdés… Valószínűleg Akuma és Ame is hasonló helyzetbe került – suttogta szenvedélyesen. – Nem tudom… Kár, hogy titeket nem vehetünk be a hárembe…

        - Mért nem lehetnek háremtagok? – háborgott Akuma a kietlen pusztát róva, oldalán párducával. – Most őszintén! Ha Yu is a tagja lenne, nem lenne vita abból, hogy kinek adom oda magam! – Dühösen csapott egy kiálló sziklára, mire az széttört. – Most meg kereszttűzbe kerültem! Ha Kaial vagyok, Yu sértődik meg… Ha Yuval vagyok, Kai utál meg egy életre! És mit csináltam azzal a sok eszemmel? Neki ígértem a szüzességem! – újabb sziklát aprított fel. – Normális vagyok én, Shaddy? – pillantott macskájára. – Mi a fenét csináljak ilyen helyzetben? Mindkettőjüket akarom… Tudom, telhetetlen vagyok és nem szép dolog, hogy nem tudok választani… de akkor is! – Shaddy csak a fejét rázta meg. – Te se tudod, mi? – keserűen húzta el száját. Lehuppant egy sziklára. – Miért kellett megtépnem Kait? Ha azt nem teszem meg, nem kell bocsánatot kérnem, nem ígérem neki a szüzességem és most nem őrlődnék itt! A francba is! Rohadt élet! – Zúzott szét még egy sziklát. – És holnap után kezdődik a bál… - Arcára ördögi mosoly kúszott fel. – A bál… Hehe… Muhahaha! Olyan merevedési görcsöt kapnak majd mind a ketten, hogy… Óóó, de gonosz vagyok… Gyere, Shaddy! Még meg kell csinálni a ruhát… És apám mit szól majd hozzá! No, és a többi jelenlévő férfi egyén? Óóó… - nevetve indult vissza a kastély irányába.

        Ame az ezüsthajú férfira pillantott. Az mélykék szemeivel fürkészte Úrnőjét. A lány nagyban gondolkodott, hogy mit tegyenek jelenlegi helyzetükben. Tiszteletben tartotta apja parancsát, de… Ő egy kicsit többet akart Strifytől… - „Sebaj! – gondolta. – Majd a Földön… Az élők világában… Addig is még jobban megismerem Őt… Ryo, pedig várhat. Amiről nem tud, az nem fáj neki…”

        - Ryo! – intette magához a férfit. Ujját a homlokára helyezte, majd elengedte, mikor egy ezüstös színben pompázó macska állt előtte. – Menj, kérlek a helyedre – mosolygott rá. – Nem teszünk semmit se, ígérem. – A macska testbe zárt démon távozott a függöny mögé. – Kalec! – szólt a sárkánynak. – Te is menj a helyedre! – A zöld óriás hüllő, mely fajtájának törpe kategóriájába tartozott, lassan, sziszegve és bizonytalanul méregetve a vendéget, bekúszott az ágy alá. – Mélyedés van alatta – adta meg a magyarázatot Strifynek. – Ezért fér be oda.

        - Aha – bólintott rá a szőke, fekete hajú srác. Elnyúltak az ágyon, majd Ame befészkelte magát a fiú karjai közé.

        - Holnap után bál… - suttogta még a kék szemű, aztán mély álomba szenderült, akár csak a mellette fekvő fiú is.

        Két szinttel lejjebb Yu, Kiro, Romeo és Luminor csevegtek. Az utóbbi három kicsit ki volt akadva, hogy amíg a három bolond csajozik, ők kimaradnak a buliból.

        - Hát szerezzetek magatoknak csajt – vágta rá Yu. – Egyébként is, engem is itt hagyott, mint látjátok… - morogta.

        - Ja, két órára… - élcelődött Romeo. – Mit esznek rajtatok a csajok? Most őszintén! Mert agyatok nincs, az száz!

        - Köszi, ez most jól esett…

        - Hát ki rak fel a netre egy olyan videót, amin hulla részeg és a zenére táncol, ugrál, és úgy rázza magát, mint egy lány? Shinnek meg még a haját is begöndörítettétek… - morogta Kiro. – Tisztára, mint az idióták.

        - Elismerem, azok vagyunk – somolygott Yu. – De pont ezért szerettek minket, nem? – vigyorgott. – Vagy az a múltkori csók, amit a színpadon váltottunk…

        - Részegek voltunk, és üvöltve jutalmazták az üres fejű libák – vont vállat a turcsi orrú szőke.

        - Mi lenne – szólalt meg Luminor, - ha ti felmennétek zenélni én meg megkeresném a háremüket, hátha velem is foglalkoznak…

        - Mondok jobbat! – nézett rá Yu. – Feljössz velünk zenélni és nem öleted meg magad néhány homokos démonnal.

        - Yu, te úgy is olyan kanos vagy, igazán kezelésbe vehetnéd Lumit – vigyorgott Romeo, mire két gyilkos pillantást kapott válaszul. – OK, rossz vicc volt.

        - Csapat tagokkal soha – felelt kimérten Luminor.

        - Ok, OK, tudom… - nézett rá Romeo. – Bocs, haver… - a másik leintette.

        - Tőlem nem is kérsz bocsánatot? – háborgott Yu.

        - Nem… Kéne?

        - Hát…

        - Menjünk zenélni! – állt fel Kiro. – Így csak megöljük egymást…

        - Az első értelmes mondatod a mai nap – sóhajtott Luminor.

        - Hé, nem tudom, miért vagy kiakadva! Már nem vagy a banda tagja, szóval…

        - Az ex csapat tagokkal se! – sziszegte a férfi mély hangján. – De még egy ilyen megjegyzés és a megszólalót megbaszom, de szárazon…

        - Óóó! – tért ki útjából a három fiú. – Pedig, Yu már tényleg jelentkezni akart… - élcelődött Romeo. Lumi megragadta kezét és a falhoz préselte.

        - OK, haver, engem se hagyjatok ki a buliból! – bújt hozzá a hátához Yu. – Majd gondoskodom arról, hogy te is élvezd a dolgot!

        - Felvehetem kamerával? – tette fel a kérdést Kiro. – És ezt is felrakhatjuk netre, valami vicces zenével…

        - Idióták! – lökte félre a srácokat Luminor. – Idiótákkal vagyok körülvéve! – csörtetett ki a szobából, meg sem állva a szintetizátorig. A többiek röhögve követték.