- OK, tehát Ők a szüleik? – faggatták Ayumit a srácok a terem másik végében.

        - Igen – bólintott a lány. – Mi ezen a meglepő? Sátán szeret az emberek világában bolyongani, nem véletlenül dekkolunk mi is ott. Akuma és Ame természetesen úgy jön és megy, ahogy akar, nekem viszont mennem kell utánuk a világ végére is, nehogy valami óriási hibát kövessenek el.

        - Például? – bukott ki a kérdés Kiroból.

        - Például ne töröljenek el egy metropoliszt a Föld színéről csak azért, mert vérig sértették őket.

        - Aha – nyeltek egy nagyot. – Szóval ilyet is tudnak?

        - A Sátán gyermekei… - nézett rájuk megsemmisülten a lány. -.-”

        - Igaz is – vakargatta meg mindegyik zavartan a tarkóját. A zöld hajú megrázta tincseit, majd körbenézett a teremben. Arcára mosoly kúszott, sebesen lépkedve kikerülte a fiúkat és egy érkező trió elé sietett.

        - Apa! Anya! Rika! – borult a megnevezettek nyakába. Visszanézett a fiúkra. – Atyám, Anyám, Rika, ők Shin, Yu, Strify, Romeo, Luminor és Kiro, a Cinema Bizarre német rock banda tagjai a Földről. Srácok, ők a szüleim és a húgom, Rika.

        - Örvendünk a találkozásnak… - nyögték ki keservesen. Lassan végigmérték a triót.

        A lányok apja hasonló méreteket öltött, mint Sátán. Feje éke egy görbülő szarv volt, szemei mélyzöldek, hosszú haja koromfekete némi zölddel keverve. Körmei és fogai élesek, fülei hosszúak és hegyesek, akár a többi démoné. Lábai patákban végződtek, és volt még egy hosszú farka is, ami ide- oda járt. Felső ruházata nem volt, csupán egy fekete nadrágot viselt.

        A mellette álló nő kecses, apró termetű volt. Haja sárgásbarna, némi zölddel vegyítve, lágy tincsekben hullott vállára. Arcán hamiskás mosoly bujkált, homlokán egy parányi sárgászöld csillag virított. Fülei hegyesek, körmei, fogai nagyok és élesek. Tekintete aranysárga, ruhája kiemelte minden domborulatát, mely halványsárga színben pompázott.

        A lány, aki közük állt Rika volt, Gawa húga. Haja koromfekete, szürke csíkokkal, mely combja középig ért, szemei belül szürkék és kívül jegyes kékek, melyek a fényektől függően világosodtak vagy sötétültek. Fülei hegyesek, körmei és fogai az átlagemberekénél egy kicsivel élesebbek, nagyobbak. Egy fekete toppot viselt, ami köldökéig ért és egy miniszoknyát, aminek az alja csipkézett volt. Két karján fekete, csipkés kesztyű kúszott fel egészen a könyöke fölé. Hozzá kiegészítésnek egy fekete csipkés harisnyát és egy tűsarkút vett fel.

        Romeo már-már kezdett beindulni, mikor a lány mögött felbukkant egy démonfiú. A haja fekete volt, bár inkább tűnt nagyon sötét méregzöldnek. Kicsit emo stílusban levágott haja kiemelte enyhén sárgás árnyalatú szemét. Bal oldalt egy dísz fonat kandikált ki hajából, ami még szexuálisabbá tette. Szájából pedig két-két percing állt ki. Fülei neki is hegyesek voltak, fogai és körmei, pedig, mint mindegyik másik démonnak is élesek és nagyobbak az átlagnál. Ruházata, akár a másik három démoné egyszerű fekete kimonó volt.

        Egy gyilkos és megvető pillantást vetett Gawa háta mögött álló halandókra, majd a mögöttük álló démonokra tekintett fel unottan.

        - Még élnek a férgek? – húzta el a száját. Szavai leginkább a sziszegésre emlékezettek.

        - Igen, kiharcolták maguknak, Ikuto – bólintott rá Ryo nyugodtan.

        - Hagy találjam ki! – fakadt ki Strify. – Te, Ryo öccse vagy, a nem tudom milyen nem tudom mi!

        - Igen – bólintottak rá a többiek nyugodtan. – Ikuto, a Méregzöld Ezüst Kígyó. Az édesanyjuk nem egy és ugyanazon nő. Féltestvérek.

        - Remek…

        - Beltenyészet? – motyogta Yu. Meglátván a sok gyilkos szempárt, ami rá szegeződött, felemelte mancsait. – Nem szóltam… Természetesen, csak jó értelemben…

        - Nem számít – intették le, mire megkönnyebbülten fellélegzett.

        - Aha… - nyögte Romeo a szavakat alig hallhatóan. Úgy érezte, pofára esett. A kis gothaik lány nagyon tetszett neki és egy kígyó nem is nagyon zavarta volna, ha nem lett volna ez a kígyó egy Nr. 1. testőr és háremtag, aki féltékeny minden pasira, aki a lányra néz. Lelkesedése az udvarlási kísérletek iránt amilyen hirtelen jött, el is szállt. De nem adta fel teljesen.

        - Nem férgek… - jegyezte meg az éppen oda érkező Akuma. A szülők közben leléptek és beszélgetésbe elegyedtek Sántánékkal.

        - Ryo, neveld meg az öcséd, mielőtt más teszi meg helyetted – súgta neki Ame. A démon csak rábólintott.

        - Nyugi van, Ikuto, OK? – nézett rá unottan a másikra.

        - Nyugodt vagyok – vetette oda. – Nem igaz, Rika? – simított végig a lány derekán.

        - Persze, de hűtsd le magad… - lépett ki karjai közül. – Mi újság, csajok?

        - Oké, annyit árulj el – szólt közbe Romeo, mielőtt bárki is válaszolhatott volna a kérdésre, - hogy a Te szobád, mégis a torony, melyik részén van?

        - Hát… A pincében – felelt nyugodtan a lány. – Egy rejtett ajtó vezet le. Miért?

        - És Őt miért nem mutattátok be? – meredt most a másik három lányra a fiú. – Vagy titkos információ, hogy van neked is egy húgod?

        - Nem. A válasz egyszerű – nézett rá unottan Gawa. – Nem volt itthon és Pesten se. Japánban nyaralt, Ikutoval együtt. És ma reggel jött meg. Szóval most mutattuk volna be amúgy is. Magyarul, kár mérgelődnöd, Romeo.

        - Jól van, na… - morogta az említett és kissé sértődötten fordította el a fejét.

        - Utálom az embereket… - jegyezte meg unottan Rika. Mikor meglátta Romeo döbbent és egyben csalódott arcát, elmosolyodott. – Csak vicceltem, ne vedd ennyire komolyan, amit mondtam – mosolygott. – Semmi bajom az emberekkel… Többnyire.

        - Aha – derült fel egy kicsit a fiú arca. A terem egyik végében felhangzott a zeneszó.

        - Na, fiúk! Táncra fel! – szólalt meg Ryo, majd nyújtotta is kezét Aménak, ám a lány megrázta fejét.

        - Ryo, ha nem gond, ma este, az első tánc…

        - Az enyém? – csillant meg Strify szeme. Aztán bizonytalanul pillantott az ezüsthajú démonra. – Nem gond?

        - Nem – felelt az unottan. – Bőven lesz még alkalmam táncba vinni Ame kisasszonyt.

        - Köszönöm, Ryo – biccentett felé a lány, majd Strifyvel együtt táncra perdültek.

        Akuma csak vetett egy pillantást Kaira, aki kissé sértődötten állt hátrébb, míg Yu szórakozva elvezette a lányt. Fivére toleránsabban tűre, míg Shin felkérte táncolni Gawat. Romeo kicsit bizonytalanul környékezte meg Rikát. Még megszólalni se volt ideje, mikor Ikuto sziszegve került elé a semmiből.

        - Mit képzelsz magadról, ember? Ő, az én asszonyom! Érted? Hozzá ne nyúlj!

        - Ikuto! – csattant fel mögötte Rika. – Mit képzelsz te magadról?

        - De hát…

        - Öcsém, gyere, hagy beszéljek veled egy kicsit! – szólt kimérten Ryo. – Négyszemközt. – A fiatal démon, vonakodva bár, de követte bátyját, míg Romeo végre táncolni vitte Rikát.