Bár lehet, világunk
kissé bizarr lesz
neked, de ha
már erre jársz,
nézz körbe egy
kicsikét!
Térj be elsőként a
szerény
démonlány, Gawa
világába,
hogy megismerkedj
a
természet erejével.
Ki ne hagyd utána
a viharok
birodalmát,
melynek Rika
az úrnője!
Ha még bírod
szusszal, hagyd,
hogy a tűz porig
égessen, Akuma
nem ismer határt
a kínok között..
Pihenésképp hűtsd
le magad
Ame
-nál, kinek
egyetlen szavára
a világ összes
tengere megmozdul.
A démonok morgolódva figyelték a gazdáikkal táncoló halandókat. Kiro aggódva állt köztük, míg Luminor kicsit odébb, egy oszlopnak dőlt, így nőiesebb vonalai kirajzolódtak. Egy vörös, tüsi hajú, sárga szemű, széles vállú démonfiú állt meg mellette. Démoni vonásai nem nagyon voltak szembetűnőek.
- Uke vagy, ugye? – szólította meg a fekete hajú férfit, aki felvont szemöldökkel nézett rá. – Tetszel nekem – folytatta a vörös. Lumi végre alaposabban is szemügyre vette a jövevényt. Unottan vállat vont, majd mély hangján dörmögte: - Aha.
- Mond csak – kezdte ismét a vörös, - hogy hívnak? Tudod, azt mondják, az emberek nem bírják annyi ideig az ágyban, de annál taktikásabbak. Szívesen kipróbálnám.
- Egy démonhoz képest – kezdte mélyen zengő hangján, mire a vörös hajúnak tágra nyíltak sárga szemei, - nos, valóban, hamarabb elfáradunk. Hogy taktikásabbak lennénk? Nem tudom, lehet. Viszont, nem szórakozni jöttem ide… És nem is azért vagyok itt, hogy elszórakoztassak egy semét.
- Kár – sóhajtott lemondóan a vörös. – Mi a neved? Nem adod meg a címed? Egyszer szívesen felugranék…
- Nem. Nincs kedvem egy démonnal kavarni, bocs – felelt kimérten. Ellökte magát az oszloptól és visszament a fiúkhoz.
- Szóval háremed van! – morgott a vörös hajú, mire a srácok kérdőn néztek rá. Érdeklődve vizslatták a vörös hajú démont, majd Kiro nemesi egyszerűséggel megoldotta a problémát. Lábujjhegyre állt és egy lágy csókot lehelt Luminor ajkaira, aki viszonozta azt. Ennek örömére a vörös hajú lelépett, míg a másik négy borzadva lépett hátrébb.
- Kösz… - pillantott a szőkére,- de ilyet többet ne csinálj, jó?
- Ugyan! Nem kell kétszer kérned… – borzongott meg.
Eközben véget ért az első szám és a Nr.1. hárem tagok lecsaptak gazdáikra. Yu, Strify, Shin és Romeo pihegve állt meg Kiro és Luminor társaságában. Arra nem számítottak, hogy a démonoknál a keringő fel van gyorsítva és némiképp rockosítva.
- Erről nem volt szó… - lihegte Strify.
- Szédülök… - huppant le a földre Romeo, amin a fiúk jót nevettek.
- Gyerekek! Imádom ezt a bált! – pörgött be Yu teljesen. – Menjünk vissza táncolni!
- Mi van? – meredtek rá. – Örülünk, hogy levegőt kapunk… Mitől élvezted ennyire?
- Ti nem figyeltétek a csajokat? Minden egyes lépéssel több látszott belőlük. Egyszerűen le akarom szedni azt a néhány rongyot Akumáról…
- Yu, állítsd le magad! – fogták be a száját. – Ha ezt meghallják, kinyírnak!
- Igaz… - bólintott végül. – De ez semmin se változtat.
- Azt nézzétek – intett a táncparkett felé Kiro. – Ezeknek tánc közben is megy?
A parketten nem egy pár nyalta falta a másikat, ám olyan is akadt, aki a szoknya illetve a nadrág alá nyúlkált ezerrel. A földön már felfedezhető volt néhány ruhadarab. Tulajdonosaik pedig nagy valószínűséggel már teleportáltak egy hálószobába.
Akumáék körül égett a szenvedély. A lányok kecsesen, kacéran simítottak végig a fiúk arcán, mellkasán. Mozdulataik merészek és kihívóak voltak, mosolyuk csalfa, rafinált és perverz, hiszen semmi pénzért se adták volna oda magukat a srácoknak. A fiúk pedig kiéhezve kaptak a kecses kis testek után. Szemük vágytól csillogott, szavaik rekedtek voltak és égett minden porcikájuk. Nyáluk szinte folyt a padlón, könyörtelenül rántották vissza magukhoz a „törékeny kis testeket.”
Ahogy a zene egyre ütemesebbé vált, úgy gyorsult a tánc is. A szívek hevesen vertek, őrült mozdulatokkal tarkítva az estét. Majd a zene lelassult és a párok lihegve bújtak össze. Testük a másikéhoz préselődött, így érezték, mennyire kívánják őket. Újabb párok teleportáltak el a teremből, hogy folytassák vad csatározásaikat.
- Nyugi Ikuto – súgta kimerülten Rika. – Vagy hozom a jeget…
- Neh! – nyögte rekedten. – Kérlek… Tudom, hogy te is akarod…
- Ikuto! – súgta szenvedélyesen. – Nyugalom… Vagy kígyóvá változtatlak.
- Úgyis élhetek vágyaimnak… - súgta, arcán egy perverz mosollyal. – Csupán te jobban élveznéd… - A lány lelki szemei előtt megjelent a kép, mi szerint a fiú, kígyó testbe zárva felkúszik lábán, majd farkával bele mélyed és egyre mélyebbre hatol, Ő maga, pedig tehetetlenül fekszik a hideg pince kövén… Megrázta fejét, majd lekevert egy óriási pofont a démonnak.
- Felfordul tőled a gyomrom! – vetette oda, majd faképnél hagyta a fiút.
- Ne engem hibáztass a fantáziádért! – vetette oda neki a srác sértődötten. Ryo fejcsóválva nézett öccsére.
- Nem bír magával…
- Kai se… - felelt Ame. A holló nagyban nyomult gazdájára.
- Megígérted! – sutyorogta a lány fülébe.
- Meg – hagyta rá Aksi.
- Akkor miért nem? Érzem, te is akarod… Ugyan úgy kívánsz, ahogy én téged!
- És éjjel az ágyban is ugyan azt érzed… - fújta tovább a dalt, majd megrázta fejét. – Kai… hozom a szadomazót… - motyogta.
- Nem – intette le a fiú. – Azt akarom, hogy az első csak rólad szóljon.
- Kai – ebben az egy szóban benne volt minden. A félelem, a szerelem, a vágy, a keserűség, s gyűlölet, a sajnálat éppúgy, mint a remény és a szenvedély.
- Nem érdekel a halandó kutyád reakciója! Az enyém vagy…
- A háziállat – vágott szavába Akuma, - tudja, hogy hol a helye! – ellökte magától a csalódott hollót.
- Öcsém, csak egyszer tudnád befogni a szádat! – sóhajtott Kain. – Most fix, hogy szívatni fog, amíg ők itt vannak.
- Igen, erre már én is rájöttem – sóhajtott keserűen. – Mindegy… De, ahogy nézem, téged és Ryot is faképnél hagytak, pedig Ti aztán végképp nem mondtatok semmi rosszat.
- Szóval mehetünk, és együtt maszturbálhatunk… - állt meg előttük keserűen Ikuto. – Vagy kereshetünk néhány kéjhölgyet.
- Azt nem nehéz errefelé találni – vont vállat Kain. – Csak ki kell ugrani a Tomboldába.
- Részemről mehetünk – bólintott Ryo. – Úgyse esik bántódásuk, ha meg mégis, tudni fogunk róla és kicsináljuk az illetőt.
- Na ja… - azzal a négy fiú teleportált.
A lányok arcán perverz mosoly jelent meg. A házőrzők elmentek… Nem is fognak zavarni a következő négy órában… Szabad a pálya… Fogadalmak ide vagy oda, most szabadok…