Kaiék sietve szelték a lépcsőfokokat. Egyre feljebb és feljebb rohantak körbe- körbe a csigalépcsőn. Ryo megtorpant az első ajtónál, ami mögött úrnője volt.

        - Menj már! – morogta Kain, majd Kaial együtt tovább rohantak fölfelé. Az ezüsthajú vacillált. Nem tudta, jó ötlet-e bemennie. Hiszen érezte, Úrnője már… végzett? Ezen kicsit megdöbbent. Hiszen ez idáig szabályosan érezte a vágyát… az energiahullámait. Most meg… semmi.

        Fejét elöntötte düh, szívét a keserűség. Idegesen, dühétől felpaprikázva esett neki az ajtónak, ami miután, hatodszorra ment neki vállával engedett és kivágódott, ő pedig kis híján, a földön kötött ki. Szinte azonnal felpattant és az ágy felé trappolt. A látvány miatt, azonban visszahőkölt.

        - A- Ame Úrnő! – hebegte döbbenten. – Maga… Te… - meredt Strifyre, aki hatalmas kék szemekkel meredt rá, nemkülönben a mellette fekvő, nyakig betakaródzó Ame.

        - Kifelé, Ryo! – sikított a lány.

        - Nem! – horkantott felháborodva. – Mégis, mit képzeltek ti?  - aztán hangnemet váltott. - Különösen Ön, kisasszony! Hiszen, az Apja is megmondta, a halandók, csak és kizárólag VENDÉGEK! Ráadásul, hogyan tehette ezt, egy ilyen kis semmirekellő, hitvány aljanéppel? Ez a földi egyén arra se méltó, hogy a cipőjét megmossa, nem, hogy magával háljon! És ha jól emlékszem, kisasszony! Önnek tilos bárkivel is együtt lennie, míg be nem tölti a 180-at!

        - Mármint a 18-at – segítette ki Srtifyt Ame.

        - Nem vagy 18, ha átváltjuk?

        - Nem, csak 16 – mosolygott. A fiú döbbenten nézett rá, majd Ryora.

        - Nem akarsz kimenni?

        - Nem… Téged végezlek ki! Ugyanis engedély nélkül nyúltál hozzá Ame Úrnőhöz!

        - Bocs, nem tudtam, hogy az Ő engedélyén kívül másé is kell…

        - Hogy mondtad… - nyögte.

        - Nem tudtam, hogy rajta kívül még…
        - Te… engedélyt adtál… neki… erre? – meredt rá gazdájára fal fehéren.

        - Igen. Úgyhogy, ha befejezted a hisztit, távozz, Ryo. Ugyanis ha engedélyt kap rá, bármit megtehet, anélkül, hogy betöltöttem volna a 180-at. Nincs igazam?

        - Bocsásson meg, Úrnőm… - motyogta mélyen meghajolva. Aztán öles léptekkel távozott a szobából, az ajtót felrántván a földről csapta be maga után. Ledübörgött a lépcsősoron, kirontott az épületből, majd el teleportált egy távoli helyre, a kopár hegyek közé, ahol hangos és keserű ordítása törte meg a fagyos csendet.

        Ikuto feltépte a csapóajtót és lerobogott a pincébe, ahonnan fekete füst szállt fel. Köhögött egy kicsit, majd lerobogott a fagyos szobába.

        - Rika! Rika kisasszony!

        - Még élek! – érkezett a felelet az ágyról.

        - Mi történt?

        - Ez az idióta elájult, megijedtem és egy kicsit több robbanóanyagot töltöttem bele… meg némi magnéziumot és berobbant az egész…

        - Aha… - kinyitotta a rejtett ablakokat. – És… mit csinált ez az idióta? Mennyire eszméletlen?

        - Mi az? Nem volt időd kiélni magad a Tomboldában? Egyébként meg, itt a nagy ájultsága közepette még megbírt csókolni. Egyébként semmi.

        - Értem… - leguggolt a lány mellé, maga felé fordította, majd megcsókolta. – Hozzád ne merjen nyúlni… az enyém vagy… - döntötte hanyatt az ágyon a lányt. – Mi lenne, ha bejönnél velem a függöny mögé?

        - Ikuto… - nyögte, miközben próbált kicsit eltávolodni a démontól, minek következtében sikeresen beült Romeo ölébe. A fél kába fiú pedig átkulcsolta derekát és elkezdte magához húzni. A démon meg csak dőlt előre, aztán megérezte, hogy valaki más is, az Ő nőjét taperolja.

        - A kis disznó… Ereszted el! – ütötte pofán Romeót. Ennek örömére a srác is magához tért, és egyből visszaütött.

        - Remek, nem akarok szendvics lenni! – fakadt ki Rika.

        Kai nem teketóriázott sokat, kérdés nélkül betörte az ajtót és lerángatta Yut gazdájáról. A fiút egy mozdulattal kilökte a folyosóra, majd dühösen nézett gazdájára.

        - Nekem ígérted magad! – sziszegte.

        - Mi a gond, a kurva nem volt elég jó?

        - Hogy merészeltél… - nézett hátra válla fölött Yura. Vörös szemei szikrákat szórtak. – Vendég létedre hozzá érni? És te! – nézett Akumára. – Te, hogy gondoltad, hogy engedélyt adsz neki erre?

        - Ugyan már, nem történt semmi! – morogta Akuma.

        - Persze, mert én még időben ide értem! Ame már régen bevégezte Strifyvel, Ryo most szedi le a felelőtlen húgod fejét! A Sátánért, ezek mégis csak halandók! Hitvány, mocskos kis férgek!

        - Kai, a háziállat tudja hol a helye! – rivallt rá a lány. – Milyen hangnem ez?

        - Olyan, amit egy ilyen felelőtlen fruska megérdemel! A háziállatod különben is, Shaddy, nem én! Testőr vagyok, nem háziállat! Úgyhogy, hálás lennék, ha nem néznél háziállatnak! Mégis, mit képzelsz? Mit csinálsz egy mocskos halandóval?

        - Amit Te a Tomboldában! – vágta rá a lány. – 165 vagyok, az istenért, hagy döntsem el, mit csinálok! Az engedélye megvolt hozzá!

        - Nem érdekel!

        - Takarodj kifelé, mielőtt megint megtéplek! Minden második héten egy új nővel vagy! Mégis, mit akarsz tőlem?

        - Kikérem magamnak! A Tomboldában is mindig ugyan azzal a nővel vagyok, de rá is csak miattad van szükség, mert mindig Téged látlak magam alatt! Szerinted, ez így kinek jó?

        - Takarodj kifelé!

        - Ahogy óhajtja! – vágta rá, majd kirobogott a szobából.

        Kain szintén betörte az ajtót, mivel az zárva volt. A dús, buja lombok között utat tört magának, mígnem rálátott az ágyra.

        - Ayumi Úrnő… - sóhajtott mélyet, mivel gazdája éppen Shin mellkasán pihent. A fiú nyugodtan simogatta a zöld tincseket, míg a lány az igazak álmát aludta.

        - Nem volt semmi – mondta, mikor megpillantotta a démont. – Jó, OK, megcsókoltam párszor, de azon felül semmi se történt… És…

        - És? – vonta fel szemöldökét.

        - Azt mondta, nem fog megcsalni…

        - Aha – felelt a férfi látszólag érzelemmentesen. Legszívesebben, azonban ugrált volna örömében. Hiszen, a lány őt választotta. Vagy egy másik démont, de nem egy halandót.