A Tombolda nyitótermében feszült hangulat uralkodott. Kain, immár emberi alakban állt Úrnője előtt. Igaz, a démon mezítláb volt és felsőteste szabad, csak egy nadrágot kapott magára a hívás pillanatában. Dühösen méricskélte a többi jelenlévőt, majd a zöldhajúra nézett.

        - Minden rendben? – A lány ráemelte máskor élénk zölden csillogó szemeit, melyek, most tompák voltak és kavargott bennük valami halvány ködféle. – Ayumi Úrnő? – döntötte félre fejét. – Úrnő? – kicsit megpofozta a lányt, de az nem reagált. Kábán nézett rá, kis híján a száját is nyitva hagyta. Bágyadtan fogta meg a fiú kezeit. Kain vetett még egy pillantást a jelenlévőkre, azzal el teleportált a helyszínről, vissza a toronyba. Lefektette ágyára a lányt, de az csak nem lett jobban.

        Felkapta és a zuhanyzóba portált, ott egy adag hideg vizet zúdított nyakába. A lány végre felsikoltott, mire engedett rá egy kis meleget. A zöld szemek méltatlankodva hányták a szikrákat a fiúra.

        - Látom jobban vagy… - állt fel Kain. – Fürödj meg – azzal leszedte a mellényt és a pólót a lányról, aki idegesen csapott kezére.

        - Jól van… - morogta. Két percen belül a ruhái a kád előtt landoltak. Azt hitte, Kain kiment, így, mikor végzett, nyugodtan húzta el a zuhanyfüggönyt. Óriásit sikított, mikor rájött, nincs egyedül.

        - Ne sikíts már ennyit – terítette rá a törülközőt a fiú. Gyengéden felitatta a vizet a lány arcáról, nyakáról, vállairól, majd még lejjebb haladt, de arra már nem reagált a víztől csöpögő zöld hajú. Szemeiben ismét ott volt a köd. – Ilyen nincs… - káromkodott egyet. Szárazra törülte a haját, majd kiemelte a kádból és türcsibe csavarva visszavitte a szobájába. – Remélem, tisztában vagy vele, hogy mivel lehet megtörni ezt a varázst…

        - Kain…

        - Szóval nem… - sóhajtott mélyet. – Kellett neked lejönnöd a Tomboldába 200 alatt, szűzen… - dohogta. – Remélem, nem leszel kiakadva… De, sajnos, Gazdám, mire felébredsz, már nem leszel szűz. Ugyanis, más módját nem ismertem, eme varázs megtörésének… - Apró csókot lehelt a lány ajkaira, aki szenvedélyesen viszonozta az apró érintést. Karjaival átfonta a démon nyakát, hogy mélyítse a csókot. Kainnak, persze, nem volt ellenvetése, hiszen már vagy 100 éve csak erre várt. Igyekezett nem kihasználni az alkalmat és durván elintézni a lányt, hiszen, azt most a legkevésbé se érdekelte volna, hogy mennyire durva, vagy vad. Jelenleg csak egy dolgon járt az agya, a varázsnak hála: szex, szex és szex. Amennyiben a partnere teljesített, hidegen hagyta, hogy gyengéd vagy durva, csak tegye meg, amit meg kell tennie.

        Ezzel, pedig Kain is tisztában volt, de nem akart visszaélni a helyzettel, hiszen nem lett volna fair. Hiába is volt tisztában a ténnyel; Ayumi ebből az estéből, semmire se fog emlékezni az ég egy adta világon. Feltüzelte a lányt gyengéd érintéseivel, már amennyire még feltudta, aztán….

        Lihegve feküdt a lány mellett. Látta, amint a varázs alól lassan szabadul a teste és a lelke. Pihegve pillantott a zöld szemű Kainra. Érezte, hogy hulla fáradt, hogy teste forró és hogy teljesen leizzadt, csak azt nem tudta, miért. A sárga szempárba nézett, melyben nem látott mást, mint némi bűnbánást, keserűséget és valami elismerést, elégedettséget.

        - Kain… - motyogta. – Mi történt?

        - Hát… Összevesztünk. – Ayu bólintott. – Aztán elmentem. – Újabb bólintás. – A Tomboldába – ismét biccentés. – Utánam jöttél.

        - Aha, és?

        - Megtámadtak. – Ismét bólintott.

        - A kaput védő varázslat hatni kezdett. – Összeráncolta szemöldökét és bólintott.

        - Elhoztalak és hulla kába voltál, ezért a zuhany alá állítottalak.

        - Erre még emlékszem… És aztán?

        - Aztán a varázs eluralkodott a tested felett…

        - Igen, és? – nagyon nem tetszett neki, amit hall.

        - Szeretkeztünk – érkezett az egyszerű feleltet. – Mivel más módját nem ismerem, ennek a feloldására… Kénytelen voltam… De úgy tűnt, élvezed…

        - Nem tudom… Nem emlékszem… semmire… - motyogta sírós hangon.

        - Igen, tudom – sóhajtott mélyet. – Gondolj bele, ha ott maradtál volna, akkor az első pasiból semmire se emlékeztél volna, még akartad is volna, de az utána következőkre már nagyon is emlékeznél és ellenkeznél… Sajnos, ez egy ilyen varázs, hogy csak így lehet megtörni. Sajnálom… - húzta magához. – Ayumi? Ugye nem… sírsz? – meredt a csöndesen zokogó lányra. – Na, ne sírj… - ringatta. – Megismételjük, jó? Csak ne sírj… Ayumi…

        - De én nem akartam…

        - Csss… Nyugi. Hidd el nekem, jó volt – csókolta meg homlokát. – Ne sírj, kérlek. Ayumi… Nyugodj meg… Kérlek…

        - Nyugodt vagyok… csak… - zokogta.

        - Csss… Nyugalom. Nincsen semmi baj. Nem történt semmi vérlázító, ok? Nyugodj meg. Tudom, hogy nehéz és hogy sokat kérek tőled, most, de próbálj pihenni egy kicsit. Majd megpróbáljuk visszahozni az emlékeidet. De most pihenj, jó? … Ayumi? – pillantott a lányra. A levegőt még nehezen szelte, könnyei is csordogáltak még, de aludt és ez a lényegen nem változtatott. – Azaz, pihenj csak – lehelt még egy apró csókot a lány arcára, majd fejét a zöld tincsek közé fúrta és lehunyta szemeit, hogy pihenjen egy kicsit ő is.

        Ame, Ryo és Strify ledübörögtek a lépcsőn és belökték a szoba ajtaját. Elvégre is, a négy fiú elég hangosan üvöltött, ahhoz, hogy három emelettel feljebb is meghallják őket.

        - Mancs! Szedd le Shaddyt Yuról! Kalecgos, ereszd el őket! Mana, sipirc, onnan! – üvöltött Ame, de addigra Ryo is rávetette magát a pókra, minek következtében Mana visszamászott a plafonra. Shaddy dühösen fújt Mancsra, immár az asztalról. Kalec hízelegve lépdelt, tekergődzött Ame lábának dőlve. A srácok hálálkodva tápászkodtak fel a földről. Ame egy határozott mozdulattal tessékelte ki mind a négy jószágot, hogy eredjenek a helyükre, aztán a fiúkra nézett.

        - Öhm, Yu, Shin… Nem tudom, mikor érnek vissza a csajok, vagy, hogy hova lettek, de… - a falhoz lépett és kihúzott néhány pótágyat. – Szerintem jobb, ha a ma estét itt töltitek. És te is, Strify. Ha nem gond.

        - Nem, persze, hogy nem gond – somolygott a srác. Ryo egy határozott ugrással termett a lány lábainál, majd alakot váltott.
        - Ő is marad? Hogyhogy? – nézett rá felvont szemöldökkel.

        - Beszélni akarok veled.