Ame nyomában Ryoval felmászott az emeletre. Unottan lökte be a szoba ajtaját. – Aksi, én vagyok! – mondta, miközben besétált. Nővérét kereste tekintetével, azonban az a láncra vert Kaion akadt meg és a démonfiú keserű arckifejezésén. – Veled meg mi történt? – meredt rá értetlenül.

        - Még semmi… - sóhajtott mélyet. Érezte, amint vállai megfeszülnek, hát kicsit megmozgatta őket. – Áu! – sziszegte.

        - De miért kötött így ki? – értetlenkedett még mindig Ame. Közben Ryo unottan sétált a kikötözött fiúhoz.

        - Érezni rajtad a szagát… - morogta. – Mit csináltál?

        - Én? – zavartan fordította el fejét, szemeit szemérmesen lesütötte. – Igazán semmit… - dünnyögte.

        - Akkor miért vagy paradicsom piros? Hmm?

        - Ryo leszakadhatsz rólam, de tényleg! – vicsorgott rá.

        - Hogy mit művelt? – állt meg az ajtóban Akuma dühösen. – Megerőszakolt! – vágta Ryo fejéhez könnyes szemekkel. A macskadémon rosszallóan és egyben lesajnálóan rázta meg fejét és pillantott a láncon lógó Kaira.

        - Te idióta vagy… Nem vagy normális… - csóválta fejét még mindig. – Magadnak okoztad a bajt.

        - Én is tudom… - dünnyögte.

        - Sok sikert a túléléshez…

        - Kössz… - mormogta. Közben a lányok elhagyták a szobát. Az ajtó elől fojtott sustorgás hallatszott. Yu döbbenten nézte a láncon csüngő hollót.

        - Haver, már vagy 5 perce nem hallgatok tőle mást, mint, hogy mennyire egy szemét dög vagy…

        - Legalább hagytál neki esélyt az élvezetekre? – nézett a vörös szempárba Ryo. – Vagy könyörtelenül a magadévá tetted?

        - Hagytam… - motyogta. – Jó, hülye voltam és féltékeny… Tudom, mivel jár a tettem. Akár a háremből is kirakhat ezért.

        - Vagy megölethet – vetette oda neki Ryo. – Ha ezt Kain megtudja…

        - Vagy Sátán… - nagyot nyelt a kikötött csóka. – El ne mond Kainnak! – nézett esdeklőn Ryora. – Kitagad a nem létező családból!

        - Ok, akkor csak megemlítem neki, hogy megöleted magad… - Abban a pillanatban nyílt az ajtó, és Ryo teleportált. Helyette Akuma lépett be a szobába.

        - RYOOO!!! – üvöltött az idősebb démon után Kai kétségbe esve.

        - Hallgass! – rivallt rá Akuma rideg hangja. – Gyere, Yu! – fogta meg gyengéden a fiú kezét. A fekete hajú fiú kérdőn nézett a lányra, de követte. Elfeküdt az ágyon, ahogy a lány kérte. Akuma ujjai becsúsztak a pólója alá, majd végig simított a fiú kidolgozott mellkasán, végig futtatta ujjait minden apró izmon, aztán lehúzta a pólót a fiúról, félig. Lehelet könnyű csókot lehelt Yu ajkaira, akinek a kezeit a feje fölött pólója kötötte össze. Viszonozta a gyengéd csókot, majd aprót nyögött, mikor a lány puha kis ajkai a nyakát kezdték csókolgatni. Akuma értette a dolgát. A lehető legérzékenyebb pontot kereste a fiú nyakán, ujjait újból végig futtatta az izmokon. Ujjai útvonalát a csókok követték, nyálas, forró utat hagyva maguk mögött, ami levezetett a fiú ágyékáig. Érezte, amint a halandó szívverése felgyorsul, hogy lélegzet vétele kezd szabálytalan lenni. Yu akaratlanul is felnyögött, mikor a köldökébe dugta hegyes kis nyelvét a démonlány.

        Kainál itt telt be a pohár. Eddig lenyelte a békát, de most elkezdte ismételten a láncait rángatni. Próbálta szétfeszíteni karjait, hogy a bilincs pattanjon el, próbálta a mennyezeten rögzített láncot leszakítani, miközben Akuma egyre lejjebb haladt. Szeme sarkából látta, amint a lány egy kicsit még lejjebb tolja a fiú nadrágját, majd oda is apró puszikat lehel. Elégedett mosollyal nézett a láncait tépő Kaira.

        A démon nehezen szelte a levegőt, haja csapzott volt, meztelen felsőtestén gyöngyözött az izzadtság. A lány tekintete még lejjebb siklott és megelégedve nyugtázta magában a tudatot, Kainak ennyi is elég volt ahhoz, hogy teljesen begerjedjen. Akár csak Yunak, hiszen a halandó karjai már remegtek és érezte bőrén a vágyat. Ismét Yura nézett, majd feljebb csúszva megcsókolta. A fiú két karja pólóstul lendült hátára. Aksi nagyot nyelt. Kissé félve nézett az izzó, fekete szempárba. Azt nem számolta bele a tervbe, hogy Yu ennyire beindul…

        Ryo egy emelettel feljebb teleportált, mikor Akuma belépett a szobába. Ott állt a botanikus kertben. Unottan tört utat magának a növények rengetegében az ágy felé. – Kopp- kopp! – ütögetett meg egy cserepet. – Zavarok?

        - Hö? – emelte fel kábán pillantását Kain. – Nem, mond…

        - Aludtál?

        - Aha… - a takarót sebesen megigazította magán és a még szuszogó Ayumin. – Mi kell? – ásított nagyot.

        - Mi történt? – vonta fel szemöldökét.

        - Utánam jött a Tomboldába – vont vállat. – Ismered a varázst, nem? A feloldását is…

        - Uh! Remek… Mi a fenének ment le oda?

        - Nem t’om, velem akart beszélni… Miért jöttél?

        - Jah… Tisztában vagy azzal, mit művelt Kai?

        - Nem. Bocs, az elmúlt órákban volt jobb dolgom is, mint utána mászkálni. Mit csinált?

        - Nos, maradjunk annyiban, hogy engedély nélkül nyúlt hozzá Akumához.

        - Megerőszakolta? – fejét a tenyerébe temette. – Idióta!

        - Az. Az Úrnő most kínozza, Yuval.

        - Yuval? – vonta fel szemöldökét. – Hát az fincsi lehet… Azt hiszem, rendelek neki egy koporsót… Ha ezt Sátán megtudja…

        - Ennyi erővel, Strifynek is rendelj egyet, mivel, Sátán őt is kicsinálja, amint rájön, hogy elvette leánya ártatlanságát.

        - Ez egyre jobb… Jelentkezzünk mind hullának…

        - Lehet, őrszemet csinál mindkettőből.

        - Jah, engem meg a sógora nyúz meg elevenen, amiért feltörtem a bűbájt a lányán…

        - Meglehet – bólintott rá a fehér hajú.

        - Mikor döntöd ágynak?

        - Hmm, nem tudom. Úgy gondoltam, majd a fenti világban. Ha már egy halandóé lett a Pokolban, az enyém lesz a Halandók világában – húzta perverz mosolyra száját. – És, a Kisasszony mikor repetázik úgy, hogy emlékei is lesznek róla?

        - Öhm… Jó kérdés. Amint feldolgozta ezt…

        - Nem lenne könnyebb feldolgoznia az esetet, ha már vannak emlékei is egy második alkalomból?

        - Lehet – vont vállat. – A jelek szerint, már egyikük se szűz.

        - Hát… Rika Kisasszony még lehet az. Ki kéne faggatni Ikutot. Az úrnők szerint, ugyanis, Rika Japánban ágynak dőlt…

        - Jaja… - bólintott rá Kain. – Na, húzzál, szeretnék még aludni. Kész vadmacska volt a bűbájnak hála.

        - OK – felelt kacagva, majd teleportált vissza Ame szobájába.