- Nem küldhettek haza minket - nyújtotta át a levelet Kain. Ayumi kikapta kezéből a levelet, majd felbontotta és gyorsan átolvasta.

        - Csajok, igazat mond. Szóval nyugi, Aksi.

        - Nem vagyok nyugodt…

        - Miért?

        - Mert elhalálozok… - a lány egyik oldalán Yu míg a másikon Kai foglalt helyet.

        - OK, gyerekek! – lépett be az osztályfőnök. – Látom, az új diákok már itt is vannak, gyertek ki, fiúk! Miután bemutatkoztatok, keresünk nektek helyet.

        - Mér' buktak meg ennyien tavaly? Most mind ide jöttek! – szitkozódott csöndesen Ame. – És még csak nem is titkolják másságukat!

        - Miért nem változtattak hajszínt? Kai legalább a szeme színét átváltotta… De Ikuto és Ryo mér nem keresett valami emberi hajszínt? – mormogta Rika.

        - Ugyan! – intette le őket Ayu. – Örüljünk, hogy a fülük és a karmuk normális. Így legalább nem lógnak ki annyira a sorból. Majd Ryo azt mondja, hidrogéneztette a haját, Ikuto meg befestette…. Igaz, nem örülnek neki, de ez van.

        - És a szemük? Kainnak sincs esze! A sárga szemeivel…

        - Kontakt lencse – vont vállat a sötétbarna hajú.

        - Oké, ezt ki veszi be?

        - Passz. Hallgassuk, mit hantáznak magukról…

        - Ó, fiúk, annyian vagytok! – mérte végig őket az OF. – És milyen jóvágásúak… Ha csak 20 évvel fiatalabb lennék… Na, de kezdjük a lényeget! – csapta össze tenyereit. - Okubukai Naraku Ikuto!

        - Ó, Istenem! Miért a leghülyébbel kezdünk? – forgatta szemeit Rika.

        - Szóval – lépett előbbre a hosszú, zöld hajú fiú. – A nevem, Ikuto. Imádom a kígyókat és a hentait… - itt oldalba bökte Ryo, így elhallgatott egy picikét. – Öhm, igen… Szeretem a szép lányokat, különösen a démoniakat… Főleg, mikor a bátyám békén hagy! Na! – meredt a haját húzó Ryora. – Most meg mi van?

        - Viselkedj normálisan, az van! – vágta fejbe a fiatal démont.

        - Én normális vagyok, kérem szépen, mentális a nép! Még az EKG görbém is olyan egyenesen szép… - fakadt dalra, mire az ezüsthajú befogta száját.

        - Elnézést, ma még nem vette be a nyugtatóját – nézett az OF – re.

        - Semmi gond – mosolygott csöndesen a nő. – Folytatod, helyette?

        - Öh, ja. A nevem, Ryo és ennek a kis kígyónak vagyok a bátyja. Csajok, egy javaslat, kerüljétek, mert bolond.

        - Öh, jó. Következő, Okubukai Naraku Kai.

        - Hali! – vigyorgott idétlenül. – Kai vagyok és a mindenem egy tüzes kis csajszi, aki időnként elég goromba, csak nem értem miért – beszéd közben egyre ártatlanabb tekintetet kölcsönzött magának. – Tudna rajtam segíteni valamelyikkőtök?

        - Kai! – vágta fejbe Kain. – Legyen eszed. Idióta! – Hátra rántotta hosszú hajú öccsét, majd előrébb lépett. – Kain vagyok, Kai bátyja. Egy évig leszünk elvileg az osztálytársaitok, de lehet, maradunk tovább is. Rólam csak annyit, hogy igyekszem kordában tartani ezt a kis idiótát.

        - Remek! – nézett rájuk az OF. – Következő, James König… őrnagy?

        - Igen, én vagyok! – lépett előrébb egy fiú. Vállig érő, egyenes vörös haja volt és zöld szeme. Testalkata kissé vézna, arca mosolygós. – Lássuk csak, szeretek mindent, ami a tudománnyal, a természettel és a technikával kapcsolatos. Röviden, tömören ennyi.

        - Várj! – szólt rá az OF. – Azért, nem kell ennyire szerénynek lenned, James! Hiszen, Te nyerted meg idén az Angol Szép Kiejtés Verseny Világdíját, az Angol Lovaspóló Világíját, a Magyar Tradicionális Íjászok között is Világelső vagy éppúgy, mint az iskolában is mindig kitűnő voltál, elnyerted az Éves Kazinczy - díjat, a Tornászok – díját…

        - De hát… én ezekre nem is tanultam semmit…

        - Ugyan, hiszen Anyukád is megmondta, mennyit görnyedsz a könyvek fölött nap, mint nap.

        - Nem is igaz…

        - Na, Kain ellenfélre akadt – súgta Aksi vihogva.

        - Kain nem olyan gyerekes, hogy versengésből kezdjen el tanulni… - intette le Ayumi.

        - Igaz – bólintott rá Ame. – Ez max a többiekre hat ösztönzőleg.

        - Na, jó – sóhajtott a tanárnő. – Szerény Szilvia!

        - Csak Szilvi, kérem! – lépett elő a rengeteg fiú közül egy bájos kis szépség. Hosszú, vörös haját lófarokba fogta, amiből két tincs oldalt kiszökött, keretet adva arcának. Zöld szemei smaragdként csillogtak. – Nos, kedvenc tantárgyaim a magyar és a biológia. Imádom az állatokat és még jobban szeretem szívatnia fiúkat. Szóval, ha olyasmi van, hogy: „Álljuk körbe és röhögjük ki!” Benne vagyok! – mosolygott bájosan.

        - Jó – bólintott rá a nő. – Nos, akkor hát… Yu. Mondjátok csak, nektek nincs konkrétabb nevetek?

        - De van. A nevem Dirk – lépett elő a szólított. – De szólítsatok csak Yunak. Mindenki így hív. Kedvelem a lányokat, a bébiket és a csajokat. Ja és meghalok a gitárom nélkül.

        - A nevem Sebastian, de hívjatok Strifynak – lépett elő a szőke- fekete hajú. – Szeretek táncolni és énekelni meg bírom a jó csajokat.

        - A nevem Tim, de haveroknak csak Shin – lépett előre a szürke szemű szőke. – Imádok dobolni és szeretek hülyülni, ezekkel itt – intett az előbb bemutatkozókra.

        - A nevem Kiro és így is szólítsatok – lépett elő a turcsi orrú szőke. – Szeretek gitározni és örülök, hogy a banda tagja lehetek.

        - A nevem Felix, de szólítsatok Luminornak – lépett előre a hosszú fekete hajú mély hangján. – Szeretek szintetizátorozni és olvasni.

        - A nevem Romeo, anyakönyvileg is – lépett elő a másik fekete hajú srác. – Én is imádok szintetizátorozni és bírom a jó dalokat meg csajokat.

        - Tyű ha! – csapta össze kezeit az osztályfőnök. – Hiszen Ti máris kész együttes vagytok!

        - Egen – húzta száját Strify, - Cinema Bizarre -nak hívják már vagy 4 éve és a német kis csajszik megőrülnek értünk. Most is a turné meg a nyugalom miatt jöttünk Magyarországra.

        - Még sose hallottam róla… - pislogott nagyot a tanárnő. – Biztos csak kamuztok, ejnye fiúk! Ez igazán nem szép dolog! – Ezen szavak hallatán James elkezdett fetrengeni a röhögéstől.

        - Elnézést! – lendült magasba hátul Akuma keze. – A fiúk igazat mondanak! Mutassak posztert? Aláírást? Hivatalos honlapot? Az, hogy a tanárnő maradi és nem ismeri őket, nem jelenti azt, hogy hazudnak.

        - Barbara! Hogy beszélsz velem? Már az év elején kezded a pimaszkodást?
        - Én nem pimaszkodom… - vágta be a durcát a lány. Sebesen visszamerült a rajzába.

        - Tényleg létező együttes vagyunk – morogta Strify.

        - Na, persze, fiúk! Akkor… keressetek magatoknak helyet. A hátsó sorok még üresek. És itt elől is van két hely… - az új diákok, az a röpke egy tucat gyermek leült a megüresedett helyekre.

        - Aztán, nehogy orrvérzést kapjon, Úrnőm! – fordult hátra Aksihoz pimaszul Kai.
        - Te kis…

        - Akkor hát, az idei házirend… - kezdett bele a tanárnő.