Szeptember elseje… Az iskolák még a nyári élményektől hangosak. A legtöbb helyen, a házirendet olvassák a diákoknak, akik oda se bagóznak. Mindenki elvan a maga gondolataival. Az osztályt halk zsivaj tölti meg, mely fölött bércként tornyosul a tanárnő hangja, amint a sas száll a morajló tenger felett.

        Az ablak melletti hátsó padsorban ült egymás mellett, balról jobbra Ame, Aksi, Ayu és Rika. Előttük foglaltak helyet félisten démonjaik, szintén ebben a sorrendben. A fal felőli részen, leghátul ült a faltól az ablak felé: Romeo, Strify, Yu, Shin, míg előttük két diák mellett ült Luminor és Kiro. A teremben, jó távol egymástól foglalt helyet James és Szilvi.

        A tanárnő még mindig a házirendet olvasta. Épp annál a résznél tartott, hogy még mindig tilos a verekedés, a másik csontjainak porrá zúzása, mikor Kai a hátsó padban felüvöltött, Aksi pedig vidáman vihogott kárörvendően.

        - Mi történt? – kapta fel a fejét a nő.

        - El – eltörte a kezemet… - emelte fel bal csuklóját, ami valóban egy lehetetlen pozícióban csüngött alkarjáról.

        - Kellett neked nyúlkálni – vont vállat Akuma.

        - Barbara! – rivallt rá a nő. – Most olvastam fel az erre utaló részt!

        - Igen, tudom, és? – vont vállat a lány. – Csak a keze tört el. Túléli…

        - Barbara! Irány az igazgatói! Te meg mit ülsz még itt? Menj az orvosiba! A földszinten balra a harmadik ajtó! Tempósan! – Kai valóban elhagyta a termet, ám Akuma még mindig nyugodtan ült a helyén. – Nem értesz a szóból? Menj az igazgatóiba!

        - De hát szexuálisan zaklatott! – érvelt a lány.

        - Indíts! Még az év se kezdődött el és veled máris probléma van… Menj már!

        - Megyek… - forgatta szemeit a lány.

        - Tanárnő! – szólalt meg Kain, mire minden kis liba elhallgatott és a komoly srác szavain csüngött. – Tényleg zaklatta. Egyébként nem kell aggódni érte. Hamar rendbe jön. Majd otthon rendbe hozom a kezét.

        - Már nem azért, de a csonttörés elég komoly dolog…

        - Nem a mi családunkban. Nálunk az ilyesmi gyorsan gyógyul.

        - Mindegy. Attól még megy az igazgatóiba! Tempósan, Barbara!

        - Jó, jó, jó… - sétált kifelé a lány.

        - Szóval… - fordult vissza az osztály felé. – A jelek szerint, ez a rész, nem volt egyértelmű. Úgyhogy, újra felolvasom… - azzal megismételte a már elhangzott 10 pontot.

        Kai unottan nyitott be az iskolaorvoshoz. A vénasszony unottan nézett a fiatal sráca, majd megcsillant a szeme a sérülése láttán.

        - Mi történt, Bogaram?

        - A barátnő… Az osztálytársam eltörte a karomat… - nyújtotta a kezét.

        - Ó, igen, nagyon csúnya… Akkor, én ezt most befáslizom, aztán délután menj el szépen a kórházba, ahol megröntgenezik és begipszelik… - mormogta orra alatt érthetetlenül.

        - Jó… - hagyta rá Kai. Öt perce tartotta a karját, és a remegő kezű öregasszony még mindig nem fáslizta be karját. Újabb öt perc telt el, az első húzás már megvolt, de visszabomlott. Majd egy órával később, végre sikerült befásliznia a démon kezét. – Köszönöm…

        - Várj! – szólt rá. – Még a papírokat ki kell töltened…

        - Milyen papírokat?

        - Ezeket, ni! – vett elő, egy egész kupacot. – Neved?

        - Kai… De most jöttem, ne tessék vele fáradni…

        - De, de, de… Muszáj…

        - Áh! – újabb óra telt el azzal, hogy az öreganyó kitöltötte az összes papírt macskakaparásával. 

        Ame unottan nézte Aksi hűlt helyét. Ryo felháborodva fordult hátra. Öccse, a pad alatt egy pornó újságot lapozgatott, Kain pedig egy misztérikus könyvet olvasott. Ryo, kezében egy macskákról szóló könyvet tartott.

        - Ezek tényleg azt hiszik, hogy a macskáknak…

        - Igen – bólintott rá Ame, meg se várva a kérdésbe zsúfolt kijelentést. – Ha hiszed, ha nem, Ők így vélik. Tudod, nem macskának születtek.

        - Jól van, na… - morogta Ryo. – Valami baj van?

        - Semmi… Két idióta…

        - Óh, vagy úgy – sóhajtott Ryo. – Na, igen… Kíváncsi vagyok, mi van Kaial. Elég régen elment már.

        - 10 perce… - vont vállat Ame. – Max az orvos kap idegbajt, hogy fölöslegesen gipszeli a kezét.

        - Ja… - tért vissza a könyvébe, majd öt perc múlva ismét Amehoz fordult.

        - Mond csak, meddig tart még ez a szabályosdi?

        - Még legalább 2 óra… - húzott újabb vonalat a lapra. – Miért?

        - Kell egy másik könyv. Ezt lassan kiolvasom.

        - Van nálad egy pár tankönyv… - vont vállat Ame.

        - Jó, de azok nem érdekelnek.

        - Pedig, azokat fogod olvasgatni minden délután.

        - Mert?

        - Mert azokban lesz a lecke…

        - Mi az a lecke? – nyílt nagyra a démon szeme.

        - Az a feladat, amit otthon oldasz meg. Ennyit se tudsz? – csattant fel a lány. – Légy szíves, tégy úgy, mint aki tud is valamit!

        - Jó, jó, jó…

        Eközben Aksi az igazgatóiba vonult. Unottan foglalt helyet a dirivel szemben, aki kérdőn nézett rá. Fekete szemeit lemondó sóhajjal az igazgatóra emelte. Aztán ajkait elhagyta a következő mondat:

        - Szexuálisan zaklatott, ezért törtem el a kezét, de ennek nem marad nyoma rajta. Mehetek? Holnap már úgyis jó lesz a keze.

        - Nem mehetsz. Kifejtenéd bővebben is, Fekete Angyal? Kinek törted el a kezét? Mikor? Miért?

        - Ma, az új tanulónak, aki a pasim, mert zaklatott.

        - Barbi… - sóhajtott a férfi mélyet. – Csak egy tanévet éljek meg úgy, hogy veled nincsen probléma…