Az órák lassan vánszorogtak. A tanárnő, végre eljutott a Tűz- és balesetvédelmi részhez, az ellenőrzők kiosztásához. Szépen lediktálta a tanárok neveit, az órarendet. Az osztály létszáma jelenleg 32 főből állt. Ebből egy az igazgatóiban ült, a másik az iskolaorvosnál diktálta be az adatokat.

        Az osztály egyre inkább zsibongott. Közeledett az ebédidő és nekik még a szendvicseiket is el kell pusztítaniuk addig. A tanárnő mély sóhaj közepett engedte haza a diákjait. Csak reménykedett abban, hogy megértették a házirend lényegét, és hogy nem tesznek majd ellene. Bár, ha a mai napi első incidenst veszi figyelembe, ami az idei tanév első rendbontása is… nos, ez esetben nem sok jóra számíthat ettől az évtől se.

        - Fiúk! – sziszegte Rika. – Mi ez a végzés? Miért kellett ide jönnötök?

        - És ha már itt vagytok, mér’ nem csináltatok magatokkal valamit? – esett nekik Ayumi. – Sárga szem? Kain, legyen eszed! Fehér haj, Ryo? Szőkítsd be, de villám gyorsan! És te is kezdj valamit a hajaddal, Ikuto! A zöld hajad kirí a tömegből! Legyen fekete vagy barna, esetleg vörös, az megy a szemeidhez… És akkor már azokkal is kezdj valamit, mert sárga nem maradhat! Gondolkozzatok már egy kicsit! Emberek közt vagytok! Még jó, hogy Kai befeketítette a vörös szemeit…

        - De ezek nélkül, már nem is mi vagyunk… - próbált ellen érvelni Ikuto.

        - Nekünk így is, úgy is Ti maradtok! De ezt így nem lehet! És hogy jutottatok be az osztályba? Úgy tudtam, csak hárman buknak meg…

        - Nos, igen…. Kicsit elbeszélgettünk néhány emberrel.

        - Mit csináltatok? – temette kezeibe arcát Ame. Előre félt a választól.

        - Hát… Volt néhány baleset. Bár, lehet atommal egyszerűbb lett volna… Lássuk csak… Volt valami Béla, neki volt egy szerencsétlen autó balesete és kórházban fekszik… Melinda kicsit anorexiás lett, így súlyos állapota miatt kezelik… Fanni zsírleszíváson van… Kicsit elrontották az orvosok….

        - 18 éves kor alatt, nem végeznek ilyen műtétet.

        - Ok, igaz. – sóhajtott Ryo. – Szóval, Fanni elköltözött. Jó messzire, Bajába. Zsolt, Ó minő szerencsétlenség, rákos daganatot észleltek a végbelében. József túl sok répát evett és répa lett… Tudjátok, az vagy, amit eszel… - A lányok inkább, már nem mondtak semmit. – Egyébként is, csak megkönnyítettük a fiúk bejutását…

        - A fiúkat már tavaly év végén felvették…

        - Nem gond. Szóval, Laci, nos, Ő külföldre ment tanulni, de a repülőn valami baj érhette, hogy még nem ért vissza. Hát igen, ezek a légörvények… Annyira sajnálatos a kis Márk sorsa is, hiszen senkinek se ártott és mégis, úgy összetörte minden csontját az a vandál banda a Kerepesi úton, hogy már a saját anyja se ismert rá…

        - Hány embert iktattatok ki?

        - Pont tizenhetet… Biztosra mentünk… Csak azt nem tudtuk, hogy jön még két másik diák is.

        - 17 ismétlem, 17 diákot likvidáltatok? – fakadt ki Ayumi.

        - Nos… Igen, de nyugi, ebből a második félévben visszajön vagy 5… A többi kénytelen évet ismételni…. Ne aggódj, élnek!

        - Ezt nem mondhatjátok komolyan…

        - Pedig…

        - Hát… - nézett rájuk Yu. – Biztosra mentetek….

        - Ja, nem bízták a véletlenre… Bár, egyiknek se lennék a helyében.

        - Istenem, hogy lehet valakinek ennyire értéketlen az emberi élet? – sóhajtott mélyet Shin.

        - Elképesztő, hogy már itt sincs biztonságban az ember… - csóválta fejét Romeo.

        - Ugyan – intette le őket Luminor. – Balesetek mindig voltak… és mindig is lesznek. De ezek kicsit drasztikusak.

        - Legalább nem a pincébe zárták be őket… - vont vállat Kiro.

        - Na, ja…

        - Pedig az volt az első ötlet – szólalt meg Ikuto. – Ja, nem! Az első az volt, hogy megetetjük őket a goblinokkal!

        - FIÚK!!! – rivalltak rájuk a lányok. – Az a szerencsétek, hogy viszonylag olcsón megúszták…

        - Olcsón? Szerintem legalább három család csődbe megy a mai gyógykezelések ára mellett – kuncogott Kai.

        - Te meg mikor jöttél meg?

        - Most. Az a vénasszony legalább hússzor kezdte előröl a fáslizást, aztán meg még száznyolcvanadra is el kellett betűznöm neki a nevemet, mert nem értette és a saját írását nem bírta elolvasni… - siránkozott. – Annyira szörnyű volt az a három óra… Ő lesz a következő áldozat…

        - Kai! – néztek rá szúrósan mindannyian.

        - Mi van? – kapta fel fejét. – De az a nőszemély rosszabb az örökké valóságnál…

        - Hidd el, van még nála is rosszabb.

        - Ó, igen, Akuma kínzásai… Akuma? – pördült meg tengelye körül.  Én… nem úgy gondoltam…

        - Aha, persze. Tudsz innen tollat húzni? – nyújtotta felé karját a lány. – Nem? Akkor ne nézz madárnak, Madárkám!

        - Elnézést… - motyogta félig lesütött szemekkel.

        - El van nézve… Amiért emberi a kinézeted – eresztett meg a fiú irányába egy bájos mosolyt. – Szóval, mikor lesz koncertetek? – nézett a banda tagjaira.

        - Öh… Elvileg… 6.-án – felelt Strify.

        - Gyakorlatilag is – nézett rá unottan Luminor. – Úgyhogy nyomás haza és álljatok neki gyakorolni a kéthetes szünet után! Ja, és remélem, nem felejtettétek el, hogy riportot is kell adnotok holnap, öttől. Fellépős göncben, mert fotózás is lesz.

        - Jesszus, Luminor! Rosszabb vagy, mint a menedzserünk! Honnan tudsz Te mindenről? Csak nem vele….

        - Nem! Csak tartom vele a kapcsolatot! Szeretem tudni, merre lógnak a barátaim….

        - Jól van, nyugi, haver – vigyorogtak rá. – Nélküled elvesznénk.

        - Tudom - sóhajtott mélyet.

        - Mit mondott az igazgató? – pillantott Ame nővérére.

        - Ja, semmi különöset. Beszélni akar a szüleimmel – vont vállat.

        - Apa nem lesz boldog.

        - Ki mondta, hogy Apa lesz ott? Anyának szólok, nem Neki… Majd Ő megdumálja az öreget.

        - Ő se lesz boldog, de mindegy… Te tudod.

        - Ez van…

        - Menjünk haza – javasolta Rika. – És ott gondosan átfestjük a hajatokat. És a kontaktlencsét is elfelejthetitek… - taszított egyet a fiúkon. A nem kívánatos, kíváncsi diákok miatt válogatta meg szavait a fekete hajú lány, kinek haja a derekát seperte. Aksi fekete lobonca csak a lapockája aljáig ért.

        - Nyerő ötlet… - bólintott rá Yu. – Hiányzik a gitárom…

        - Csak az? – villantott rá egy perverz mosolyt Akuma.

        - Nem, nem csak az….