Kain unottan ült a kertben a cseresznyefa alatt. Kai és Ikuto jó szokásukhoz híven egymást ölték. Ryo nyugodtan vágta a füvet, mikor a kapuban megállt az orosz üdvhadsereg. Aksi nem zavartatta magát sokáig. Egy könnyed mozdulattal átugrott a kapu fölött és a kert felé vette az irányt.

        - Oi boys! - lépdelt a frissen nyírt füvön.

        - Hali! - néztek rá a srácok. - Mizu?

        - Mondjátok csak... - pillantottak a fekete hajú mögött lépkedő lányokra sandítva.

        - Nem túl nagy nektek ez a ház? - fojtotta nővérébe a szót Ame.

        - Nem cserélünk - néztek rájuk szúrósan.

        - Nem cserélni akarunk - intette le Akuma. - Hanem...

        - Beköltözni - vágott közbe Rika vigyorogva.

        - Igen... - bólintott rá Aksi.

        - Nem - rázták meg fejüket. - Miért költöznétek be pont hozzánk?

        - Mert kilakoltatnak két napon belül.... - hirtelen csodálkozva elhallgatott a fekete hajú. - Jéé, végig tudtam mondani egy mondatot a nélkül, hogy a szavamba vágtatok volna? Csodás...

        - Ennyire ne örülj magadnak... - nézett rá Ayu unottan.

        - Szóval ide akartok költözni? - néztek rájuk a démonok.

        - Aha.

        - Jó, csak van ezzel egy kis gond. Tudjátok, nincsen csak négy hálószoba és mindegyikbe csak egy - egy ágy fér el. Szóval, kénytelenek lesztek mellettünk aludni, mivel a földön nem fogunk dögleni...

        - Hát... Valahogy, csak túléljük - néztek rájuk a csajok. - Vagy nem?

        - De, Ti biztosan - sóhajtottak mélyet.

        - Na ugye. Akkor segíthettek a pakolásban. Majd áthozni a cuccokat.

        - Miből sejtettem, hogy valami ilyesmi is lesz a dologban... - sóhajtott Ryo. - Kitalálom, hordjuk át a dobokat meg a szekrényeket, amiktől nem bírtok szabadulni?

        - Aha - bólintottak rá vigyorogva a csajok.

        - OK, mikor menjünk át? - nézett rájuk Kain.

        - Mikorra csináltok nekünk helyet? - kérdezett vissza Ayu.

        - Én kérdeztem előbb. Mikorra szeditek össze a nagyja cuccot?

        - Mondjuk estére. Legyen éjfél. Addigra meglesz a nagyja.

        - Jó - bólintott. - Ott leszünk. Menjetek pakolni. Van még 5 órátok.

        - OK - bólintottak rá a csajok, azzal távoztak.
 

        - Túl könnyen bele egyeztek, nem? - tette fel a kérdést Rika, mikor már az utcát rótták.

        - Most hogy így mondod... valóban... - néztek rá a lányok.

        - Mindegy... Menjünk.

        - Túl könnyen ment - ásított Ikuto. - Nem lesz ebből még baj?

        - Nem - intette le Ryo. - Sose jönnek rá, hogy direkt felerősítettük a zenéjüket. Egyébként is, máskor Ők csinálják ugyan ezt.

        - Mármint? - kérdezett rá a sárga szemű.

        - Mármint felhangosítják és terjesztik a zenéjüket.

        - Ja, az igaz - bólintott rá.

        - Naná, hogy igaz.

        - Srácok - állt fel Kain, - gyertek, csináljunk úgy, mint akik készülődnek a befogadásukra. Jobb, ha nem tudják, hogy egyenesen a "csapdánkba" sétálnak.

        - Nagy csapda... - röhögött Kai. - Kagylót is szórunk este a kajájukba? Vagy valami vágykeltő izét?

        - Aha - kuncogott Ikuto.

        - Ja, és ha rájönnek, megölnek... Naná, hogy nem, agyalágyultak! - üvöltötte le a fejüket a fekete hajú.

        - Jól van, na...

        - Srácok... - szólalt meg Yu. - Tényleg önként adjuk át Őket, Nekik?

        - Haver, esélyünk sincs - nézett rá fejcsóválva Strify.

        - Évszázadok óta ismerik egymást... - morogta Shin is.

        - Mi csak játékszerek vagyunk a szemükben. Egy - egy kósza kaland, nem több.

        - De attól még küzdhetnénk értük, nem?

        - Nincs értelme - nézett rá szúrósan Luminor. - Ha igazán szereted, engedd el! Ugyanis ennek a kapcsolatnak semmi jövője sincs, Yu. Ők előbb vagy utóbb visszamennek a Pokolba, mi meg meghalunk. 70 éves öreg taták leszünk, mikor Ők még mindig csak 16-nak néznek ki. Tényleg ezt akarod? Szenvedni egy életen át egy halhatatlan után? Öngyilkosság, Yu! De ez fordítva is igaz. Hiszen, Ők nem halnak meg még jó ideig. Viszont mi igen. Elvárnád tőle, hogy beléd habarodjon, aztán évszázadokig üljön a sírod fölött gyászolva téged? Vagy beszélgetnél vele a Pokolban, mint halott lélek? Tested nem lenne, nem érhetnél hozzá, ott bolyonganál, mellette ki tudja meddig, gátolván szabadságában?

        - Nem... - sóhajtott Yu. - Igazad van. Ezt nem tehetem.

        - Na, látod. Engedd el addig, amíg meg tudod tenni. Hidd el, később már csak rosszabb lesz.

        - Nézd a jó oldalát - veregette meg vállát Strify. - Nem feküdtél le vele, így nem is olyan nehéz elszakadni tőle, és barátként nézni rá, nem igaz?

        - De... - bólintott rá. - Van benne valami.

        - Hidd el, így lesz a legjobb mindenkinek - sóhajtott mélyet Romeo. - Jobb úgy, hogy csak barátok.

        - Jaja - bólogatott Kiro is lelkesen. - Osztálytársak és jó barátok. Egyébként is, fél Németország minket imád...

        - Ez az - éledtek fel végre egy kicsit a srácok.