A lányok lassan szedegették össze ruháikat, könyveiket és egyéb apró ingóságaikat bőröndjeikbe meg a dobozokba. A szekrényeiket már kiürítették, ruhakészleteiket kiszortírozták, így még kevesebb ruhájuk volt, mint eddig. Összeszedték az ágyneműket, a törülközőket, papucsokat és cipőket, a CD-éket és DVD-ket meg a videókat egyaránt a nappali közepén felhalmozott kartondobozokba gyömöszölték. A falakról leszedték festményeiket, összerendezgették étkészleteiket, felcsavarták a szőnyegeket, aztán a hangszereket kezdték összeszedni szépen, óvatosan rendezgetve dobozaikba, tokjaikba. Már vagy 3 órája pakolásztak, mikor rádöbbentek egy pár aprócska tényezőre.

        Egy részt, még nem vacsoráztak és elpakoltak minden konyhai eszközt. Más részt, nem fürödtek, de a tisztálkodó szerek is mind a dobozok mélyén hevetek. Harmadrészt, a tankönyveiket is a dobozok legaljába csomagolták, holott azokra holnap szükségük lesz.

        - Csajok, ezt elbasztuk - sóhajtott Akuma.

        - Nem kicsit, nagyon - bólintott rá Ame.

        - Nem gond... - sóhajtott Rika. - Majd náluk fürdünk... és kajálunk.

        - Felhívom őket, hogy van-e kajájuk... Meg, hogy lassan jöhetnek, mert, ahogy nézem, készen vagyunk.

        - Oké - bólintottak rá a csajok.

        - Halló? - szólt bele a kagylóba Kain.

        - Ha ló, akkor egyen zabot... Mizu? – felelt Ayu.

        - Semmi pakolászunk... Épp azon vagyunk, hogy a hangszereiteknek varázsoljunk helyet a pincében.

        - Aha...

        - Miért? Ti hogy álltok?

        - Hát, tulajdon képen, mindent összeszedtünk...

        - Akkor menjünk?

        - Hát...

        - Várj, kitalálom. Mindent elraktatok és nem kajáltatok még.

        - Igen...

        - Nem gond, úgy is ide költöztök. Valahogy sejtettem, hogy ez lesz, szóval, rendelünk pizzát. Csak azt áruljátok el, milyet kértek.

        - Honnan rendelitek?

        - Ez a feltéttől függ. Jöhet a Pokolból is.

        - Oké... - ujjával lefogta a telefon mikrofonját, majd a lányokhoz fordult. - Milyen pizzát kértek? És honnan?

        - Hawaii - érkezett Ame és Rika mindent elsöprő, nyálcsorgató válasza.

        - Aksi?

        - Hm... - gondolkozott a lány. - Legyen, mondjuk...

        - Három hawaii... - adta át az üzenetet addig is Kainnak Ayumi.

        - Ezt valahogy sejtettem. És Akuma, milyet kér?

        - Aksi? - nézek rá a csajok várakozóan. - Milyet kérsz?

        - Lássuk csak, a Pokolból kérek egy kénen sült, tavaszi hulla tekercses, áfonyaszószos, margaréta pizzát.

        - OK... - motyogták a csajok. - Jól érzed magad, Akuma? - Arcuk zöldült a rosszulléttől.

        - Persze...

        - Nah, sikerült választania? - tette fel a kérdést Kain a telefonban.

        - Biztos vagy benne?

        - Nem. Legen inkább egy... egy kókusz reszelékes tenger gyümölcse... - az elborzadt arcokat látva felnevetett. - Csak vicceltem. Megelégszem egy sima Pokolbéli kénen sült, tavaszi hulla tekercses, áfonyaszószos, margaréta pizzával is.

        - OK, akkor még egy Pokolbéli kénen sült, tavaszi hulla tekercses, áfonyaszószos, margaréta pizza lesz, Kain. Köszi.

        - Nincs mit - vigyorgott a fiú. - Úgy tudtam, hogy kétfelől kell majd rendelnem… Na, jó, 10 perc és megyünk.

        - Oké. - Letette a telefont. - Jó, 10 perc és indulnak. És Aksi! Ha nem eszed meg...

        - Megeszem - kuncogott a lány.

        10 perccel később a négy fiú valóban ott állt az ajtajukban. Unottan kapták fel a dobozokat, majd indultak el lefelé a lépcsőn, nyomukban a hátizsákos, kisebb dobozos csajokkal. Hiába is, nem teleportálhattak, az feltűnt volna mindenkinek a házban. Viszont, a költözés örömére még a Cinema Bizarre is dobozokat ragadott meg, majd segítettek a pakolászásban ők is. Így pedig, még éjfél előtt átvitték a legfontosabb dolgokat, amik most, a kertes ház hatalmas nappalijában foglaltak helyet.

        - Mikor jön a kaja? - tette fel a kérdést a kopogó szemű Aksi.

        - A Tiéd lassan itt van... A többire még várni kell egy kicsit.

        - Oké... Akkor, addig megfürdünk...

        - Csak nyugodtan. Az emeleten, a folyosó végén balra.

        - OK - bólintottak rá a csajok, elő ráncigálva a türcsiket, hálóruhákat.

        - Ki fizeti a kaját? - kapott észhez Ame.

        - Majd mi - intette le Kain. - Menjetek nyugodtan.

        - Oksa - bólintottak rá a lányok, majd eltűntek az emeleten. Oda fönt szépen belestek a szobákba, így sikeresen megállapították, hogy mindegyikben van egy - egy nagy francia ágy, faltól, falig érő ablakok és az éjjeli szekrény, meg a beépített szekrénysor, aztán füst.

        - Nem vitték túlzásba.

        - Mit vártál? Pasik...

        - Igaz. Melyik melyiküké lehet?

        - Na, ez egy jó kérdés. A fekete valószínűleg Kaié, míg a zöld Ikutoé. De a másik kettő... Passz.

        - Jobbkérdésem van, ki kezdi a fürdést? - nézett a lányokra Rika. - Senki? Jó, akkor megyek én!

        Eközben megérkeztek a pizzák is. A fiúk már majdnem rávetették magukat a sajátjukra, mikor Ikuto megszólalt.

        - Akkor nem szórunk rá semmit? A ketchupba se rakunk semmit?

        - Öcsi, meg akarsz halni?

        - Nem.

        - Akkor ne keverj bele semmit.

        - De... Na, jó... - sóhajtott mélyet.

        - Végre felfogtad... - sóhajtott Ryo. - Ideje volt már...