Rika belökte a fürdő ajtaját, aztán be is csukta azt. Visszanézett a folyósón ácsingózó lányokra, akik nem értették reakcióját. Lassan ismét kinyitotta az ajtót, majd intett fejével, hogy kövessék csak nyugodtan. A lányok értetlenül mentek utána. Nem volt jellemző Rikára, hogy bárkit is beenged a fürdőbe magán kívül.

        Az ajtó halkan csukódott mögöttük, nekik pedig még a lélegzetük is elállt a látványtól, ami fogadta őket. A falakat és a padlót fekete márvány fedte, a mennyezetet fehér és arról lógtak le kisebb lámpák. Az ajtótól jobbra volt a csap, szintén fekete márványlábon állva, fehér mosdótállal, ami fölött egy üveg polcon álltak a fogkefék, fogkrémek meg egyéb apróságok, a falon pedig egy óriási tükör díszelgett. Az ajtó bal oldalán fallal volt leválasztva egy kis rész, ami mögött a WC rejtőzött. A csap mögött, a sarokban egy lesüllyesztett fehér sarokkád pihent, amiben két, három személy is kényelmesen elfért. És tartozott hozzá vagy három csap is. Az egyik egy egykarú, ezüst csap, szabályozta a hideg és meleg vizet, de hogy, a másik kettő mit tartalmazott, szabályozott azt még a lányok nem tudták. A zuhanyfüggöny szintén fekete volt, alig lehetett észrevenni. A másik sarokban, ahol a tető megereszkedett, megdőlt, állt a fekete mosógép, a szennyes kosár, az összecsukott szárító és egy kisebb fekete szekrény a tiszta fehér törülközőknek, bontatlan szappanoknak és egyéb apróságoknak. A kettő között – mosógép és a kád közt – a falon egy tetőtéri ablak nyílt a kertre. És, ami a legjobban jellemezte a helyiséget, az egész makulátlanul tiszta volt.

        - Hát ez… - nyögte Akuma nagy nehezen.

        - Erre nem számítottunk… - bólintott rá Ame.

        - Na, gondoltátok volna, hogy ilyen full extrás a fürdőjük? – vigyorgott Rika.

        - Nem… Kicsit sötét… De ennek ellenére jól néz ki… rohadt jól néz ki… - bólintott elismerően Ayu. – Sikerült meglepniük.

        - Az fix… - bólintott rá Akuma, akinek a gondolatai már a kád körül lengetek egy félig átváltozott, habos testű Kaial…

        - Ok, most hogy megnéztétek – vigyorgott Rika. – Kifelé!

        - Várj… Abból a két csapból mi folyik? – tette fel a költői kérdést Ame.

        - Megnézzük… - sétált oda Ayumi, azzal megnyitotta a legbelső csapot, ami egy sárkányfejet formált és színe aranyozott volt. A sárkány szájából karmazsinvörös folyadék kezdett ömleni. A folyadék kissé ragadós volt, és a szaga emlékeztette a lányokat is valamire, amit már éreztek egy párszor.

        - VÉR! – jöttek rá elég gyorsan. Azonnal el is zárták a csapot.

        - Honnan a francból van ezeknek vérük fürdéshez? – fakadt ki Akuma.

        - Tudod mit, én inkább nem akarom tudni! – vágta rá Ame gondolkodás nélkül.

        - Ilyen nekünk otthon miért nincs? – húzta durcásan a száját Rika.

        - Inkább az a kérdés, hogy miért engedte meg Nekik Sátán ezt, amikor Nekünk megtiltotta, hogy vérben fürödjünk… - dohogta Ayumi.

        - Na, jó… És mi van a másikban? – tette fel a kérdést Ame, az ezüst csapra pillantva, ami egy magasan ívelő, majd visszahajló virágfejet formált. Mint a hóvirág. A lány lassan megnyitotta, minek következtében abból víz kezdett folyni és némi köd szállt alá.

        - Mi ez? – motyogta Ame.

        - Zárd el! – szólt rá Ayumi kapásból.

        - De mi ez? Olyan jó az illata…

        - Igen, jó bódító és nyugtató… - zárta el a csapot, miközben Amét Aksi és Rika tartotta. – Ellazít és közben egyetlen cseppje is elveszi az eszedet. Ugyanúgy hat, mint a kagyló… Bocs, ez rosszabb.

        - Szóval valami szerelmi kencefice…

        - Vágykeltő…. A vér meg erősítő… Legalábbis, ezt mondják.

        - De mér’ van ilyen a fürdőszobájukban? – morgolódott Akuma.

        - Nem tudom…

        - Talán, hogy a kurvájukra ténylegesen rá tudjanak izgulni – vont vállat Rika. – Mindegy is, nekünk csak a víz kell. Ne szóljunk nekik, hogy tudjuk mik ezek.

        - Ugyan, szerintem sejtik, hogy megnéztük, melyikből mi folyik…. Ame, minden rendben?

        - Ryo hol van?

        - Miért?

        - Mert… - egy nagy adag hideg víz landolt a nyakában.

        - Tudod mit? Nem érdekel…

        - Ok, most már kifelé! Fürdeni akarok! – tolta ki a csajokat a szobából Rika, majd magára zárta az ajtót.

        Eközben a fiúk a földszinten rendezkedtek. Szétválogatták a lányok cuccát és felhordták azokat szobáikba, majd a hangszereket a pincébe, a fürdőszobás cuccokat a folyosóra rakták, az étkészletet a konyhai pocokon helyezték el és átvették a pizzákat.

        - Srácok… - szólalt meg Kai.

        - Hmm? Mi van?

        - A csapok…

        - Bazd… - pattant fel Kain. – Ryo, elrejtetted őket?

        - Azt hittem, azt Te csinálod…

        - Azt akarjátok mondani, hogy a csajok, most a lefolyónkban gyönyörködnek? – pillantott fel Ikuto kedvenc újságja lapjai mögül perverzen vigyorogva.

        - Én? Én a pincét rendeztem… Arról volt szó, hogy Te! …

        - Most már mindegy, nem? – vont vállat Ryo.

        - Nem mindegy… Ki lesznek akadva… Ráadásul jogosan.

        - Akkor meg, megmutatjuk Nekik a Hóvirág cseppjeit – mosolyodott el Ryo. – Csak pár csepp a fürdővizükbe és…

        - Nem – intette le Kain. – Nem emlékeznének semmire! Nem akarok megint úgy járni, mint a múltkor…

        - Óh, igaz… De ha nem maradunk mellettük, sose jönnek rá, hogy mi is történt este…

        - Ryo, egyikük se hülye.

        - Sajnos – sóhajtott Kai.

        - Te csak maradj csöndbe és örülj, hogy még élsz! – rivallt rá bátyja. – Jó, hogy nem végeztetett ki a tettedért…

        - Jó, hogy Sátán mit se tud az egészről – javította ki Ryo. – Ha megtudja, hogy a kisebbik lánya egy halandóval volt együtt először…

        - Mehetnénk a fákra őrszemnek… Vagy kajának…

        - A Másvilágról a Lelkek Világába jutunk vagy a Szellemvilágba? – tette fel a szellemes kérdését Ikuto. Valahogy, senki se bírta díjazni fáradt humorát. – Most mi van?

        - Túl sok animét nézel… - sóhajtott fivére. – Nézd, elhiszem, hogy szimpatikus számodra a Bleach rendszere, miszerint a halott lelkek a Lelkek Világába jutnak, és hogy a Yu Yu Hakusho-ban egy evezőn röpködő lány átrepít egy bizonyos Szellemvilágba, de ébredj fel, öcsi. Ha mi meghalunk, akkor meghalunk, és maximum az Örök Sötétség Világában bolyonghatunk, vagy zuhanhatunk, ki tudja meddig… Ami pedig a Másvilágot illeti, nem hiszem, hogy egy Túlvilági teremtmény oda kerülhet.

        - De miért nem? – húzta száját a zöld hajú.

        - Azért, hogy legyen mit kérdezned! És változtasd vissza a hajad és a szemed barnára… Amíg ebben a világban vagyunk, tartsd meg azt az unalmas színt! Megértetted?

        - Meg… - húzta el száját a fiú.

        - Hol tarthatnak? – sóhajtott Kai.

        - Hát… a hangokból ítélve, az egyikük most kezd el fürdeni.

        - Nem szólunk nekik, hogy itt a kaja?

        - Nem… - Ryo egy határozott mozdulattal az összes pizzát berakta a kissé meleg sütőbe, papírostul. – Így nem hűl ki és nem is ég el.

        - Ok.