Az ébresztőóra csörgésére ébredt. Kábán nyomta le az órát, majd a mellette lévő lányra nézett. Arcán elégedett mosollyal dőlt vissza a párnájára. Nagyot ásított, majd takaróstul a karjai közé kapta a lányt és a fürdő felé vette az utat. Ott kicsomagolta kedvesét, majd ölébe kapta és leereszkedett vele a kádba.

        - Kicsim! – súgta. – Rika, ébresztő…

        - Hmm? – pislogott rá kábán. – Már reggel van? – motyogta.

        - Igen… Megfürdünk, jó?

        - Jó… - hagyta rá a lány. Fejét a fiú vállába fúrta, szemeit lehunyva.

        - Ne aludj… - nyitotta meg a csapot. Átállította zuhanyra a meleg vizet, aztán magukra locsolta, mire egy felháborodott tekintetet kapott. – Mondtam, hogy fürdünk. Vagy így akartál suliba menni?

        - Suliba? Mér’ az is van? – vonta fel szemöldökét.

        - Óh, de még hogy van – mosolygott rá. – Fürödjünk…

        - Ok… - tápászkodott fel a lány, majd Ikuto is felállt és normálisan sikerült letusolniuk.

        Két álmos, fekete szempár találkozott a szürke falú szobában. Akuma kérdőn nézett Kaira, aki az ébresztő óráját markolta, ami kis híján eltört fogásában. A lány lassan felült, nagyot nyújtózkodott, majd a srácra nézett.

        - Én tényleg feloldottam a teljes cölibátust? Mekkora egy állat vagyok… - sóhajtott mélyet a boldog vigyor láttán.

        - Dehogy vagy – ült fel Kai is. Óvatosan átkarolta a lányt és magához húzta. – Ugye nem vonod vissza a szavad?

        - Nem… - sóhajtott ismét. – Az nem lenne fair.

        - Akkor jó… - nyújtózott ő is nagyot.

        - Hogy jutottál be? – tette fel az első kérdést, ami egész este érdekelte.

        - Hát… van még egy ajtó a szobához – vigyorgott rá. – De hogy hol, az titok – somolygott rá sejtelmesen.

        - Aha… - lassan kikecmergett az ágyból. – Kai… Hova szórtátok az iskolás cuccainkat?

        - Ööö… pillanat és mondom… - kikecmergett ő is az ágyból, majd a beépített szekrénysorhoz lépett. A ROAD posztere alatt ujjait a kis mélyedésbe illesztette és elhúzta az ajtót, ami mögött több üres polc és fogas sorakozott és az aljában ott hevert a lány összes holmija.

        - Köszi.

        - Nincs mit… Valaki zuhanyozik… Hallod a vízcsobogást?

        - Hmm? – hallgatózott egy kicsit, majd bólintott. – Aha. Akkor oda most ne menjünk, mi?

        - Van még egy fürdő, a fölszinten, a konyha mögött.

        - És ezt eddig miért nem mondtátok?

        - Jó kérdés… Nem tudom – nézett rá zavartan. – De van.

        Ryo álmosan húzta magához Amét. Dühösen csapta le az ébresztő órát, majd visszabújt a lány mellé. A barna szempár álomittasan tekintett rá. Az óra észtvesztő sípolására felébredt.

        - Reggel van? – motyogta.

        - Jah… - ásított nagyot a fiú. – Sajnos.

        - Akkor fel kéne kelni… - bújt közelebb Ryohoz. – Egy pillanat. Te hol jöttél be? Az ajtó zárva volt.

        - Már este is kérdezted. Vagy nem? Mindegy. A lényegen nem változtat. Nem mondom meg.

        - De hát… Áh, mindegy. Engedj el.

        - Mi a helyzet a cölibátussal?

        - Él. És élni is fog – nézett rá szúrósan.

        - Kellett nekem megemlítenem… De attól még… - kezdte érdeklődve. – Még megcsókolhatlak, ugye? – nézett rá reménykedve.

        - Hmm… Ezt még meg kell gondolnom – nézett rá elmélázva. Az ezüsthajú arcán egy reménykedő mosoly jelent meg. – Hmm… lássuk csak… Még szép, hogy… - a macska már most nyeregben érezte magát, így közelebb hajolt a lányhoz. – Hogy NEM! – nyomta a párnát a fiú képébe, mire az dühösen húzta hátra a fejét.

        - De miért?

        - Mert én azt mondtam! – állt fel Ame. – Kibírhatatlan vagy – nézett rá szúrósan.

        - Remek… - dohogta.

        Ayumi szorosan simult Kainhoz, miközben a srác leütötte az óráját. Mélyet sóhajtva törölte ki szemeiből a csipákat, miközben a srác keze szorosan simult a derekára. Ásított egyet, majd Kainra pillantott, aki fejét szorosan a vállába fúrta.

        - Ébresztő. Ne aludj.

        - Valamit elkezdtél mondani este a cölibátussal kapcsolatban… Mit?

        - Hö? – pislogott álmosan. – Nem tudom, bocs, ehhez még korán van. Majd mondom, ha eszembe jutott.

        - Valami olyasmi volt, hogy feloldod…

        - Én aztán biztos nem… Túl jó dolgod lenne.

        - Ide figyelj, Ayumi! – nyomta le maga alá a lányt, aki most riadtan pislogott rá. A sárga tekintet kis híján felfalta. – Jól jegyezd meg, amit mondok, mert csak egyszer mondom el! Ha nem oldod fel a cölibátust néhány napon belül és nem lehetek nővel, akkor úgy fogsz járni, mint Akuma! Vagy ha nem, akkor miután feloldottad, a magamévá teszlek, könyörtelenül, minden héten legalább hatszor egy este. Érthető voltam? – eresztett meg egy bájos mosolyt, mire a lány rábólintott. – Akkor hát, mi van azzal a cölibátussal?

        - Utálom a fenyegetéseket… - nézett rá szúrósan Ayu. – És nem oldom fel, csak azért se! Ugyanis nem fogod megtenni, amit mondtál.

        - Ne teszteld, a tűrőképességemet, mert megjárod.

        - Kain, nem tesztelek semmit. No, szállj le rólam, iskola van!

        - Rendben… - sziszegte a démon. – Ahogy akarod. De én figyelmeztettelek! – felpattant, majd az ajtó felé vette az irányt és távozott a szobából.

        - Ebbe meg mi ütött? – nézett a fiú után értetlenül.

        - Ikuto…

        - Hmm? – a fiú szobájában öltözködtek. A srác kaján vigyorral nézett rá. – Mi az?

        - Az este… - dőlt el az ágyon.

        - Mi van vele? – hajolt fölé.

        - Gyönyörű volt…

        - Velem mi más lenne? – kuncogott.

        - Látszik még? – hajtotta félre nyakát.

        - Nem – csókolta meg a nyakát. – A fogaim által okozott sebek gyorsan gyógyulnak – vigyorgott rá, majd megcsókolta a lányt. – Repeta suli előtt? Hmm?

        - Egy cölibátusban vagy. Kettő, most zuhanyoztunk. Három, nem akarok elkésni Vass órájáról, mert tutira kihív felelni matekból, ha mást nem, akkor a tavalyi anyagból és négy, még reggelizni is akarok.

        - Oké – húzta fel az ágyról a lányt. – Nyugi, értem – somolygott. – Akkor este?

        - Ikuto!