Bár lehet, világunk
kissé bizarr lesz
neked, de ha
már erre jársz,
nézz körbe egy
kicsikét!
Térj be elsőként a
szerény
démonlány, Gawa
világába,
hogy megismerkedj
a
természet erejével.
Ki ne hagyd utána
a viharok
birodalmát,
melynek Rika
az úrnője!
Ha még bírod
szusszal, hagyd,
hogy a tűz porig
égessen, Akuma
nem ismer határt
a kínok között..
Pihenésképp hűtsd
le magad
Ame
-nál, kinek
egyetlen szavára
a világ összes
tengere megmozdul.
A díszes társaság hazafelé tartott. Unottan taposták a betont, mikor Ayuminak bevillant valami. Már majdnem ott voltak James és Szilvi utcájánál, így gyorsan feltette kérdését.
- Te, James… Minek olvasol atomfizikát?
- Azért, hogy megtaláljam a módját annak, hogy felrobbanthassam a Poklot egy atombombával. Akkor megszabadulnánk az összes pokolfajzattól és nem lenne gondunk rátok meg a kísértésre.
- Robbantás…. A robbantás művészet… - suttogta Rika.
- Hé! Nem Deidara vagy! – lökte meg nővére. – Ne akarj robbantgatni itt.
- Miért? Csak a sulit, légyszi! – nézett rá kutyakölyök szemekkel.
- Nem, hugi. Otthon robbanthatsz, itt nem.
- Ikuto… a pincében…
- A hangszereitek vannak – vigyorgott rá perverzen a fiú.
- Tényleg…
- És, mi a tervetek? – pillantott rájuk James. – A VVE-vel.
- Semmi – érkezett a felelet. – Tervbe van véve, de a kivitelezéséhez még nincsen semmi se megbeszélve vagy szervezve.
- Aha. Na, jó… - állt meg James. – Hogy tetszett a múltkori buli?
- Múltkori buli?
- A Vérvörös Hold Estje.
- Honnan tudsz Te róla?
- Hát… Ott voltam. Nem volt jobb dolgom – vakarta meg fejét az arkangyal.
- Hol?
- A kajás résznél tartottam kóstolót…. Tényleg, csajok! Direkt mentetek úgy a bulira, hogy nem volt rajtatok szinte semmi?
- Ja, kicsit felhúztuk a srácok idegeit.
- Jellemző a Pokolnépre…. Csak az erotika, a sex és a vérfürdő… Más nem számít csak a kéj és az élvezetek…
- Nah, mer olyan marha jó, ha a lányokból nem látszik semmi a ruha miatt, mi? – forgatta szemét Ikuto.
- Te csak maradj csöndbe – intette le bátyja. – Így is csak a farkad után mész.
- Nem is!
- Srácok…
- Na, jó, mi itt lakunk – rántott kettőt Jamesen Szilvi. – Jó éjszakát.
- Nektek is… - indultak tova.
- Mi ez a világ vége cirkusz? – esett nekik Strify.
- Semmi – intette le Ame. – Úgy se lesz belőle semmi. – A fiú dühös tekintetét látva, csak magyarázatba kezdett. – Azaz igazság, hogy azért jöhettünk a Földre tanulni 10 évvel ezelőtt, mert Apánk tervbe vette a halandók elpusztítását és a világotok elfoglalását, hogy megerősödjünk. Aztán, ahogy teltek az évek, ránk ragadtak az emberi érzelmek és ugyan, most is csak azért vagyunk itt, hogy a tervet végre hajtsuk, de ehhez semmi kedvünk… Na, jó, Aksinak lehet, hogy van.
- Igen, Ő eléggé vérengző típus….
- Fiúk, azt is számoljátok bele, hogy nincsenek jó fegyvereink, a démoni árny alakok tűhegyes karmait és fogait leszámítva – pillantott hátra Ryo. – Sajnos, az angyalkáknak van igazuk, nincs esélyünk ellenük. Akkor se, ha bele gebedünk.
- Viszont, ha sikerülne rendezni a népeket és javítani a minőségen, akkor egy pár ezer év alatt behozhatjuk a lemaradásunkat.
- De az már nem a Pokol lenne, Kain. A horda miatt pokol a Pokol.
- Ez így igaz – bólintott rá a fiú.
- Akkor ne akarjunk a Pokolba menni? – nézett rájuk Yu.
- Jó nő mindkét helyen van, de ha csilli villi fegyvereket és öltözeteket akarsz, akkor a Mennybe mész. Viszont, ha velünk akarsz lógni, akkor lélekként lejössz és adunk neked testet – mosolygott rá Akuma. – De tény, hogy ezt a háborúsdit elfelejtjük egy pár évre, mivel nincs értelme. Ha meg Sátán mindenkép harcot akar, akkor a hagyományoknak megfelelően felküldünk néhány élőhalottat és örök kárhozatra ítélt démont, akiket kicsinálhatnak.
- Aha – bólintott rá a fiú, majd a többiekkel együtt elbúcsúztak és tovább mentek hazafelé.
Mély sóhajok közepette ültek le a nappaliban. Fáradtan néztek össze. Mind ismerték Sátán parancsát, nem véletlenül jöhettek fel a fiúk is a felszínre. Viszont, sajnálatos módon, a mai napig ötletük se volt ezzel kapcsolatba, hagyták a fenébe és élvezték az életet.
- Kain, nem akarsz elmondani nekünk valamit? – tekintett rá Ryo. – Te beszéltél utoljára Sátánnal.
- Mit akarsz hallani? – hajtotta fejét a háttámlára. – Azt, hogy mindvégig tisztában voltam azzal, hogy esélyünk sincs ellenük? Vagy, hogy tudtam, milyen fegyverük van ellenünk? Vagy arra vagy kíváncsi, hogy tudtam, hogy ide jön néhány angyal, hogy szemmel tartson?
- Mi? – pattant fel az ezüsthajú. – Te mindvégig tudtad, hogy leküldték őket?
- A hírforrások szerint, volt rá esély – mondta csöndesen a fiú.
- És nekünk miért nem szóltál?
- Parancsba kaptam, hogy ne szóljak – nézett rá szúrósan.
- Hát ez remek, de ennek ellenére, szólhattál volna! Vagy figyelmeztethettél volna vagy valami!
- Nem tehettem. És minek mondtam volna?
- Mikor beszéltél Sátánnal? – kapta fel fejét Ayu.
- Akkor, Kincsem, mikor megszereztem tőle a papírokat, hogy utánatok jöhessünk.
- Csúcs – morogta a lány.
- Mire mentetek volna azzal, hogy tudjátok, mi a helyzet?
- Sokra! – csattant fel a zöld hajú lány. – Talán megbízhatnál bennünk annyira, hogy elmondod! És akkor talán nem csináltak volna belőlünk hülyét!
- Ki csinált belőletek hülyét? – nézett rá Kain. – Ayumi, James alapból hülye és csak játssza a nagyokos, 250 éves arkangyalt. Volt ideje megtanulni a dolgokat, akár csak nekünk. És nektek is van még időtök bőven. A világ elpusztítása is várhat még magára… Amúgy Sátán se hagyná, hogy nekiálljatok gyilkolni míg nem vagytok nagykorúak mind a négyen…. Áh, egyszer majd megérted – intette le a lányt. – Megyek aludni…
- Menj – vágta rá durcásan.
- Mi a franc baja van ennek? – nézett utána értetlenül Ryo.
- Lehet közölték vele, hogy Gawanak már van egy vőlegénye.
- Akuma… - nézett rá a lány szúrósan. - Arról én is tudnék, nem?
AJÁNLOM AZ OLDALT
