A hét lassan eltelt, akár csak a hétvége első napja. A szombati napon Ame néhány osztálytársával volt lefoglalva, így mit se tudott az otthoni cirkuszról, a vitákról és a készülődésről. Mikor este haza ért, nem látott sehol semmi különöset. Minden olyan volt, mint máskor.

        Vasárnap reggel verő fényes napsütésre ébredt. Vidáman ugrott ki az ágyból, fel se tűnt neki, hogy Ryo már nincs ott. Vidáman leszaladt a nappaliba, majd a konyha felé vette az irányt, mivel onnan hallotta a zajokat. Vidáman csilingelő hangjára egyből felé fordultak.

        - Neked is jó reggelt, hugi. Mi történt, hogy így fel vagy dobva? – nézett rá unottan nővére.

        - Hát… - kezdte, majd ajkába harapott, fejét megrázta. – Nem fontos.

        - Akkor, csüccs, le kajázni. – Ült le az asztalhoz Akuma is.

        - „Elfelejtették volna? – töprengett magába, miközben igyekezett megenni az elé rakott ételt. – Nem kell ajándék, meg semmi csak annyi, hogy: Boldog születésnapot és én már boldog vagyok. De még ezt se? Akkor mégis, minek kérdezte meg a héten? Nem értelek, nővérkém, nagyon nem értelek…”

        - Ame. Ame… Ame! … AME!!! – emelte fel hangját Aksi, mire a lány végre felfigyelt rá.

        - I-Igen?

        - Figyelsz Te rám? – nézett rá a fekete hajú. – Mondom, elmegyünk este színházba, de Te itthon maradsz mosogatni.

        - Mi… Miért? – meredt rá a lány.

        - Hát mert nincs több jegy.

        - Akkor miért nem marad itthon Ryo? Vagy Ikuto? Úgy se bír végig ülni egy előadást.

        - Hugi, itt ez a kis lista estére – tette le elé a papírt a fekete hajú. A kékeszöld szemű vetett rá egy pillantást. Kelletlenül lapozott be a háromoldalnyi munka hegybe, csak az utolsó oldalt nem tekintette meg, mivel az utolsó előttin véget ért a felsorolás, pontosan 45 ponttal. Döbbenten nézett fel nővérére, aki szúrósan nézett rá. – Nincs apelláta!

        - Na, de…

        - A-a. Nincs apelláta.

        - Jó – nyöszörögte Ame kelletlenül. – Azt hiszem, neki állok…

        - Majd este. Most velünk jössz. Szóval öltözz fel és indulás.

        - Hova? – nézett nővérére.

        - Elfelejtetted? Ame, ne mond, hogy elfelejtetted, hogy ma van Kata szülinapja!

        - Milyen Katának? – nézett rá kérdőn nővérére.

        - Hát a Síposi Katának! Hugi, ébresztő! Nyomás, öltözz fel!

        - Jó… - indult el fölfelé kelletlenül Ame. Mélyet sóhajtva belökte Ryo szobájának ajtaját, majd eldőlt az ágyon.

        - Síposi Katának, mi? És nekem? Az én szülinapomat el lehet felejteni, mi? Én is Kata vagyok! Mióta érdekli Őt a Síposi szülinapja? Na, mindegy… - kelletlenül kezdett el öltözködni. – Nem, mégse mindegy. Rólam miért feledkezett meg? Ez így nem fair!

        - Ame, kész vagy már?

        - Nem! Muszáj mennem?

        - Igen! – vágta rá nővére. – Kapkodd magad!

        - Nem akarok menni.

        - Ame, ne kelljen felmennem!

        - Igen is, Anyu! – ejtette ki gúnyosan a szavakat. Kelletlenül indult el barátai után az utcán. Fel se tűnt neki, hogy a fiúk nyugodtan mennek a lányok mellett. Az se tűnt fel neki, hogy Kain, Ryo és Rika nincs sehol. Unottan baktatott mögöttük az úton, nem értvén az egészből semmit. Az égen felhők gyülekeztek, a szél is feltámadt, a levegő párás volt.

        - Ame, ne kavarj vihart – szólt rá Akuma.

        - Miért ne?

        - Mert… - elhallgatott. – Vigyázz! – kiáltotta, mire Ame értetlenül nézett hátra. Azonban még mielőtt megfordulhatott volna, valaki leütötte és elsötétült körülötte a világ.

        Kábán nyitotta ki szemeit. Egy sötét szobában találta megát. Lassan felült, megdörzsölte fejét és azon kezdett töprengeni, ki is üthette le. Nagyot sóhajtva az ajtó felé vette az irányt. Meglepve nézett az üzenetre, mely a szemközti falon lógott, macskakaparással.

        Kicsike, ha felébredtél, indulj balra (jobbra úgy se tudsz) menj le a lépcsőn és fordulj jobbra. Ha eltévedsz, még bajod esik, szóval teljesítsd kérésünket.

        A kíváncsiság nagyúr, és érdekelte kiféle, miféle szerzet fogságába került, hát elindult a megadott irányba. Kicsit aggódva nyitott be a sötét szobába. Nagyokat pislogva tett előre két lépést. Az ajtó becsapódott mögötte, minek következtében nagyot ugrott.

        - Meglepetés! – kapcsolta fel valaki a villany háta mögött. Nagyokat pislogva nézett a barátaira. – Boldog születésnapot, Ame!

        - Srácok… Ti… Wááá! – kezdett ugrálni örömében. – Jaj, de hülyék vagytok! A frászt hoztátok rám!

        - Az volt a cél – nevetett Akuma. – De a feladatod él és nélküled megyünk színházba este.

        - Viccelsz.

        - Nem én – nevetett a lány. - Na, gyere! Kapsz ajándékot is – kacsintott rá.

        - És… De miért? Miért csináltátok mindezt?

        - Mit? – húzta gonosz mosolyra száját nővére. Boldog percek következtek, kibontotta az ajándékokat, amikből elő került jó néhány apróság. Könyvek, mangák, festékek, ceruzák, pólók kisebb ékszerek és sminkek. Vigyorogva nézett végig újdon sült szerzeményein, aztán felfalták a tortát is. Nevetve twister-eztek és játszottak ki nevet a végén-t meg egyéb apróságokat. Az idő rohamosan fogyott és közeledtek a nap végéhez.

        Szépen haza indultak, Ame végig vidám volt. Nagyokat nevetett a lányokkal, míg haza nem értek. Az ajtóban állva kicsit elment az életkedve. Akuma leültette a konyhában, míg a többiek átöltöztek. Unottan futotta át a papírt, amit Aksi adott neki reggel.

         1. Főzz meleg teát!
         2. Csinálj néhány szendvicset!
         3. Mosd ki a kádat!
4. Engedj forró fürdővizet!
5. Szórj bele egy jó nagy adag habfürdőt!
         6. Vidd fel a kaját a kádhoz!
         7. Nyisd ki a fürdőben a szekrényt!
         8. Vedd fel a fürdőruhád!
         9. Menj a szobádba!
         10. Bontsd ki az ajándékot!
         11. Jó szórakozást hozzá;)
         12. Jó szórakozást hozzá;)
         13. Jó szórakozást hozzá;)
         14. Jó szórakozást hozzá;)
         15. Jó szórakozást hozzá;)
         16. Jó szórakozást hozzá;)
         17. Jó szórakozást hozzá;)
…
         44. Jó szórakozást hozzá;)
         45. Nah, jó volt az este? :P

        - Akuma! – szólt a lánynak, mikor az már épp indulni készült. – Ez valami vicc?

        - Nem. Csak csináld.

        - Hol van Ryo?

        - Hát… A sorrenden ne változtass! Elmentünk! – intett neki a lány, majd már ott se volt.

        - Na jó… Ez egyre furcsább...