Ame csak nézegette a nővére jegyzetét. Sehogy se értette az egészet. Színházba mennek nélküle. Csináljon szendvicseket és teát meg forró fürdőt. Mégis minek csináljon szenyákat, mikor nem éhes? Ilyenkor nem is szokott enni. És hol van Ryo? Egész nap nem látta… Aksinak viszont erre is volt válasza, magához rendelte Sátán. Kelletlenül állt neki szendvicseket csinálni. Legyen mit enniük, ha haza érnek… Csinált vagy két tucat szenyát, és lefőzött egy nagy adag banános- cseresznyés teát, majd a fürdő felé vette útját. Kipucolta a kádat… De minek? Vizet engedett… habfürdőt készített… De minek? Nem gond, legalább kényelmesen megmártózik a habokban. Felvitte a tálcát és a teát egy jókora bögrével. A szekrényből kihalászta a fürdőruháját és felvette. De miért is? Hiszen, egyedül van itthon… Nagyot sóhajtva a szobája felé vette az utat. Benyitott a kék szobába. Tekintetével egy dobozt keresett, de nem talált semmit. Dühösen dőlt le az ágyra, a takarók közé. Keze valami keményen landolt, akár csak feje. Egy tompa nyögést hallott a takarók alól. Felült, majd a takarót félre söpörte és a szeme megakadt…

        - RYO!

        - Mi van? – nézett rá a fiú kissé álmosan. Haja kócosan omlott arcába, hullott vállára. Nyakában egy vörös masni díszelgett, amivel karjait a testéhez kötözték. A szalag alatt viszont nem volt semmilyen ruhanemű. Egyedül egy fürdőgatya. A srácnak még a lábait is a vörös bársonyszalaggal kötötték meg.

        - Te meg…

        - Elengednél? – mordult fel a fiú. – Tudod, már vagy egy órája itt heverek a takarók alatt, mozdulatlanul… És még csak nem is vacsorázhattam! – panaszkodott. – Minden tagom elzsibbadt és…

        - Hallgass már el… - forgatta meg szemeit Ame. – Ryo, kérlek…

        - Jó a fürdőruhád… új? – csillant meg a démon szeme. Meg is feledkezett arról, miért van itt.

        - Nem, nem új. Miért?

        - Jól áll. Csinos vagy benne.

        - Remek… - kibogozta a fiút a szalag fogságából. Ryo egyből felült, átkarolta nyakát és magához húzta a lányt, majd gyengéden megcsókolta.

        - Boldog szülinapot, Ame… - suttogta kissé rekedten. Felült, elengedvén a lányt, aki követte példáját. Ryo kimászott az ágyból, majd karjai közé vette Amét. A kékeszöld szempár gyanúsan méregette a mélykéket. Ryo a fürdőbe sétált és a kádba merült még mindig karjai közt tartva a lányt. – Szép kis fürdő… - kuncogott Ryo. – Mivel hálálhatom meg? – emelt el egy szendvicset, amibe bele is kezdett.

        - Nem kell meghálálnod… - motyogta, miközben nyakig merült a habokban.

        - De én szeretném. Sőt, ragaszkodok hozzá… Ha már ünneplünk.

        - Hol voltál egész nap?

        - Sátán hivatott.

        - Aha. Mit akart? – nézett az ezüsthajúra, aki vígan lakmározott.

        - Semmit. Jelentést tettem neki az elmúlt napokról.

        - Értem… - töltött magának egy adag teát, majd lassan bele kortyolt a gőzölgő italba.

        - Engedek egy kis meleg vizet, jó? – puszilta meg a puha nyakat.

        - Jó – borzongott bele az érintésbe. Arra nem gondolt, hogy a démon, a második, ezüst csapot nyitja meg. A bódító virágillat alig két perc alatt betöltötte a helységet. Pedig, Ryo éppen csak megnyitotta a csapot, majd azzal a lendülettel el is zárta a drága folyadék útját.

        Kivette a lány kezéből a bögrét és a kád mellé tette, akár csak a maradék szendvicset. Érezte, amint Ame hozzá bújik. Lassan simított végig a törékeny testen. Visszafelé a hasát simogatta, majd kezei beszöktek a fürdőruha felső alá. – Ryo… - nyögte halkan Ame. Nem volt ellenvetése. Élvezte a démon minden egyes érintését. Ryo egy könnyed mozdulattal lefejtette róla a felsőjét, így még nagyobb lett a mozgástere.

        Csókokat hintett a lány nyakára és arcára, nyelveik vad táncot jártak. Ujjaival lassan lehúzta a lányról a bugyit, így ujjainak törve utat a test mélye felé. Ame felnyögött, mikor megérezte magában a démon ujjait. Mély sóhaj szakadt ki ajkai közül. Teste felvette a fiú ritmusát. A fiú kihúzta ujjait a törékeny kis testből. Érezte, amint a visszafojtott vágytól duzzadó férfiassága neki feszül nadrágjának.

        Nyögve felült, ölébe húzta Amét, majd fordított egyet a lányon, aki egyre jobban érezte vágyát. Apró csókokat lehelt a lány testére, mellkasára. Ajkai közé vette a lány mellbimbóit és szívogatni kezdte, míg meg nem keményedtek. A lány átkulcsolta nyakát, viszonozta a puha csókokat. Kezei lesiklottak az izmos háton, a fiú fenekéig, becsúsztatta ujjait a nadrág alá, majd előre húzta ujjait. Kis híján megérintette a fiú férfiasságát, aminek következtében Ryo felnyögött. Végig haladt a hasán, fölfelé a mellkasáig, majd vissza lefelé. Lejjebb húzta a nadrágot, mire a démon a kezei után kapott és segített neki. Miután az utolsó akadály is elhárult, az ölébe kapta a lányt és belé hatolt. A lány felsikoltott. A démon lassan kezdett benne mozogni, a lány teste igazodott hozzá. A fiú gyorsított, Ame követte. Légzésük még szaporább lett, közeledtek az aktus vége felé. Mindkettejükből nyögések, hörgések törtek elő, majd egyszerre élveztek el.

        Ryo lassan hátra dőlt, a habok közé merült, mely még háborgott körülöttük. Ame fejét a démon vállára hajtotta. Halvány mosollyal arcán pillantott fel Ryora, a démon pedig elégedetten nézett rá.

        - Nos? – suttogta. – Kérsz valamit?

        - Egy törülközőt… - suttogta a lány. Egybeforrt testüket szétszakította, mikor felállt.

        - Várj! – nyúlt utána Ryo. – Nem akarsz lezuhanyozni?

        - Nem rossz ötlet… - bólintott rá a lány, minek örömére Ryo is felállt. A dugót kihúzta, majd megnyitotta a zuhanyt. Gyorsan lemosták egymást, majd felitatták a vízcseppeket. Ryo nagyot ásítva vette karjai közé Amét, majd a hálószobába ment, ahol elnyúltak a takarók között és mély álomba szenderültek.