Eljött a hétfő reggel. Kain, Kai, Ikuto, Rika, Akuma és Ayumi lázasan készülődtek az iskolába… A fekete szemű lány csak duzzogott. A szürke szemű Rika fejcsóválva nézte idősebb unokahúgát. A nagy kapkodásban Kainnak is szembe tűnt valami.

        - Ryo és Ame?

        - Ame influenzás, Ryo agybeteg, menjünk – intett nekik Aksi. Ugyan marhára nem volt semmi kedve iskolába menni és így is csak vánszorgott. Semmi kedve se volt Vassnál matekozni a hétfői nulladik órában, úgy, hogy még fel sem ébredt.

        - OK, menjünk – bólintott rá vigyorogva Kain. Nagyon jól tudták, hogy miért marad ki két barátjuk aznap a suliból. Elvégre is, megtervezték jó előre.

 


         Egy kék szempár álomittasan bámulta a plafont. Hallgatta a kinti madarak csiripelését és elégedetten somolygott, mikor a mellette fekvő lányra pillantott. A világosbarna hajzuhatag rikított a kék-fehér és ezüstszínű lepedők között. Nézte a lány nyugodt arcát, ahogy ajkai résnyire elváltak egymástól. Tekintete az éjjeliszekrényén lévő órára tévedt. A kijelzőn a 09:36-os időpont díszelgett. Nagyot nyújtózott, kényelmesen felült. Aztán rájött valamire. Túl nagy a csend a házban.

        - Milyen nap van ma? – tette fel a kérdést csöndesen.

        - Hétfő…- motyogta kábán Ame.

        - OK – bólintott rá nyugodtan. – Akkor ma már nem megyünk suliba.

        - Mert? – nézett rá a lány.

        - Mert már lement három óránk is… Kár bemenni.

        - Aha – bólintott rá a lány. – Hogy mi? – nyíltak ki szemei. – Hány óra?

        - Fél 10.

        - Na, ne!

        - De bizony – bólintott rá Ryo nyugodtan. – És úgy veszem észre, magunk maradtunk.

        - Csúcs…

        - Mi lenne, ha…

        - Ha?

        - Ha megismételnénk a tegnap estét? – dugta orrát a lányéhoz.

        - Állítsd le magad, Ryo! Nem kérek még egy adag virágport…

        - Az nem virágpor, hanem növényi kivonat, ami egy kicsit vágyserkentő hatású… Mi bajod vele?

        - Az, hogy elvette az eszemet! – csattant fel a lány. – Nem Te vettél le a lábamról, hanem az a vacak!

        - Az a vacak csak rásegített egy kicsit… Hidd el, a sima vízben is ugyan ez lett volna, de a vérben is… - durcizott a fiú.

        - Az lehet, de ott önmagam lettem volna a legelejétől kezdve!

        - Így is önmagad voltál – mosolygott rá Ryo. – Mindenre emlékszel, nem?

        - Igen…

        - Akkor meg önmagad voltál végig. Szóval, hol itt a probléma?

        - Sehol… - hagyta rá a lány. – Veled nem lehet vitatkozni.

        - Dehogynem – csókolta meg gyengéden, lágyan, szenvedélyesen.

 



        Unottan ültek az iskolapadban. Hallgatták a fizika tanár magyarázatát a mechanikai rezgésekről. Az osztály csöndesen nyüzsgött, alig egy pár ember figyelt oda. Ők is csak azért, mert érettségizni akartak belőle.

        A következő órájuk az osztályfőnökkel volt. A tanárnő unottan nézett végig hatalmas osztályán, akik még mindig nem értették meg, hogy a nyári szünetnek vége, tanulni kell. Végig nézett a diákok sorain, majd feltette a nagy kérdést.

        - Kata és Ryo merre van?

        - Kata influenzás – adott magyarázatot Akuma unottan. – Péntek óta ágyban van, holnap már elvileg jöhet…

        - És Ryo? – nézett a fiúkra.

        - Szét kurta az agyát az éjjel – röhögte Ikuto Kaial együtt.

        - Beteg – vágta rá gondolkodás nélkül Kain. – Náthás.

        - Értem. – Úgy tűnt, a két bolond beszólása nem jutott el a tanárnő füléig. Elkezdte mondani a magáét, hogy az idei év már bele számít a tovább tanulásba, hogy lassan el kéne kezdeniük, tanulni meg a többi. Hogy az iskolai bál, novemberben lesz és, hogy akkorra meg kellene tanulniuk táncolni… stb.

        - Réka, mit csinálsz a pad alatt? – nézett rá a tanárnő az SMS-t küldő lánynak.

        - Maszturbál – vakkantotta az oda se figyelő Aksi, miközben újabb és újabb vonalakkal egészítette ki rajzát.

        - Barbara! – csattant fel a nő, miközben mindenki kuncogott vagy éppen hangosan röhögött.

        - Elnézést… - hajolt vissza füzete fölé zavartan a lány.

        - Ennyire azért, nem hiányozhatok – vihogott Kai.

        - Idióta! – kólintotta fejbe a fiút.




        Az ebédszünetben Szilvi vigyorogva borította a paradicsomlevest James fejére. A fiú csak nagyokat pislogott. Sehogy se értette ezt a reakciót a menzán. Mit ártott a lánynak? Nem értette, csak feldühödött rajta.

        - Ezt most miért?

        - Mert szeretlek – vigyorgott rá a lány.

        - És ezért rám borítod a levest? Istenem, női logika, érthetetlen!

        - Nem érthetetlen! – vicsorgott rá Szilvi.

        - Dehogy is nem, az.

        - De nem az!

        - De az!

        - De nem az!

        - De igen is, az! Érhetetlen!

        - Érthető! – morogta Szilvi.

        - Mondom, nem az.

        - De az!

        - De nem az!

        - Sose hagyják abba? – forgatta szemeit Kain unottan. – Annyira gyerekes a viselkedésük…

        - Ja, mint egy öreg házaspár – vihogott Kai.

        - Hogy mi? NEM! – csattant fel a veszekedő duó.