Bár lehet, világunk
kissé bizarr lesz
neked, de ha
már erre jársz,
nézz körbe egy
kicsikét!
Térj be elsőként a
szerény
démonlány, Gawa
világába,
hogy megismerkedj
a
természet erejével.
Ki ne hagyd utána
a viharok
birodalmát,
melynek Rika
az úrnője!
Ha még bírod
szusszal, hagyd,
hogy a tűz porig
égessen, Akuma
nem ismer határt
a kínok között..
Pihenésképp hűtsd
le magad
Ame
-nál, kinek
egyetlen szavára
a világ összes
tengere megmozdul.
Pasi kiakasztás démoni módra... KÉSZÍTSÜK KI ŐKET!!!!
MUHAHAHA!
A lányok villámgyorsasággal haladtak végig az utcán. Amilyen gyorsan csak lehetett, beszerezték az összes lehetséges színt és fedőfestéket, ami az átalakításhoz szükséges. Ennek örömére, egy átlagos halandó leány biztosan nem sprintelt volna az üzlettől hazáig, hóna alá csapva 20-30liter festékkel, ecsettel… Aztán beugrottak még néhány boltba, ahogy ötleteik életre keltek.
Belökték a lakás ajtaját, majd az emeletre robogtak. Lihegve nézték a szobákat. Akuma lehuppant a nappaliban lévő számítógép elé, újra töltötte a nyomtatóban a patronokat, majd munkához látott. Ez alatt a többiek megegyeztek a szobák új színében és igen hamar munkához lálltak. Alig egy óra alatt végeztek egy szobával, majd mentek a következőre. Eközben a vörös hajú démonlány ezerrel nyomtatta ki a legkülönfélébb képeket, amiket fellelt az interneten. A srácoknak még a kerítésen üzenetet hagytak, hogy hozzanak még ezt - azt.
Estefelé, úgy bő 9 óra magasságában a fiúk is befutottak. Meghoztak mindent és Sátánnal is „jót csevegtek.” Hiszen a Pokol Ura nem is kis fejmosásban részesítette őket régebbi kis incidenseikért. Fáradtan ültek le az asztalhoz vacsorázni. A filmet néző lányokra nagyjából ügyet se vetve kínzó lassúsággal kecmeregtek fel az emeletre. Mind a saját szobájaik irányába tartottak, ahol nem is kicsi meglepetésben volt részük.
Ikuto zöld falú szobája, melynek falain a „drága és értékes” poszter gyűjteménye fogta a port, most sehol se volt. A fiú egyre jobban táguló szemekkel meredt a falaira, amiken nyoma sem volt az eddigi posztereknek. Helyükön kifeszített, foszló kígyóbőrök díszelegtek, mint holmi tapéta. Egy – két hosszabb bőr a mennyezetről és a lámpáról lógott lefelé. Az ágyán egy lefejezett kígyó teteme körül egerek hada nyüzsgött. Ám, az apró rágcsálók mindenhol ott voltak. Ikuto arca fal fehér lett, szemei óriásira tágultak, pupillája szinte teljesen eltűnt a sárga íriszben, mely lassan hátra fordult, átadván magát a fehérségnek és az ifjú démon tudatát a békés kábultságnak. Teste nagyot koppant a padlón.
Kain unottan nyitott be szobája ajtaján. Szemeit már készítette a nyugtató sötétséghez, a magába olvadó magányos éjszakához, mikor is több fény jutott pupillájába, mint fényes nappal. Döbbenten nézett a hófehérre meszelt falaira és a rózsaszín csontokra, amikről virított, hogy valódiak… Rámeredt az ágyán fekvő pink farkas csontvázra, a babarózsaszín függönyre, a vakítóan hófehér falaira – holott nem perwollal mosták, vagy Tomi kristállyal - és érezte, hogy a haja a szó szoros értelmében égnek áll. Kezei ökölbe szorultak, érezte, amit körmei a bőrébe vájnak, és utat engednek a kiserkenő vérnek, ajkai közül egy csöndes vonyítás szűrődött ki. Aztán egy tompa puffanásra lett figyelmes, egy hozzá szóló és egy igen csak érdekes hangra…
Ryo kényelmesen nyújtózkodva lépett be szobájába. Majd az ajtóban meg is torpant. Kellemesen lágy, kék-ezüst és fehér szobája színei teljesen elvesztek. Szobája falain a kínai étkezési szokások nagy remeke, a szakácsok mesterműve került a szemei elé, a macska tányérra terítése. A fiú döbbenten nézte a sokkoló felvételeket, a képeket, az alattuk lévő fekete falat, a döglött, vérben ázó macskát, az éjjeli szekrényre készített készételt, a dög vérétől bemocskolódó fekete ágyneműt, a döglött macskás, macskát, boncoló függönyt… Érezte, amint elkezd forogni vele a világ, különösen a gyomra hányja a bukfenceket és a nemrégiben elfogyasztott vacsorája visszakívánkozni készült. Sajnos, gyorsabban, mint szerette volna, így gyomortartalma a küszöbön landolt. Távolról még érzékelt egy tompa puffanást, majd mintha egy veszekedés foszlányai ütötték volna meg füleit.
Kai nagyot ásítva lépett be az általa már oly jól ismert szürke – fekete birodalomba. Most azonban döbbenten hőkölt kifelé szobájából. Falai a lehető legrikítóbb és legmélyebb árnyalatú pinkben pompáztak, akár csak függönyei és ágyneműje. Ám, ha még ez sem lett volna elég a sötét gondolkozású fiatal démonnak, a falakon a csajos poszterei helyét felváltották a yaois képek. Ám, ezek se a legegyszerűbb feldolgozásúak voltak. Élő pornó felvételek, élő férfiak kényeztették egymást a képeken cenzúra nélkül, a legkülönfélébb pózokban, a lehető legtöbbet megmutatva mindenükből. Ágyán két eléggé élethű férfi bábu feküdt. A srác arca fal fehérre változott, testét a hideg rázta, pupillája résnyire szűkült össze másodpercek alatt. Elvégre is, homofób volt.
- KAIN! – üvöltött fel bőszen, mint a megsebzett vad. Majd a szobája ajtajában álló fivére elé csörtetett. Remegő kezekkel ragadta meg annak felsőjét és megrázta, az égnek álló hajú srácot. A sárga szempár dühösen fordult felé.
- Mit akarsz?
- Mi a faszt műveltél a szobámmal? – döbbenten meredt bátyja égnek álló lobboncára. – Hát a séróddal?
- A szobáddal? Semmit… És te az enyémmel? – fordította öccsét a hófehér és pink szoba felé.
- Nem én voltam… Te, mi van a többiekkel?
- Ikuto, mint láthatod, beájult, Ryo meg rókázik… - Mi van a hajammal? – simított végig egy égnek álló tincsen. – Remek… - gyorsan lesimította haját, majd ismét öccsére nézett. – De, ha nem te voltál és nem is ők ketten, akkor…
- LÁNYOK!!! – üvöltött fel Kaial egyszerre.
A testvérpár eszmefuttatása alatt a csajok vígan nézték tovább a filmet és rágcsálták hozzá a kukoricát. Csöndesen kuncogva hallgatták a fiúk reakcióit. Aztán egyszer csak Rika megszólalt, mikor lehallatszott egy puffanás.
- Ikuto kidőlt….
- Ahogy hallom, Kain is – kuncogott Ayumi az elfojtott vinnyogás hallatán.
- Nem én voltam – hárított Akuma. – Nem miattam áll úgy a haja, ahogy.
- Tudom – nézett rá halványan mosolyogva Gawa.Az emeletről igencsak érdekes hangok kezdtek leszűrődni.
- Ez lesz Ryo – vigyorgott elégedetten Ame.
- KAIN!
- Óh, igen, Kai is kivan – somolygott Akuma. – Pacsit ide, mind kikészült.
- LÁNYOK! – Alig volt meg a pacsi, gyors és hangos léptek kezdtek a lépcső irányába csörtetni.
- Bajban vagyunk….
- Nem is kicsiben – kuncogott Ayu, majd egy adag pop-cornt nyomott a szájába.