- LÁNYOK!!! - dübörögtek le a fiúk a lépcsőn. - Mi a Faszt műveltetek a szobáinkkal?

        - A szobáitokkal? - néztek rájuk kérdőn. Tovább majszolták a kukoricát. - Mit műveltünk volna? Hiszen nélkületek be se tudunk oda menni...

        - Szórakozzatok valaki mással! Átfestettétek az egészet! - fakadt ki Kain.

        - Azokat a képeket valaki tüntesse el! - visította egyszerre Kai és Ryo.

        - És a dögöket is! - kontrázott Ikuto és Kain. - A csontokat, a bőröket, az egereket, a macskákat... és a bábukat! - zárta a sort Kai. - Tüntessétek el!!!

        - Dehát, nem mi...

        - Nem? Akkor mégis, ki?

        - Hát mi nem... Honnan feltételeztek ilyesmit?

        - LÁNYOK! MOST CSINÁLJÁTOK VISSZA AZ EGÉSZET VAGY NAGY BAJBAN LESZTEK!

        - Miféle bajban? - tette fel a kérdést pimaszul Aksi. Azonban néhány órával később rá kellett jönnie, hiba volt feltenni ezt a kérdést.

        Ott ültek a nappaliban, mind a nyolcan. Körülöttük üres üvegek, melyek óriási alkohol tartalommal rendelkeznek. A lányok "enyhén" becsípve kezdtek táncikolni a srácok ölében. Ryo sikeresen a nappali közepére varázsolt négy rudat, majd intett a lányoknak, hogy ott folytathatják. A négy hullarészeg csaj, pedig oda is botorkált, valami módon, majd kedvenc számukat meghallva, bele is lendültek a sztriptízbe. A zene nem más volt, mint a Nickelback-től a S.E.X. Ennek örömére, teljesen besózva kezdtek lejteni a rudak körül. A pólók már a földön hevertek és a nadrágok is lassan követték példájukat a csípőriszálás mellett. A srácok szájtátva figyelték a jelenetet, küzdöttek merevedési görcsük ellen. Nézték, amint a lányok a melltartóikkal kezdenek bíbelődni.

        - Hölgyeim! - állt fel Kain vigyorogva, - a többit majd a szobában...

        - Bizony ám, segítünk - vigyorgott Ikuto.

        - De még mennyire... - helyeselt Kai is. - Nem fogunk unatkozni...

        - Aki unatkozik, az egy nagy idióta - karolta át Amet Ryo. - Gyerünk, szobára. - Azzal a srácok a már megszokott szobáikba vonultak. Elvégre is, minden a helyére került, mielőtt leitatták volna a csajokat. Azonban, még a lépcsőig se értek el, mikor a nappaliban megjelent még két személy. Egy férfi és egy nő.

        - Szervusztok, gyerekek, hoztunk sütit... - kezdte vidáman a nő, de hangja elcsuklott mondata végén.

        - Ti meg, mi a fenét műveltetek a lányaimmal? - pislogott döbbenten a férfi. Tekintete a még mindig táncoló lányokon ragadt, mire a mellette álló lila hajú nő könyökével a bordái közé ütött.

        - Ne nézd! - rivallt rá. - Te perverz vén démon! A végén felszeded a saját lányaidat!

        - Na de kérlek! Izumi, kincsem, ilyet sose tennék... Mikor csaltalak meg?

        - A múlt hónapban? - vonta fel szépen ívelt szemöldökét dühösen a nő.

        - Az...

        - Akkor voltál Seherezádéval, vagy kivel! - csattant fel az asszony. - És ki is kapartam érte a szemed! Kár, hogy ilyen gyorsan helyre jöttél, Lucifer!

        - Na, de Izumi... - gerjedt haragra a férfi. - Veletek még beszélek... - vetett gyilkos pillantást a fiúkra és lányokra, majd Sátán feleségével együtt távozott.

        - Basszus, ez tényleg a Főnök volt?

        - Aha...

        - Nekünk lőttek...

        - Úgy valahogy...

        Másnap az iskolapadot koptatva, a lányok "enyhe" másnapossággal küzdöttek. Igyekeztek nem elaludni órákon, tucat számra szedték a fejfájás csillapítót és nem is egyszer küldték a gecibe a srácokat, amiért azok ezt tették velük. Végül, osztályfőnöki órán érkezett meg gyógyír kábultságukra. Hőn szeretett osztályfőnökük, ugyanis két japán cserediákot hozott közéjük.

        - Nakatsu Shuichi - volt a vörös hajú, vidám és eleven, míg a másik...

        - Sano Izumi - a fekete hajú, komoly, nem túl beszédes és 190 magas srác.

        A már félig alvó Akuma és Ayumi szeme megcsillant.

        - Itt még elférnek! - lendült mindkettőjük keze a magasba. A tanárnő kérdőn nézett rájuk.

        - Hogy ott? Köztetek? - nem mintha lett volna üres pad a teremben, széket is a szomszédból kértek. - Lányok, Ti most csak tréfáltok velem, igaz? Hiszen, Lilla még angolul se tud, nem hogy japánul és valljuk be őszintén, Barbi te se jeleskedsz a nyelvek területén. - Több se kellett a fekete hajú és szemű leánynak. Felállt, meghajolt egy kicsit, majd japánul köszöntötte a két fiút.

        - És tanárnő, ha nem tudná - villantott rá egy eszelős vigyort. - Japán fan vagyok és beszélem a nyelvet.

        - Inkább az iskolára figyelnél oda... - dohogta a nő, miközben intett a srácoknak, hogy foglaljanak helyet. - Egy hónapig maradnak. - Tette még hozzá. - Addig, fordíthatsz nekik, Barbara.

        - Jó - vigyorgott a lány.