- És a cserediákok, Nakatsu és Sano. Hova ülhetnétek? – töprengett az osztályfőnök.

        - IDE! – lendült leghátul, az ablak felőli oldalon két kéz is a magasba.

        - Mellétek? – nézte a lányokat a tanárnő. – Nos… rendben. – Adta meg magát, miután Barbi szépen bemutatkozott a fiúknak, japánul.

        - Éljen – kuncogtak a lányok. Az ülésrend a következő képen alakult. Az ablaknál bent ült Ayumi, mellette a komor Sano, aki mellett Rika foglalt helyet, majd Nakatsu, Akuma és Ame zárta a sort. Az órák csigalassúsággal teltek, a leghátsó padban viszont zajlott az élet. Még az osztályfőnöki órán megismerhették a srácok jellemét. Nakatsu, amint helyet foglalt a lányok között, hozta a formáját. Bemutatkozott, majd nyögte a rizsát és élvezte, hogy két széplány csüng szavain. Vele ellentétben, Sano unottan foglalt helyet a széken.

        - Watashiva Ogawa Ayumi – mosolygott rá a lány.

        - Ore Sano Izumi.

        - Oh. – És ennyiben maradtak. Ayumi nyugodtan jegyzetelt tovább, és párhuzamosan firkált, Sano unott képpel merült bele egy könyvébe, Rika, Nakatsu és Aksi vidáman csipogott, aztán a végén Ame is beszállt a buliba és ő is elkezdett hülyülni Nakatsuval.

        Egy paddal előrébb Kai egyre idegesebben figyelte Vass tanárnő szavait. Ám a matematika csodálatos világa számára kósza gondolatok tömkelege maradt. Nem értette az anyagot és egyre csak a mögötte csiripelőket hallgatta, féltékenyen és egyre idegesebben.

        - Figyu… - fordult hátra negédesen nézve Nakatsura. A vörös hajú fiú érdeklődve nézett rá, akár csak a Cinema Bizarre tagjai. – Mi lenne, ha leszállnál a menyasszonyomról? Tudod, Te csak álmodhatsz arról, hogy valaha is a közelébe kerülj! Sose fogod látni, amint alattad nyög egy sziklának döntve. Sose fogod hallani édes hangját, amin a nevedet suttogja megtörten. Sose fogod látni, azt a hatást, amit a belső combjára hintett csókok okoznak. Sose fogod megtudni, milyen jó vele a sex. Sose fogod látni az édesen alvó kis arcát, az édes kis ajkai közül kicsorduló nyálcsíkot. Nem fogod látni a kezeid közt vergődni a vágytól, a szenvedélytől… - Akumánál itt telt be a pohár. Idegesítette a fiú mondanivalója, égett az arca a szégyentől és a dühtől egyaránt.

        - KAI! – csattant fel dühtől letorzult arccal. Fél kézzel megragadta a padot, majd a pimasz démon fejéhez vágta. Ryo még időben kiugrott a padból, viszont Kait telibe kapta a repülő pad. Kis híján a nyakát törte, feje a földön koppant, teste lehetetlen helyzetben csavarodott a földön. A pad pedig rajta hevert kitekeredett testén. Akuma környékén ülő emberek hatalmas kerek szemekkel pislogtak a földön heverő srácról Aksira, aki kis híján ordított. Vass tanárnő döbbenten nézte a jelenetet, idegesítette, hogy Kai vele párhuzamosan beszél, japánul, hátrafelé. Még jobban dühítette, hogy a fekete hajú lánnyal megint probléma van, és hogy az új diák a nyakát törte az imént.

        - Jól vagyok…- emelte fel kezét Kai a magasba, majd Ryo és Ikuto segítségével visszaállította a padot a helyére, majd leült székére. – Semmi bajom.

        - Tudom – emelte fel mindkét kezét védekezően Akuma, - menjek az igazgatóiba… De megsértett! Mi az, hogy az asszonya vagyok? Pfff… Rágalom!

        - Barbara! Ha nem akar még egy szaktanári figyelmeztetést is…

        - Megyek… - indult el a lány dühösen trappolva. – Ezért még megfizetsz, Kai… - sziszegte halkan, a fiú mégis meghallotta. Unottan nézett a lány után, majd elégedett vigyorral arcán Nakatsura nézett és nyelvet öltött rá.

        - Idióta! – kólintotta fejbe bátyja és Ryo egyszerre, mire lefejelte a padot.



        A díszes társaság – avagy a fél osztály összetömörülve álldogált az iskolaudvaron. Yu Akumán lógott, a lány Nakatsun, akinek a másik oldalán Rika vigyorgott, nyakában Romeóval és Ikutoval. Mellettük állt Ame, oldalán Strifyvel és Ryoval, a két fiú ismételten egymást ölte. Ayumi nyugodtan állt Kainnal, Shinnel és Sanoval az oldalán. Szilvi James nyakában lógott, Luminor és Kiro unottan zárták a kört.

        - Basszus, Kai, letagadom, hogy az öcsém vagy!

        - Miért? – nézett bátyjára.

        - Mert idióta vagy! Nem értem, hogyan lehettél ilyen hülye… Hogy mondhattál ilyeneket az egész osztály előtt? Tudod, nem értettek meg minden szót, de a lényeget így is leszűrték!

        - És akkor? – vont vállat a fiú.

        - Leégettél mindenki előtt! – vicsorogta a lány.

        - Alig értette kettőjükön kívül más!

        - Bocs, mi is értettük – szólalt meg csöndesen Ryo. – És valahogy, nem érdekelt az, hogy hogyan raktad meg…

        - És amikor Te zengsz ódákat Ame testéről? – erre a rövid hajú lány fülig elpirult és zavartan nézett fel Ryora.

        - Az más…

        - Még jó, hogy más – sóhajtott Ikuto. – Mert más azt is, amikor én ecsetelek bármit is…

        - Őszintén, ki nem beszél szívesen a csajáról? – nézett rájuk kérdőn Yu.

        - Mondjuk én – szólalt meg Kain.

        - Jó, de te…

        - De én? – nézett rá a fiú dühösen.

        - Semmi – intette le Strify.

        - Túl jó fiú vagy – kuncogott Kiro.

        - Nem, csak tisztelem a barátnőmet. Nem fogom leégetni egy ilyen szöveggel, mint ez az idióta – kólintotta fejbe öccsét.

        - Áúcs!

        - Nah, látom, neked eszed is van! – szólalt meg James. – Miért is nem vagy angyal?

        - Mert a Pokolban születtem…

        - Kár… - sóhajtott Szilvi. – Igazán jó angyal lennél…

        - Már csak az hiányzik… - dohogta a démon.

        - Gyere csak! – intett James. – Gyere, haver, beszéljünk!

        - Miről? – indult el az oldalán, kiszakadva a körgyűrűből Kain.

        - Nézd csak! – mutatta meg „legújabb” szerzeményét James. A semmiből előhúzott egy fényes és díszes kardot, melynek hossza vetekedett az ő kardjáéval, csupán fekete színben pompázott a markolata, a lapja, pedig ezüstösen csillogott.

        - Hisz ez…!

        - Neked is ismerős, mi? Úgy tudom, Sátánnak van ilyen kardja…

        - Másolat – vont vállat Kain. – Az övé eltűnt 1000 éve.

        - És ez itt? – mutatta a markolat végén lévő monogramot.

        - LS – suttogta Kain. – Lucifer Sebastian….

        - Az övé? – kérdezte csillogó szemekkel James.

        - Lehet. Őt kéne megkérdezni…

        - Akkor mire várunk még? – nézett rá az arkangyal. – Megyünk?

        - Várj! Sátán nekem ígérte a kardot, ha megtalálom. Szóval, ha ez az eredeti, nekem adod?

        - Hmm… Nem?

        - Kár… - sóhajtott Kain. – És hol találtad?

        - A főfaluban, egy ház ablakában…

        - Mikor voltál Te a Pokolban?

        - A bálon…

        - Jah, tényleg, mondtad is… - húzta száját.

        - Mehetünk?

        - Ja, de hogy?

        - Hát így! – elővette a kék kardját, majd hasított vele a levegőben egyet, mire kinyílt egy halálfejes kapu.