- Kain hova lett?

        - És James? – pislogott nagyot Szilvi. – Hova lettek?

        - Passzolok…

        - Menjünk haza – intett Luminor. – Átjöttök?

        - Ja!



        - Szóval ezzel portált is tudsz nyitni?

        - Jah. Na, go! – lépett át a kapun, a démon, pedig követte. Meglepve tapasztalta, hogy a Királyi Palotában vannak. Nem az utca közepén, nem a falakon kívül, hanem épületen belül….

        - Te… ez?

        - Ja – vigyorgott James. – Megyünk? – Kain döbbenten indult utána. Alig bírta elhinni, hogy mi történt.

        - Miért pont ide?

        - Mert ha gáz van, akkor itt a legegyszerűbb hárítani.

        - Logikus… - bólintott rá.

        - Melyik is Sátán szobája?

        - Erre! – intett a fekete hajú, a vörös pedig követte a folyosókon keresztül.



        - Te, Luminor! Van itthon sör? – pillantott fel Romeo.

        - Mintha.

        - Hol?

        - Hűtő… Kamra… Nappali… Mit t’om én! Hagyjál már békén! – csattant fel mély hangján. – Találd fel magad! Ha sehol se találsz, akkor menj le a boltba és vegyél pár kartonnal, de akkor hozzál mellé valami ehetőt is!

        - OK, ok, ok… Kellett nekem megszólalnom… - sunnyogott el a helyszínről savanyúan Romeo.

        Hatalmas ajtó tárult fel, mely közepén a trónszék foglalt helyet, benne egy fehér öltönyös férfivel. Komoran nézte a kezében lévő iratokat. A fekete hajú férfi kérdőn emelte fel fejét a nyíló ajtó irányába. Meglepve nézte a belépőket.

        - Kain? Mi szél hozott téged? És Ő ki?

        - Sátán Nagyúr! – hajoltak meg kissé mindketten. – Uram, Ő itt James König, aki ha minden igaz, megszerezte az Ön állttal elvesztett 20 ezer éves kardot, melyet még I. Lucifer hagyott hátra leszármazottjaira.

        - Valóban? – csillant meg a démon szeme. – Mutassátok! – állt fel, majd már ott is állt a fiúk előtt. Nézegette a pengét, a markolatot és a hüvelyt. – Nocsak… Hiszen ez… Hol találtad? – pillantott a zöld szeműre.

        - A kastély előtti faluban, az egyik házikó ablakában. Azt hittem ez is csak másolat, hát elemeltem…

        - Mikor?

        - Ööö… Egy – két hónapja. A Bál napján leugrottam és sétálgattam egy kicsit a környéken… Aztán megakadt rajta a szemem…

        - És ezt keressük már lassan ezer éve… - csóválta fejét Sátán. – Mond csak, James… Mi a terved a pengével?

        - Gondoltam megtartom. Hiszen, aki megtalálja, azt illeti. Maga hozta a rendeletet.

        - Így igaz – sóhajtott lemondóan a férfi, majd visszaadta a pengét. – A szavamat nem szegem meg. És neked, Kain, mit adhatok? Hiszen, végső soron, visszahoztad a kardot.

        - Nos… lenne itt egy kis apróság, Uram – átnyújtott egy levelet.

        - Oh, igen, a cölibátus, a lányokra korlátozva…

        - Nem csak ez, Uram! – szólt közbe a fiú. – Ezt ők megtoldották, így a cölibátus teljes.

        - Miért is toldották meg?

        - Gondolom, azért, hogy ne essünk nekik minden egyes percben, mikor megkívánunk egy nőt.

        - Igaz…. Mindazon állttal, azt hiszem, az a legkevesebb, ha ezt az egészet feloldjuk, úgy, ahogy van, nem?

        - Hálás lennék érte, Uram! – mosolygott a fiú.

        - Rendben, mutasd meg ezt, Ayuminak, kérlek. A cölibátus, rád nézve, minden formában feloldva marad. – nyújtotta vissza a levelet.

        - Hálás köszönetem, Uram! – hajolt meg.

        - Aztán vigyázz rá!

        - Ne aggódjon, vigyázni fogok! Viszlát! – Sátán csak biccentett, majd távoztak is, ezzel a lendülettel.

        - Romeo hova lett? – kapta fel fejét Kiro.

        - Sörért ment a boltba – vont vállat Luminor.

        - Az nem is árt meg! – szédelgett melléjük Yu. – Hé, csajok, mit találtatok, ami ennyire vicces?

        - Mi az? – álltak meg mögöttük a srácok. A lányok a számítógép előtt ültek és nagyban röhögtek egy youtube-os videón.

        - Hát ez marha jó! Ennyire részegek nem lehettetek?

        - Miért nem? – nevetett rájuk Yu, majd elkezdett táncikolni, akár a felvételen.

        - Na, neee – nevettek rájuk a lányok, mivel már Strify és Shin is beszállt a hülyeségbe.

        - Caramell, caramell, caramell dancen! – énekelték röhögve. A lányok fulladozva hevertek a földön. Sok mindenre számítottak a fiúktól, csak éppen, erre nem.

        - Jesszus, én nem ismerem őket! – nevetett Akuma.

        - Letagadom! – nevetett Ame. – Ennyire hülyék nem lehettek!

        - Hát nem látod, hogy azok? – kacagott Rika.

        - Luminor, Kiro, gyertek már ti is! – szólt Strify a két „kívülállónak.”

        - Isten ments, hogy ennyire leégessem magam – rázta fejét Luminor.

        - Jövök! – indult el Kiro is vihogva.

        - Kegyelem! – visított fel Ayumi. – Térjetek már észhez! – nevettek a lányok, még mindig.




        - Akkor, most én portálok – szólalt meg Kain, elhagyván a tróntermet.

        - Ok.

        - Nem akarod nekem adni a kardot? Neked van egy sokkal jobb.

        - Portálj már!

        - Ok, ok… - a szemük elől eltűnt a már jól ismert sötét folyosó. Helyét vakító fehérség vette át. Jéghideg, csípős szél fújt rájuk havas jeget.

        - Ez az Antarktisz, te hülye! – vágta fejbe James Kaint.

        - Bocs, néha elrontom… - A havas táj képe szertefoszlott, majd a pesti utcák egyik sötét sikátorában álltak. – Megfelel?

        - Ch, meg. – indult el James, majd hátra dobott egy hosszú tárgyat Kainnak. – Légy vele boldog! Igazad van, nekem nem kell. És ezzel lesz egy kis esélyetek is ellenünk…

        - Oh, kösz… - motyogta döbbenten, majd hazafele indult vigyorogva, kezében a neki ígért karddal, zsebében a cölibátusát feloldó levéllel.

És a megtalált video a következő:
        http://www.youtube.com/watch?v=pqHDj36elno&feature=related