Kain vígan portált a negyedik emeletre, ahol nagyban zajlott az élet. A lányok még mindig a hulla részeg fiúkon röhögtek, akik immár szinte táncversenyt rendeztek maguk között. A díjnyertes, bárhonnan is nézték, Yu volt, a fiú nagyban lekörözött mindenkit. A megérkező démon döbbenten nézett végig a társulaton.

        - Te jó ég, mi ez, Mima dala? Mi a jó édes fenét csináltok Ti?

        - Bemutatják, a Férfit! – kacagtak a lányok. – Vagy inkább a részeg állatokat!

        - Aha, vagy úgy… - sóhajtott mélyet, majd Ayumihoz lépett. – Van itt valami, ami Téged különösen érint.

        - Éspedig?

        - Ez – azzal átnyújtotta a levelet. Sátán Nagyúr írása az előző rendeletről, immár kiegészítve, frissen dátumozva. Döbbenten futotta át a levél szövegét, a tartalmát nehezére esett felfogni. Fal fehér arccal nézett föl az előtte álló fiúra.

        Uraim!
        Mint egy mellékesen, a fülembe jutott néhány információ… Kai, hogyan volt merszed megerőszakolni Akumát? Ryo, hogyan hagyhattad Amét kettesben egy halandóval? Kain, miért nem kértél meg a bűbáj feloldására? Nos, fiúk, amit műveltetek, tűrhetetlen! Ezért… cölibátusra ítéllek, titeket. A csapongó életetek után nem árt meg egy kis nyugalom! Ezek után, csak és kizárólag mindegyikőtök az általa őrzött lánnyal lehet együtt. Aki megszegi a parancsot, meghal. És ez Ikutora is vonatkozik.
                                                               Minden jót, Sátán.
        Kiegészítésképpen közöm, hogy Kaint ezennel teljesen felmentem minden cölibátus alól, mivel megtalálta a kardomat a mai nap folyamán. Üdvözlettel, Sátán.

        - E- Ez komoly?

        - Halál komoly. – Bólintott rá a fiú. – És remélem – hajolt le egészen a füléig, - emlékszel még, mit mondtam neked nem is olyan régen.

        - Az is komoly? – meredt rá megütközve.

        - Olyan kis naív vagy. Még szép, hogy komoly. Mit hittél, hogy csak blöffölök?

        - Há-át…

        - Na, gyere csak! – ragadta meg a lány kezét, azzal el teleportált otthonukba.

        - Nah, mit akarsz? – nézett fel kissé ijedten a sárga szeműre Ayumi. A démon egy határozott mozdulattal ültette bele a bőrfotelbe, majd azt teljesen hátra döntötte, így a lány „fogságba esett.” – Kain?

        - Érthetően megmondtam, nem? Hogy szó szerint idézzem magamat, a következőket mondtam: „Ha nem oldod fel a cölibátust néhány napon belül és nem lehetek nővel, akkor úgy fogsz járni, mint Akuma! Vagy ha nem, akkor miután feloldottad, a magamévá teszlek, könyörtelenül, minden héten legalább hatszor egy este.” Ezt mondtam, vagy ezt mondtam?

        - Ezt… - dünnyögte Ayumi zavartan. – Mire akarsz kilyukadni?

        - Feloldottad a cölibátust, mikor kértelek rá?

        - Nem.

        - Pedig kétszer is kértem, nem igaz?

        - Igaz…

        - És most miért lett feloldva Sátán Nagyúrnak hála? Azért, mert ezt megtaláltam – mutatta fel a kardot.

        - Neked adta?

        - Mutassam róla az írást?

        - Nem kell…

        - Szóval, ezért cserébe, feloldotta a cölibátust. Nos, ezek után mit vársz tőlem? Elég régen voltam már nővel, neked hála…

        - M- Mit akarsz? – nyögte riadtan.

        - Szerinted? Téged! Most! – nyalta meg szája szélét.

        - Kain… beszéljük meg!

        - Ezen nincs mit megbeszélni! – nyalt végig nyakán, majd lejjebb siklott a melleire. – Az enyém leszel, akár tetszik, akár nem!

        - Kain! – mielőtt azonban tovább juthatott volna mondandójában, a démon lefogta két karját, és durván megcsókolta. Egy határozott mozdulattal felült, ezzel ágyéka a lány ölébe süllyedt. A csókot meg nem szakítva csúsztatta egyik kezét a póló alá, majd a lány háta mögé nyúlva, kipattintotta a melltartó kapcsait. – Ne… - nyögte Ayumi, mikor végre elszakadtak egymástól ajkaik.

        - Úrnő, Hallgass a neved! – sziszegte, közben elkezdte csókolgatni a lány nyakát, keze pedig a mellére tévedt. Hirtelen hangokra lett figyelmes kívülről. Dühös pillantást vetett az ajtóra, majd fel teleportált éjfekete birodalmába, hogy ott folytassa a lány kínzását. Két határozott mozdulattal lerántotta róla a pólóját és a már kikapcsolt melltartót, majd ezeket követte a nadrág és a bugyi is.

        - Kain, ne… kérlek! Ne csináld! – potyogtak könnyei Ayuminak. Szíve vadul kalapált, légzése már régen nem volt normális.

        - Miért ne? – nézett rá gonoszul a fiú. – Eddig te játszottál velem, most én játszok veled… - ledobta saját felsőjét, majd azt követte a nadrágja és a boxere. Megcsókolta a lányt, hogy ne sikíthasson, majd ujjaival belé hatolt. Érezte az ellenállást, kénytelen volt megszakítani a csókot. – Lazíts már egy kicsit! – sziszegte, miközben ujjait kihúzta a másik testéből. – Vagy azt akarod, hogy bántsalak? A poklok poklába taszítsalak vagy inkább lazítasz egy kicsit és élvezed te is? Nekem mindkettő megfelel, de bántani nem akarlak… annyira. Szóval? Mi legyen? Hmm? – gyengéd csókot hintett arcára. Apró csókjaival felszárította a könnyeket. – Hidd el nekem, jobb, ha te is élvezed.

        - Mi ez a hirtelen váltás? – nyöszörögte Ayumi.

        - Mi lenne? Semmi. Csak tudom, hogy én húzom a rövidebbet, ha nem hagyok neked esélyt az élvezetekre. Szóval, benne vagy? – apró bólintásként érkezett a felelet. Kain ott folytatta, ahol abba hagyta. Gyengéden simogatta, becézgette a lány testét, aki lassan feloldódott a sokkból. Testük nemsokára összeforrt a koromsötét szoba falai között. – Na, ugye, hogy jobb volt így? – dünnyögte Kain, miután karjai közt tartotta a kimerültségtől pihegő lányt.

        - Ühüm… De ilyet többet ne csinálj…

        - Milyet? Ilyet? – fogta ujjai közé az egyik mellbimbót.

        - Ah… ezt se… Meg a frászt se…

        - Ok, ok – kuncogott, majd apró csókot hintett mellére. – Aludj egy… - tette fel a javaslatot a lánynak, de addigra Ayut már elnyomta az álom. – Egy kicsit – fejezte be mosolyogva a mondatot.

Mima dala:
        http://www.youtube.com/watch?v=_HzqK91hmn0