Aksi zavartan bontotta fel a levelet. Hiszen, az apja nem szokott leveleket küldözgetni, főleg nem kézbesítőkkel. Ha akar valamit, azt személyesen mondja meg, vagy magához hívatja a személyt, akivel beszélni akar. Kíváncsian felbontotta a levelet, majd végig szaladt a sorokon. Tekintete lassan eltorzult a dühtől.

        - Kain! – sziszegte.

        - Én? – kapta fel a fejét Kai ijedten. – Mi van velem?

        - Nem te! Ő! – mutatott dühösen fivérére.

        - Igen? – nézett rá érdeklődve. – Mi a baj? – Ayumit idő közben lefektette a kanapéra.

        - Nem vagyok beteg… - dohogta a lány. – Nem kell túlzásokba esni, elájultam és akkor? Túldramatizáljátok…

        - Csak maradj veszteg, amíg nem látott egy orvos.

        - Jó – sóhajtott mélyet.

        - Mi a faszt műveltél tegnap este az unokanővéremmel? – sziszegte Akuma.

        - Semmit…

        - Valóban? – nézett rá dühösen. – Akkor ez mi? – a levelet közben oda adta Rikának és Amenak, akik szintén dühtől eltorzult arccal néztek a fiúra.

        - Most mi van?

        - Ne add az ártatlant! – csattant fel Akuma. – Ugyan azt csináltad Vele, amit Kai tett Velem! Csak nem olyan drasztikusan! Viszont az Ő lelke törékenyebb, Te idióta! Hogy tehetted ezt Vele?

        - Hé, Aksi! – szólalt meg csendesen Ayumi. – Nyugi van, jó? – megengedett magának egy bágyadt mosolyt. – Nem csinált semmi olyasmit, amit én ne akartam volna…

        - Tényleg? – nézett rá döbbenten Akuma, Ame, Rika, de legfőbb képen Kain.

        - Tényleg.

        - Akkor jó… - nyugodtak meg a lányok kissé.

        - Csinálok kaját – csóválta fejét Ryo. – Gyere velem! – rántotta magával Kaint. – Mi a francot csináltál vele?

        - Sem…

        - Ne mond nekem, hogy semmit! – vágott szavába az ezüsthajú. – Mi történt?

        - Sátán feloldotta a cölibátusomat tegnap.

        - Aha… Hogy mit csinált? Na, jó, és te mit csináltál vele?

        - Kicsit drasztikus kezdettel visszaéltem a helyzet lehetőségével. Mit csináltam volna? - nézett idegesen a másikra.

        - Idióta… - sóhajtott Ryo.

        Eltelt békességben néhány óra. A lányok sikeresen kiagyalták a lehető legjobb bosszújukat, amit már régen meg kellett volna tenniük. A fiúkat a picébe csábították, azzal, hogy befejezhetnék a múltkori sztriptízt. A srácok pedig, ezer örömmel eredtek utánuk. A négy asztal láttán kissé meglepődtek, de erre is kaptak magyarázatot. Ők felfekszenek, a lányok, pedig fölöttük fognak táncolni. Ikuto vigyorogva dobta fel magát Kaial együtt. Ryo és Kain valamivel nyugodtabban viselkedtek. Mikor már mind a négy fiú felfeküdt az ágyra, bilincsek kattantak szorosan csuklóikon és bokáikon.

        - Hé! Mi ez? – meredtek rájuk a srácok. – Mi a franc ez?

        - Védelem a taperolás ellen – kuncogtak a lányok.

        - Ugye, ez nem a kedvenc pólód? – nézett Akuma Kaira.

        - De igen, mér’? – A lány egy mozdulattal szétvágta a felsőjét, majd a nadrágot szedte le a fiúról.

        - Ok – szólalt meg Kain, miután mind úgy jártak, mint öccse. – És mi a másik ok, amiért ki vagyunk kötve?

        –Hát, egy remek alkalom arra, hogy gyantázzunk.

        - Jó, gyantázzatok, de miért kellett kikötni minket? – tette fel a kérdést Ryo.

        - Azért, hogy ne ugráljatok. Titeket fogunk gyantázni, nem magunkat.

        - Vicceltek? Rossz vicc, ügye?

        - Nem, nem vicc – kacagtak a lányok.

        - Ó, igen, Kai és Kain, nektek van itt még valami…

        - Mi? – nyelt nagyot a két említett.

        - Hát… ez… - Akuma és Ayumi egyszerre érintette ujját a démonja homlokára. A fiúk elkezdtek alakot váltani, azonban még félúton megálltak. Kai testét pehelytollak és kisebb fedőtollak fedték, ám megőrizte emberi alakját. Kain kissé megizmosodott, emberi alakja megmaradt, de teste nagyját vastag, hosszú szőr fedte felül és alul a pelyhesebb szőrök.

        - Ne… - nyögte Kain. – Ayumi, ezt nem teheted…

        - Akuma, kérlek! – nézett rá riadtan Kai. – Kérlek! Elismerem, hülye voltam! De ezt ne csináld! Ne légy hülye! Kérlek!

        - A tegnapelőtti beszólásodért, Nakatsunak – húzta végig a meleg gyantát a fiú lábán. Rátapasztotta a papírt, majd felrántotta. Sima bőrfelszín jelent meg a tollak helyén. Kai üvöltött a fájdalomtól.

        - A tegnap estéért… - mosolygott rá Kainra Ayumi, azzal leszedett egy csík szőrt Kain karjáról. A démon keservesen vonyított fájdalmában.

        Ryo és Ikuto nem látta olyan vészesen a helyzetet. Ikuto emberi alakján alig volt szőr, Ryon, pedig nem volt olyan sok. Ők ketten, elég jól bírták, egy órán belül végeztek. Kai három órával később került elő, még mindig félig átváltozott testében. Remegett a fájdalomtól, szeméből patakokban folytak a könnyek.

        - Ennyire nem lehet vészes – nézett rá Akuma. A fiú dühösen nézett rá, majd visszaváltozott emberi alakjába. Ott, ahol Akuma gyantázott, folyt a vére a húsa kilátszott. A lány döbbenten nézett rá. Már rájött, hol szúrta el, hogy miért van már rég óta rossz érzése. Ismét megnyúzta a fiút, holott megígérte neki, hogy többé nem fosztja meg tollaitól. Ayumira nézett, aki unottan tépett le még egy adag szőrt Kainról, aki üvöltött, mint a fába szorult féreg. Kainak csak a kezét és a lábát kopasztotta meg, de Ayumi… Nos, ő teljes munkát végez és a fiú mellkasán pusztította a szőrzetet.

        - Ayumi… - szólalt meg csöndesen. – Hagyd abba.

        - Miért? – nézett fel munkálkodásából. Tekintete megakadt a vérző Kaion. – Te jó ég… - a kezei alatt fekvő Kainra pillantott. – Idióta! – csattant fel. – Miért nem szóltál?

        - Kai… - nézett a hollóra Akuma. – Sajnálom…

        - Hiába sajnálod – vágta rá a fiú, majd a fürdőbe csörtetett. – Bátyó, tiéd az emeleti zuhany!

        - Ok. – A láncok engedtek, ő pedig felült. Dörzsölgette kicsit csuklóját, majd az előtte álló lányra nézett. A lány elfordította tekintetét, teste megremegett. – Ayumi…

        - Sajnálom… Nem tudtam… Nem ezt akartam…

        - Megérdemeltem – vont vállat. – túlélem. Kai is. Mindjárt helyre pofozom őt is. – Felállt, közben visszaváltozott emberi testébe. Teste több pontjából egyszerre kezdett folyni a vér. – Az a lökött, lefogadom, megint elfelejti meggyógyítani magát. Nem sírsz, ugye? – fogta meg a lány vállát. – Kutya bajom… Látod? – fordította maga felé a lányt. Testén a sebek őrült tempóval hegedtek be, kezdett ismét emberi alakot ölteni.

        - Sajnálom…

        - Ne sajnáld, megérdemeltem. Megyek, beszélek Kaial, jó? – nézett a fásult állapotban lévő lányra. – Menj, pihenj le.

        - Jó… - bólintott, majd elindult fölfelé.

        Kain unottan nézett öccsére, aki előkeveredett a fürdőből. A srác döbbenten nézett rá. Kain megragadta karját, felráncigálta az emeleti fürdőbe és beültette a kádba, majd megnyitotta a vért öntő csapot és beszállt öccse mellé.

        - Hiába nézel így rám, ezért kértem rá engedélyt…

        - Zseni vagy… eszembe se jutott. Illúzió – bökött bátyja mellkasára.

        - Az. Legalább megnyugodott egy kicsit.

        - Wáó, ez aztán gyorsan hat – kuncogott Kai.

        - Tudom. És erősebbek is leszünk valamivel néhány napig.

        - Az jó.

        - Nem mintha számítana –húzta fanyar mosolyra száját Kain.