- Ame! – nézett szúrósan Aksi a lányra. – A te ötleted volt!

        - Ez nem igaz! Együtt találtuk ki! – érvelt a lány, miközben ledobta magáról a rózsaszín toppot. – És jó ötletnek tűnt…

        - Csak nekem gyanús itt valami? – tette fel a kérdést csöndesen Rika. – Nem szoktak ilyen gyorsan megbocsátani.

        - Igaz – bólintott rá Ayu. – Ez nekem is feltűnt. Sokféle reakcióra számítottam, csak éppen erre nem.

        - De miért adták fel ilyen könnyen? – huppant le Aksi az ágyra, melyen Kaial osztozkodott.

        - Még, ha tudnánk… - a többiek is elnyúltak mellette. Tanácstalanul bámulták a mélyszürke plafont.

        - Csajok, ez így sehogy se jó… Nincs értelme az egésznek. Miért hagyták magukat? Miért ismerték el a „vereségüket” úgymond? – tette fel a lehető legjobb kérdéseket Ayu. – Kész káosz az egész…

        - Mintha csak dühíteni akarnának ezzel… - bólintott rá Ame is. Erre mind a négyen felültek.

        - Hát ez az! Dühíteni akarnak! – egyszerre mondták ki a szavakat, majd nagyot nevettek ezen.

        - Miért nem jöttünk rá egyből? – kérdezte nevetve Aksi.

        - Mert túlságosan is leblokkoltunk a bocsánatkérésükön – felelt kuncogva Rika.

        - Basszus… olyan hülyék vagyunk – csóválta fejét Ame.

        - Újdonság? – kuncogott Gawa, mire kitört belőlük a nevetés.



        - Hé, fiúk! – sétáltak le az emeletről, immáron szokásos ruháikban. – Akkor nincs harag?

        - Harag? Miféle harag? – tették fel a kérdést. – Az nincs, miért is lenne? Elvégre is, csak megkíméltetek minket a túlzott dezodor használattól és izzadástól…

        - Igaz – bólintottak rá vigyorogva. – Akkor mi, most elmegyünk.

        - Hova?

        - A bandához. Buli van náluk.

        - Majd este, nem?

        - Ráadásul, holnap után, 10-től – egészítette ki Kain Ryot.

        - Nem, nem, nem, most, ma van – próbálkoztak a csajok.

        - Oké – hagyták rájuk. – Majd később megyünk mi is.

        - He? – döbbenten néztek a srácokra, aztán fejcsóválva indultak az ajtó felé. Legnagyobb meglepetésükre, a fiúk, nem mentek utánuk.



        - Na, jó, ez egyre gyanúsabb. Mire megy ki a játék? – suttogta Ame, miután elhagyták a házat.

        - Nem tudom… - dohogta Rika, - de rohadtul idegesít…

        - Mi van, ha fogadni akarnak valakit és ezer örömmel veszik, hogy végre leléptünk? – nézett rájuk Aksi.

        - Mit akarsz? Bújócskázni? Sherloch Holmes-ot utánozni és nyomozni? – vetette fel Gawa.

        - Igen! – bólintott rá unokahúga.

        - Remek… Én és az a nagy szám…

        - Nővérkém, honnan szedted ezt a szöveget már megint? – forgatta szemeit Rika.

        - Ha én azt tudnám…



        A percek lassan teltek. A lányok a ház előtti kertben bujkáltak egy bokor mögött. Apró erőteret vontak maguk köré, ezzel elérvén, hogy emberi szemek számára láthatatlanok maradjanak, a fiúk, pedig ne szagolhassák ki őket. Hacsak nem a mágiát szúrják ki a levegőben, de erre kicsi az esély. Szinte tűkön ülve várták, hogy történjen végre valami. De nem történt semmi. Eltelt 5 perc, majd tíz, húsz, harminc… Egy óra, kettő… és fél…

        Zsibbadtan ültek még mindig a növény mögött rejtőzve, mikor végre kinyílt az ajtó és kilépett rajta Kain. A démon unottan nézett körbe a nyugodt kis környéken, majd tekintete megállapodott a bokron. Visszament a házba, aztán egy metszőollóval a kezében tért vissza. A csajokban meghűlt a vér. Kain ott állt előttük és unottan nyesegette a bokrot az orruk előtt, mit se törődve az ott rejtőzködőkkel. Vagy nem vette észre őket, vagy nem akart tudomást venni róluk, minden esetre nem szólt egy szót se és a tekintete se árulkodott túl sok érzelemről.

        A kapuban megállt néhány lány, mire kinyílt az ajtó és kiviharzott rajta Ikuto és Kai. Kain unottan csukta össze a metszőollót, majd elindult üdvözölni a négy lányt. A kapuban állók vidáman csevegtek a srácokkal, miközben besétáltak oldalukon a házba. Úgy tűnt, négyes ikrek, mivel mindegyikük szőke, kék szemű volt. Csupán a frizurájukon látszott némi eltérés. Az egyiknek vállig érő göndör haja volt, a másiknak egyenes, lapockáig érő, a harmadiknak enyhén hullámos, fél rövid haja volt, míg a negyediknek szintén egyenes haja volt, ami a vállát verte és elől volt egy kis frufruja, ami a szemöldöke fölött végződött két centivel. Ruhájuk egyöntetűen halványrózsaszín toppból, fehér miniszoknyából és szandálból állt, aminek volt egy kis pinkes beütése. Hónuk alatt, pedig egy- egy kis retikült szorongattak, ami szintén ebben a színpárosban tündökölt.

         A bokor mögött kuporgók döbbenten nézték a négy szőkét, amint azok bevonultak a házba. Hatalmasra tágult szemekkel néztek egymásra. Egyszerűen nem akartak hinni a szemüknek. Minek hívták ide ezeket a lányokat? Egyáltalán, kik ezek? Kainon kívül, a többieknek még él a cölibátusuk. Elvileg nem kezdhetnek más lányokkal rajtuk kívül. És ha már ki is kezdenek velük, meddig mennek el? Nem elég jók nekik? És ha most kihágnak, akkor elvárják, hogy ők abba az ágyba feküdjenek be, amiben ők mással voltak?

        - Ez most… komoly? – nyögte elfúló hangon Ame.

        - Úgy tűnik, igen… - motyogta Rika.

        - Én megölöm őket! – pattant fel Aksi.

        - Várj! – fogta meg a kezét Ayumi. – Még semmi sem biztos… Lehet, hogy valami másért hívták őket…

        - Mi másért? – nézett rá kérdőn Akuma. – Ezekre rá van írva, hogy „Kúrj meg”! Miért hívták volna ide őket, ha nem azért?

        - De… Miért? Nem vagyunk elég jók? – suttogta Ame.

        - Nem, ez a gyantáért lévő bosszújuk… - dohogta Akuma.

        - Nem szeretem ezt a bosszút… - morogta Rika.

        - Ha most megteszi… - motyogta Ayu, - akkor többé ne kerüljön a szemem elé… De a kastélyból is takarodjon, ahova akar…

        - Nyugi – fogta meg vállát Akuma. – A többinek is kirakjuk a szűrét, ha megteszik, igaz?

        - Igaz.

        - Óh, Ell, Ella, Elly és Elena! – csapta össze tenyerét Ryo. – Olyan jó látni titeket! – A négy szőke csak vigyorgott.

        - Mi is örülünk nektek, fiúk! Mióta feljöttetek, senki se döngetett meg olyan alaposan, mit ti… Úgy mond, ki vagyunk éhezve rátok… - A négy lányról lehullott az álarc. A szőke loboncok feketére, sötétkékre, lilára és sötét narancssárgára váltottak, a frizurák, a szemek megváltoztak.

        Ell haja lila volt, akár csak a szemei. Haja lágy hullámokban omlott vállára, bőre egy kicsit sötét színben pompázott.

        Ella haja a bokájáig ért, szálegyenes volt és sötétkék, szemei királykékek, bőre hófehér.

        Elly haja sötét narancs árnyalatban tündökölt, göndörödött és csavarodott a válla fölött néhány centivel. Szeme aranysárga színben pompázott, bőre fehér volt.

        Elena haja koromfekete volt, egyenes szálú, ami a derekáig ért. Szeme belül, apupillájánál királykék volt, körülötte zöld, majd fekete.

        A srácok vigyorogva néztek a lányokra. Ruha, nem túl sok volt rajtuk. Egyöntetűen maradt a miniszoknya és a topp, ami átlátszott és kiemelte minden vonalukat. Kain csak somolygott.

        - Nos, hölgyeim, akkor, kérem, fáradjanak a szobámba… Elvégre is, Ti még tiltva vagytok… - nézett a többiekre.

        - Na, neem! – csattantak fel a fiúk. – Nem úgy van az! Nekünk is kijár a szórakozás! – Ikuto magához húzta Elenát, Kai Ellát, Ryo, pedig Ellt.

        - Ok – emelte fel védekezőn karjait Kain. – Akkor, te jössz velem! – húzta magához Ellyt. – És, csak, hogy tudjátok, valószínűleg, lesz nézőközönségünk is… - fejével az ablak felé intett. Ryo követte tekintetével a jelzést és még időben megpillantotta a lefelé szálló fekete hajszálakat.

        - Akkor menjünk… A végén, még megállítanak.

        - Jaja… - Szép, nyugodt tempóban indultak fölfelé.

        - Démonok? – akadt ki Ame. – Akkor, a Tomboldából hívták őket!

        - Igen, valszeg, a kedvenc kis kurváik… - morogta Akuma.

        - Tuti, hogy azok… - Ayu a falnak vetette hátát. – Mi legyen? Rájuk törjük az ajtót?

        - Ugyan, Ikuto még élvezné is, hogy látom, amint mással van… - csóválta meg fejét Rika.

        - Akkor, mi legyen? – motyogta Ame. – Én nem tudok itt ülni, tétlen…

        - Hát…

        - Az ajtót bezárták… - ült vissza közéjük Akuma.

        - Addig kéne bejutni, amíg nem vonnak erőteret az egész ház köré… - Alig hagyták el Rika ajkait a szavak, egy láthatatlan erő eltaszította őket a faltól, egészen a kerítés széléig. Egy áttörhetetlen erőpajzs, ami kizár minden nem kívánatos belépni vágyót.

        - Ezzel, elkéstünk… - morogta Ayumi. – Ők nyolcan tartják a falat, mi meg vagyunk négyen… Hiába is, a Sátán gyerekei vagytok, itt nem jutunk át. Főleg, hogy Kai és Kain erősebbek, mivel vérben úszkáltak tegnap. Ha azt hitte, nem érzem meg rajta, nagyot tévedett…

        - Akkor máris tíz démonnal állunk szemben – állt fel Akuma. – Egyre jobban tetszik…

        - Az nem tíz lesz… - intette le nővérét Ame. – Nem figyeltél Apára, mikor a vérfürdőről beszélt? Azt az energiát felhasználhatják szépen, lassan beosztva három, négy napon át, akkor egy személy felér kettővel, de… De felhasználhatják néhány óra alatt is. Akkor egy személy már nem kettőt ér, hanem…

        - … Hanem húszat… - fejezte be helyette a mondatot nővére. – És ha most megfürdik Ikuto és Ryo is a vérben…

        - Akkor az máris 84 démon, négyünk ellen – bólintott rá Rika.

        - Veszett ügy. 46 vagy 84… attól függ, ők pancsoltak-e. Ráadásul, emberi alakban korlátozva van az erőnk… - intette le Ayumi. – És ha át is változunk, kell egy pajzs, hogy az emberek ne lássanak… Az menten viszi az erőnk 10%-át. A teljes 100%-ot nem tudjuk kihasználni amúgy se, csak a 70%-át. Maradt 60% energiánk arra, hogy áttörjünk, egy 110%-os védőpajzson… Kizárt, hogy ezt megtegyük… A térképet átrendezni, városokat, hegységeket eltűntetni egy csettintéssel gyerekjáték, de egy démoni erővel szembeszállni már nem. Ráadásul fiatalok vagyunk még az ilyesmihez…

        - Nem vagy te egy kicsit pesszimista? – vonta fel szemöldökét Akuma.

        - Nem. Csak…

        - Nincs semmi csak… Áttörünk a védelmükön! A halandók meg nem érdekelnek! – csattant fel Akuma. – Én is tisztában vagyok a korlátainkkal! De nem fogom hagyni, hogy egy ilyen kis senki miatt ki kelljen raknom a háremből…

        - Ok, mi a terv? – néztek rá kérdőn a lányok.

        - A következőt fogjuk tenni… - kezdett bele a magyarázatba nyugodtan.