Ryo mélyen dorombolva bújt közelebb Amehoz. A lány próbálta eltolni a nyakába kéjesen doromboló srácot, de az makacsul kitartott és egy apró mozdulattal hessegette odébb a kis kacsót. Mélyen belecsókolt Ame vállgödrébe, minek következtében a lány felnyögött, megborzongott. Egész testét átjárta egy kellemes érzés. Kis híján már nevetett.

        - Ryo… - kuncogta, mikor a fiú megismételte a mozdulatot. – Állítsd le magad…

        - Nehm… - érkezett a felelet, egy csókba fojtva. Ame belekarmolt a fiú hátába.

        - Ryo… Elég!

        - Nehm… - érkezett a felelet, majd a démon elkezdte a lány nyakát csókolgatni, egyre lejjebb haladva, vékony nyálcsíkot hagyva maga után.

        - RYO!!! – csattant fel a lány, de a macska nem törődött vele. Elkezdte kényeztetni a lány melleit, melyekről a ruhákat leszedte, már jó pár perccel ezelőtt.

        - Hmm? – mormogta, de nem hagyta abba a kényeztetést egy percig se.

        - Mi lenne, ha leszállnál rólam? – a lány hangja már esetlen volt az egyre növekvő vágytól, holott nagyon mérges volt a fiúra.

        - Csoda… - dörmögte, azzal még lejjebb siklott feje.

        -Ryyyyyyyyyyooooooo!!!!!!!!! – visított fel Ame, de a srác, rá se hederített. Nem hiába mondják, „A macskának, nem lehet parancsolni!”




        - Kain, elzsibbad a karom…

        - Hidegen hagy – érkezett a felelet. – Tudod te milyen az, amikor nem lehetsz együtt senkivel, holott kívánod?

        - Nem, de azt tudom, hogy te fel vagy oldva a cölibátus alól, tehát nyugodt szívvel megrakhattad volna! – vágott vissza dühösen. Kicsit meglepődött azon, hogy mérgében is milyen értelmesen fogalmazta meg mondandóját.

        - Igaz, de akkor meg te dobsz ki, tehát ott vagyok, ahol a cölibátus alatt is voltam… - morogta.

        - Hát pech! – érkezett a felelet.

        - Igen? – ridegen tekintett le rá az aranysárga szempár. – Akkor ideje lenne, egy kicsit… - elgondolkozva kereste a megfelelő szavakat.

        - Egy kicsit? – pillantott fel kérdőn a srácra. Nem tetszett neki a tekintete. – Mit akarsz egy kicsit?

        - Egy kicsit… talán ideje lenne durvulni, nem gondolod?

        - Nem… Nem hiányolom – vigyorgott rá. – Miért?

        - Hát, csak mert… - ismét elhallgatott, mivel a barna szemek kissé riadtan pillantottak fel rá. Mélyet sóhajtott, majd kelletlenül elengedte a lány kezeit. – Hát legyen… A múltkor is megúsztad minden különösebb szenvedés nélkül, és most is megfogod… Miért van nekem ilyen átkozottul jó szívem?

        - Mert az én farkasom vagy – mosolygott rá megkönnyebbülten Ayumi. Megcirógatta a fiú arcát, és felhajolt hozzá egy kisebb csókért. – Szeretlek.

        - Tudom… - fúrta fejét a nyakgödrébe, mire a lány felnevetett. – Én is… Pont ezért nem tudlak bántani…

        - Még szerencse… - vihogott a lány, mire Kain besokkalt és elkezdte csikizni.

        - Igen? Így gondolod? Mert én nem… - a végén már vele együtt nevetve fetrengtek az ágyon.

        - Basszus… fáj az arcom…

        - Erre csak egy gyógyírt tudok… - nézett rá a fiú.

        - Mit? – Kain erre a kérdésre egy kisebb csókkal felelt, amit egy szenvedélyesebb, majd mélyebb és talán valamivel durvább követett….



        - Akkor most mégis mit akarsz? – ült fel sértődötten Ryo. – Neked ma semmise jó? Mi a francot akarsz csinálni? Piros pacsizni?!

        - Igen! – vágta rá gondolkodás nélkül Ame. – „Bármi jöhet, ami nem sex…” – villant át agyán.

        - Oké – nézett rá a fiú. fölfelé emelve kinyújtotta mindkét tenyerét, míg Ame a sajátjait emelte a démon mancsai fölé. A tisztességtelen előnyökről próbált megfeledkezni, pedig bőven volt a srácnak előnye.

        1. Sötétben voltak, és a macska lát a sötétben is.
        2. Ő démoni erejének teljében volt, míg Ame nem volt több egy szimpla halandónál.
        3. A macskáknak és démonoknak bőven jók a reflexeik, nem úgy, mint a halandóknak.

        Miután a démon, huszadjára csapott rá igen csak vörös kézfejére, leeresztette kezeit. A lány ráemelte tekintetét a fiúra, akiről még a sötétben is virított, hogy marha jól szórakozik.

        - Inkább játszunk valami mást… - szólt csöndesen.

        - Mit? Csíp - csíp csókát? Az akkor jó, ha többen vagyunk… - Amenak még mindig sajgott a kézfeje, így hálás volt, hogy Ryo elvetette ezt a nagyszerű ötletét. – Paraszt Nintendo? – vetette fel újabb ötletét a fiú. – Vagy Kő- papír- olló?

        - Hogy mi? Paraszt Nintendo? – meredt rá Ame. – Az meg mi?

        - Ujj szkander – nevetett rá a srác. – Nem ismered?

        - Nem…

        - Add a kezed – jobbjával megragadta Ame jobbját, aminek a lány nem nagyon örült, de inkább belement a játékba. A fiú a hüvelykujjával próbálta lenyomni a lányét…. Sikerekben gazdagon győzedelmeskedhetett ismét, míg Aménak már a jobb hüvelykujjai is sajgott a fájdalomtól, a kézfejét leszámítva….

        - OK, valami más? – szólalt meg fásultan.

        - Nyúl- puska- káposzta?

        - Hogy mi?

        - Olyan, mint a kő-papír- olló… - kezdett bele a magyarázatba Ryo.

        - Várj, nem lehetne inkább valami szemkímélő? Mondjuk, aludhatnánk is, nem? – somolygott rá a fiúra. Ryo elgondolkozott az ajánlaton, majd végül rábólintott.

        - Rendben, miért is ne?