Nagyot ásítva vánszorgott le a lépcsőn Akuma. A telefonhoz lépett, majd tárcsázott: 666. A vonal kicsengett, majd beleszólt egy rekedt, démoni hang.

        - Ön a Pokol Kapuját hívta, miben segíthetek?

        - Itt Akuma Úrnő beszél, lenne szíves felküldeni a földi hajlékomba Shaddyt?

        - Természetesen, Úrnő, ahogy kívánja! Máris intézkedem az ügy érdekében.

        - Köszönöm. – Letette a telefont, majd a konyha felé vette az irányt. Összeütött magának egy kis reggelit, aztán a bejárati ajtóhoz indult, ahol egy démon állt, oldalán egy hatalmas dobozzal.

        - Úrnőm, a csomagja!

        - Köszönöm – biccentett a lány. – Távozhat – intett a fekete teremtménynek, mire az eltűnt. Akuma kinyitotta a ládát, amiből nyújtózkodva előlépett egy fekete párduc. – Szerbusz, kiscicám! – simogatta meg a macskát. – Hiányoztál ám, tudod? – a macska ráemelte sárga szemeit, majd hozzá dörgölődzött a lábához. – Igen, tudom, de sajnos, most nem tudunk hazamenni…

        - Jó reggelt! – ásított Ame. – Shaddy mióta van itt? – Akuma rámosolygott a lányra, majd a dobozt, amiben a macskát szállították, egy apró mozdulattal eltűntette. – Valami baj van, Akuma? – kérdezte aggódva Ame. – Nincs hangod? – A lány nem felelt. – Megint berágtál Kaira és vele az egész világra, és ezért nem szólsz most hozzám se csak Shaddyhoz? – Akuma mosolyogva bólintott. – Mit csinált? – sóhajtott mélyet húga. – Bántott? – Aksi vállat vont. – Megerőszakolt? – Erre nővére megrázta fejét. – Akkor mit csinált? – nővére még mindig nem felelt. – Kedves volt legalább? – fakadt ki a kisebbik testvér, mire Akuma fülig érő mosollyal arcán bólintott. – Most már végképp nem értelek! Azt állítod, hogy kedves volt, nem bántott és te mégis berágtál rá és nem szólsz senkihez?! – Akuma bólintott. – De miért? Megfenyegetett előtte, hogy bántani fog, vagy mi? – Aksi ismét bólintott. – Rajtad igazodjon ki valaki! – csattant fel Ame, azzal beviharzott a konyhába, hogy végre egyen is valamit, ha már a fél éjszakán át csapd –le –csacsit játszottak Ryoval.

        - Ohayo! – lépdelt le Rika fáradtan, kótyagos fejjel az emeletről. – Mi újság? – nézett a nappaliban ülő Akumára, aki csak vállat vont, és tovább vakargatta Shaddy fülét. – Ok, Ő mióta van itt?

        - Reggel óta – érkezett a felelet a konyhából. – Jobb, ha nem vesződsz vele, nem szól senkihez se.

        - Mert?

        - Mert Kai kedves volt vele… vagy mi.

        - Aha… - bólintott rá a fekete hajú lány. – Értem. Akkor most egy hétig megint kussban lesz, mély depiben?

        - Ja, úgy néz ki.

        - Jóó reggelt! – ugrált le a lépcsőn Ayumi. – Mi baj?

        - Semmi, Akuma nem szól egy szót se… - vázolta a szitut Ame.

        - Aha. Mért is?

        - Mert Kai kedves volt vele…

        - OK, azt tudtam, hogy vannak furcsaságai, de hogy ezen így fennakadjon? – csóválta fejét a lány.

        - Na, ja…- sóhajtott Ame és Rika egyszerre.

        - Menjünk reggelizni…

        - Ok – indult nővére után Rika.
 


        - Hey, csajok! Mi a kaja? – lépett be a konyhába 20 perccel később Ikuto.

        - Neked semmi – felelt kimérten Rika.

        - Miért? – kérdezte megütközve a démon. – Talán nem volt jó??? – olyan döbbent képpel nézett a lányra, hogy abból kitört a nevetés.

        - Ülj már le és egyél! – kacagott Rika.

        - Ez gonosz volt… - húzta szája szélét a srác, miközben lehuppant egy székre.

        - Igen, tudom – kacagott.

        - Hé, Akumának mi baja? – lépett be a konyhába Kain. – Egy szót se szól… Egyébként jó reggelt.

        - Nem szól senkihez, mert valami baja van az öcséddel – felelt Ame. Kezdte unni, hogy mindenki ezzel jön be.

        - Aha – leült az asztalhoz és vett egy szelet kenyeret. – És ezért hozatta ide Shaddyt?

        - Ja.

        - Logikus…- sóhajtott a srác, miközben megkente kenyerét. – És meddig fog hallgatni?

        - Tőle kérdezd…

        - A rekordja 1 év… Nem hiszem, hogy addig hallgatna ismét. Viszont az iskolában muszáj lesz beszélnie és oda nem hozhatja Shaddyt.

        - Nem hozhatja, de szerintem fogja hozni – morogta Ame. – Ha mást nem, csak azért, hogy kiborítsa őt idegileg.

        - De oda nem hozhatja be… - csóválta fejét Kain. – Hacsak nem teszi láthatatlanná… de attól még bárki neki mehet vagy ráléphet a mancsára… Shaddyval szúr ki, ha behozza.

        - Az lehet, de kinézem belőle, hogy elhozza.

        - Nem hiszem – szólalt meg Ayumi. – Lehet, be se jön a suliba, és évet ismétel, bár azzal nem járna jól.

        - Hát nem – bólintottak rá a többiek.

        - Shaddyt pedig imádja, így nem hiszem, hogy felesleges veszélynek tenné ki…

        - Bízzunk benne.

        - Sziasztok… - lépett be a konyhába Ryo. – Akuma hova megy Shaddyval az oldalán? Mert az oké, hogy idehozatta reggel, de azért nem kéne minden bűbáj nélkül kivinni az utcára egy fekete párducot, még akkor se, ha szelíd…

        - MI??? KIVITTE AZ UTCÁRA?!? – pattant fel mindenki egyből az asztaltól. – UTÁNA!!! – rohantak az utcára. Nem nagyon kellett keresniük, Akuma még csak az utca felénél járt, oldalán Shaddyval. Utána rohanva karon ragadták, Shaddyra bűbájt raktak, majd visszatoloncolták a lányt és macskáját a házba.

        - Megvesztél? – üvöltött vele Kain. – Kivinni Shaddyt fedővarázs nélkül?! – a lány nem felelt. – Az egy dolog, hogy nem szólsz senkihez, de attól még ne légy ostoba! Megértetted? – Akuma arcán unott tekintet ült, de végül rábólintott. Csettintett egyet, mire a kiscicát varázs vette körbe, minek következtében csak a lányok számára maradt látható. – Kainak ne szóljunk, hogy itt van, mi? – csóválta fejét Kain, mire a lánybólintott. – OK. Meglepetés lesz számára…