- Hova megyünk? – vonta fel szemöldökét Rika.

        - Egy kis kiruccanásra, a Pokolba… - ragadta meg kezét Kain, azzal portált a fiúkkal együtt. – Sátán Nagyúr! – Léptek be a trónterembe. A férfi teljes démoni mivoltában állt előttük.

        - Gyorsan mondjátok, mert van egy kis elintézni valóm… - csikorgatta fogát.

        - Uram, ez az idióta – lökte előre öccsét Ryo, - vérben fürdött, holott tilos neki, mivel nem bírja a szervezete. És ha ez még nem lett volna elég, Rikával együtt volt, szintén a vérben…

        - Az nem érdekel, ha a saját életét kockára teszi… de, hogy a húgom lányáét… Rika még fiatal a vérhez… IDIÓTA! – csapott Ikuto felé kardjával, ami elől épp, hogy kitért a srác.

        - Kérem, bocsásson meg… - cincogta.

        - Itt nincs bocsánat… Így is rossz a kedvem, nem hiányzott még egy hülye az életemből!

        - Nagyúr! Nem tudna valamit tenni az ügy érdekében?

        - De igen… tudok… - felelte a férfi, miközben a székéhez sétált. Felvett egy telefont, majd tárcsázott: 999.

        - Ön a Mennyország Kapuját hívta, itt a kapu őre, Szent Péter beszél, miben segíthetek?

        - Péter, itt Sátán. James merre járkál? Szükségem volna rá, néhány idi… ostoba démon miatt…

        - James König? A Földön tartózkodik jelenleg, 10 percen belül hozzád irányítom…

        - Kösz.

        - Nincs mit.

        - További szép napot.

        - Viszont… - érkezett az angyal felelete. Sátán vendégeire nézett.

        - 10 perc és itt a segítség, nekem mennem kell. Addig ne öljétek meg egymást, mert fogkefével moshatjátok fel a padlót az egész várban… - azzal köddé vált.

        - Ez gyors volt… - morogta Ryo.

        - Azt hittem, megöl… - motyogta Ikuto.

        - Egy percig én is… - ült le mellé Rika.

        - Kíváncsi vagyok, ki a segítség… - sóhajtott Kain, majd ő is leült a többiek mellé.

        Kai felment az emeletre, majd benyitott szobájába. Meglepetten tapasztalta, hogy a függönyök mind ki vannak húzva és fény árasztja be az amúgy sötét helységet. Az ágyon fekve megpillantotta Akumát, aki magzatpózban elterülve térfelén mélyen aludt. Mellette, pedig, ott szuszogott …

        - Shaddy! – szinte sikította a párduc nevét. A pompás állat felemelte kecses fejét és az ajtóban állóra nézett. Dühösen villantotta ki fogait, egy halk morgás kíséretében. – Remek, szóval Te ott alszol… De akkor én hol fogok aludni este? HE? – választ, persze nem kapott. Akuma, csupán a kezét emelte fel, mintegy jelzés képen, a földön. – Óriási! Most szívatni akarsz? Elárulnád, mit vétettem? Akuma Úrnő? – választ, változatlanul nem kapott. Meg se lepődött rajta. Behúzta az ajtót kívülről és elkezdett gondolkozni, hogy mit is tehetne az ügy érdekében. Az első ötlete, szinte azonnal megszületett. A házat elhagyva sietett végig a városrész utcáin, hogy eljusson minél hamarabb az első boltba, ahol reményei szerint megkapja azt, amivel közelebb jut, a lány ajkainak megnyílásához.




        - Hol van már a segítség? – kongtak az üres falak eme kérdéstől már negyedórája. A négyes fásultan támasztotta a falat. Idő közben Rika is fel lett világosítva, hogy a halál szélén járhat, ha nem bírja a szervezete. Ennek örömére, kicsit leüvöltötte Ikuto fejét, aki már így is rossz színben volt és mély depresszióba merült.

        - Mindjárt jön… - morogta Kain, reménykedve. Alig 20 perccel később, valóban felbukkant a segítség.

        - Bocs a késésért… dolgom volt… - nyitotta ki az ajtót egy fiatal férfi.

        - James König?!? – pattantak fel. – Nehogy már!

        - Mi van? Hol van Sátán?! Kinek kell segítség?

        - Nekünk… De mondhatta volna, hogy téged hív, mert téged otthon is elértünk volna…

        - Nem hiszem, épp sziklát másztam, Erdélyben…

        - Óriási… Akkor segítenél végre?

        - Miben? – dőlt a falnak. Gyorsan vázolták a helyzetet, a lehető legdiszkrétebben, hogy Rika ne boruljon ki még jobban, mire James rábólintott. – OK. Akkor, gyertek ide, egymás mellé állva. Úgy, úgy… - állította egymás mellé a párocskát. Rika dühösen nézett Ikutora, aki fülét- farkát behúzva állt mellette, tartva a következő hiszti rohamtól. – Nos… Esetleg csinálhatok belőletek angyalt és akkor talán túlélitek…

        - MI? – fakadtak ki.

        - Bizony ám, gyerekek, nem kellene vérben pancsizni, mikor nem bírjátok… Az a nagyok mulattsága… - mondta szórakozottaz az arkangyal. – Szóval… Mit is tehetnék még veletek? Hmm… Áh, megvan! Igen, megvan a gyógyír! Be kell feküdnötök egy Angyal Szoláriumba… röpke… 2 napra… - érkezett az egyszerű orvosi utasítás. – Annyit kibírtok egyhuzamban, nem? Akkor keressetek egy szolit és pá!

        - HÉ! Várj már! Honnan szerezzünk Angyali Szoláriumot? – ragadták meg kezét.

        - Hát egy angyal lakásában mindig van, minimum egy. Mi sem természetesebb… Bár nem túl sűrűn használják…

        - És nálatok van kettő?

        - Hát… Ami azt illeti… négy is van, csak tudnám, minek… Gyertek, haza viszlek titeket… - sóhajtott, majd megfogta kezeiket és teleportált. – Kain, Ryo, itt kiszálltok – állt meg a kertes ház előtt. – Őket tovább viszem a Mennybe.. Bűnös Lelkek a Paradicsomban… Chö… Micsoda időket élünk… - csóválta fejét, majd ismét portált. Egy Drakula Kastély előtt megállva, csettintésére kitárult a kapu és bevezette vendégeit.

        - Te, ez a Mennyország? Biztos, hogy az? – nézett körbe-körbe Ikuto. Fel nem foghatta épp ésszel, hogy ilyen a Menny.

        - Igen, kissé különc, ízlésem van… - sóhajtott James. – De ez tetszik…

        - Miért is nem születtél démonnak? – csóválta fejét Rika. – Ilyen ízléssel…

        - Ez van. Így is sokat lógok arrafelé… A Főnök már kezd pipa lenni… - nevetett fel. – De hát, csak sakkozni megyek Sátánnal… Nem értem hol itt a probléma…

        - Én se... – motyogta a lány. – Hogy kivel? Mit csinálsz?

        - Sakkozok Sátánnal… Ott vannak az ágyak… - egy csettintéssel belefektette két vendégét, fehérneműikbe öltöztetve, majd rájuk csukta a fedelet. – Szemeket becsukni és jó éjszakát! Két nap múlva ébresztelek! – azzal otthagyta a már meleg fényben úszó párost.