Kai sietős léptekkel haladt előre, az utcákon. Alig várta, hogy oda érjen a lány által annyira szeretett üzlethez. Bízott benne, hogy majd így megszólal és talán, megbocsájt. Vagy legalább közli vele, mi a vétke….

        Belépett a sárga kis ékszerüzletbe, majd a pultnál összeszedte, ami neki kellett: két, kis fülbevaló tüskét. Mikor ez megvolt, egy kis sikátorból a Pokolba tért és összeszedte Gazdája legkedvesebb ruháját, ami nem volt sokkal több, amit általában ott hordott. Felkapta a ruhát és visszatért a Halandók világába, ahol Úrnője, még mindig Shaddyval volt hajlandó csak és kizárólagosan szóba állni. Kai a konyhában becsomagolta a ruhát a kis fülbevalókkal együtt, majd a tűzhely mögé állt, hogy elkészítse a lány kedvenc ételét: a Szedres Ételcsodát, mely legfőbbként szederből és szeder léből állt. Aztán bele ütött még egy adag natúr fagylaltot, ezzel elkeverve a szedret, aztán a hűtő mélyéről – mely a Pokolba nyúlt – egy csomag szellemvérben fürösztött csokoládé szirupért, így adván a szedres fagylaltnak csodás zamatot. Vidáman helyezte a tálcára, egy bögre, forró csoki mellé, melyet szintén a szirupból készített, azzal felment az emeletre kis ajándékaival együtt.

        - Úrnőm! – kopogott be a szobába. A többiek kuncogva figyelték a jelenetet a lépcsőről. – Akuma? – nyitott be a szobába. – Itt vagy? – körbenézett a szobában, ami üres volt. – Hol van? – nézett a vihogó bandára.

        - Yunál! – tört ki belőlük a nevetés.

        - És, ezt csak most mondjátok?! – háborgott. – Mikor jön?

        - Kérdeztük, nem válaszolt. Majd egyszer csak jön…

        - Na, de…

        - Kai – fogta meg vállát bátyja. – Miért nem mész és hozod haza te magad? Hiszen a testőre vagy és nem hiszem, hogy olyan ártatlanul ücsörögnének ott ők ketten….

        - Hát ez, az, amit én se hiszek, mivel egyik perverzebb a másiknál! – fakadt ki. Teste hirtelen megfagyott, tekintete kissé elhomályosodott. Érezte, hogy a lány ott van a fiúnál, és tisztában volt a tudattal, hogy már nem kell sok és az ágyban kötnek ki… - Mit tehetnék? Hiszen, nem ráncigálhatom csak úgy el…

        - Kell a csaj vagy nem? – rázta meg Kain. – Ha kell, harcolj érte és ne hagyd, hogy a hülyeséged miatt, akár csak bosszú szinten is szajhává váljon… Ugyan, ahhoz több halandóval kéne hálnia…. – tette hozzá utolsó mondatát csöndesen. – Vagy talán a semmiért dolgoztál idáig?

        - Nem… - motyogta. – Még szép, hogy nem…

        - Akkor meg? Mire vársz még? Hozd vissza, teleportálj érte és hozd haza… Maximum Yu berág és kénytelen lesz önkielégítést végezni, hacsak nem hív fel valami nőcskét, aki önként és dalolva alá fekszik… Hagy, vágyakozzon csak egy démon teste után, sose kaphatja meg, ha nem hagyod… - Öccsére nézett, aki még mindig ott állt. – Mi van, nem mész? Amíg én itt papolok neked, ők ketten… - egy gomolygó füstfelhő jelent meg Kai helyén. – Na végre, hogy elindult… - sóhajtott.

        - Szép munka – somolygott rá Ayumi.

        - Jah, és fárasztó… Hogy mennyit tépem én a számat fölöslegesen, miatta…. – forgatta szemeit.

        - De jól csinálod – kuncogott a lány. Kain nem felelt.

        - Ikuto… - szólalt meg csöndesen Rika, alig 6 órával később. – Melegem van.

        - Nekem is… - motyogta. – Kígyóként bírnom kéne a hőt, de ez túl sok.

        - Szomjas vagyok… - panaszkodott tovább a lány.

        - Ne is mondd…

        - De ha egyszer az vagyok…

        - Próbáljunk meg aludni… - vetette fel, - akkor rövidebbnek fog tűnni ez a két nap… Mennyi ideje lehetünk bent?

        - Nem tudom… Talán fél napja… Vagy még annyi se…

        - Aludjunk… - sóhajtott Ikuto. Néhány órán belül, elnyomta őket az álom.



        A földön szépen leszállt az este. A lányok épp vacsorát tálaltak a srácoknak, akik vidáman csevegtek. Az egy dolog volt, hogy egyikkőjüket se bántották a srácok, azonban ennek ellenére, tudták, mit műveltek a testvéreikkel és ezt se tartották olyan nagyon jó húzásnak.  Viszont, úgy gondolták, megvárják Rikát is, akinek tényleg joga lenne bosszút állni, így még nem léptek akcióba, hanem inkább mézédesen kedvesek voltak a srácokkal, akik lassan rosszul voltak a csöpögő szavaktól.

        - Ok – szólalt meg Ryo csöndesen. – Mire megy ki a játék?

        - Milyen játék, Ryo – sama? – pislogott rá Ame kedvesen, szempilla rebegtetve.

        - Hát ez… Mióta vagyok én sama?

        - Mostantól – kuncogott a lány.

        - Óriási… - sóhajtott.

        - Talán zavar, Ryo – chan?

        - Egyre jobb… - temette két kezébe arcát.

        - Ügye, te nem akarsz így viselkedni? – nézett Ayumira Kain reménykedve.

        - Hová gondolsz, Farkaskám?

        - Óriási… - sóhajtott mélyet.

        - Ugyan, mi baj, egyedem-begyedem?

        - Semmi, az égvilágon semmi… - horkantott. Ryora nézett, aki bólintott. – De mondd csak, Galambocskám… - kezdte kaja után. – Hát ennyire kívánsz? Ennyire ellenállhatatlan lennék? – Közben megfogta a tágra nyílt szemű lány mindkét kezét, hogy ne tudjon elmenni. Ryo szintén lecsapott Ame kezére.

        - Ugyan, hová rohansz, Drágaságom? Hiszen, Ryo – sama most akarja elkezdeni az oktatást magas fokon…

        - Mi? – többet nem nagyon tudtak kinyögni. A srácok egy mozdulattal felkapták őket és szobáikba vitték a ledermedt, megdöbbent lányokat.



        - Akuma! – lökte be a szobaajtót Kai. Yu zavartan kapta fel fejét. A lány szégyenlősen fordította fejét a másik irányba. Szólni, még mindig nem szólt.

        - Te meg… - hörögte rekedten Yu.

        - Démon vagyok, ha elfelejtetted volna. Miért nem bulizol a többiekkel a nappaliban? Jobban járnál, mintha vele foglalkoznál. Mivel ő az enyém és nem adom senkinek… - Akuma felvont szemöldökkel nézte a ziháló Kait. – „Teljesen kivan idegileg… Lefogadom, hogy eddig parázott, hogy időben ide érjen…” – apró mosoly jelent meg szája szélén. Összehúzta felsőjét és kibújt Yu karja közül. Küldött neki egy bocsánatkérő mosolyt Kai karjai közül, akiről leírt, hogy megkönnyebbült. Yu dühösen nézett a távozó démonokra. Teste már kellő képen izzott és most ott hagyták a vágy, emésztő mélységében. Dühösen rántotta magára felsőjét, majd kiment a bulizók közé. Az első szimpatikus lánynak a fülébe súgott ezt- azt, aztán a szobájába csábította a kishitűt…