Ame ezerrel püfölte Ryo hátát, amint a fiú vállára kapva vitte fel a szobába. Ryo meg se rezdült, az ütések hatására, könnyedén lefektette a lányt az ágyra. Az ezüsthajú egy határozott mozdulattal gördült a lány fölé.

        - Tudod, ami késik, az nem múlik… Főleg, ha már ennyire szépen kéred… - somolygott.

        - Ry-yo… - nyögte Ame, mikor a fiú kezeibe vette apró melleit. – Ne… Én nem…

        - Cssss… A mester most tanít… - csókolta meg mélyen, szenvedélyesen. Lehámozta a lányról a pólóját és melltartóját. Apró, leheletnyi csókjaival kényeztette nyakát, melleit. A lány kéjesen felnyögött. A fiú ajkaival megkereste a lány leggyöngébb pontját a nyakán és ott kezdte kényeztetni, majd lejjebb haladt és lehámozta róla a farmerját, a fehérneművel együtt.

        - Mire… tanítasz, he?

        - Az élvezetekre… - dorombolta a srác. – A kéjre… szenvedélyre… gyönyörre és mámorra…

        - Ah-ha… - hagyta rá a lány és átadta magát a rózsaszín ködnek.



         Akuma unottan nézett Kaira, aki a szobájukba vezette őket, Shaddyval együtt. A fekete párduc egyből lenyúlt az ágyon, míg a lány csak leült a szélére. Kai elgondolkozott egy kicsit, hol is hagyta a cuccot, majd megcsillant szeme. – Várj egy percet! – azzal elhagyta a szobát,és a folyosón összeszedte a tálcát és a csomagot. Azzal hóna alatt visszavágtázott. – Ezt neked csináltam… - nyújtotta át a tálcát – a forró csoki még forró volt, hála a tartalmának. –És, ezt neked hoztam… - átnyújtotta a csomagot is, miközben tarkóját vakargatta. – Sajnálom, akármit is tettem, ami nem tetszett. Ha elmondanád, hol hibáztam, legközelebb nem fordulna elő… - A lány csak somolygott, szeme nagyban csillogott, mikor a szedres fagyira nézett és a mellette gőzölgő forró csokira. Kíváncsian kibontotta a csomagot. Arcára egyre szélesebb mosoly került, mikor megpillantotta a fülbevalókat. Fél percen belül, már fülében csillogott mindkét ezüst tüske. Aztán a nagyobb csomagot kezdte boncolni. Csak pislogott legkedvesebb ruhadarabjára. Intett Kainak, hogy forduljon meg, mire a srác gond nélkül engedelmeskedett. Fél percen belül a fején landolt a lány inge, majd a melltartója – ami nem passzolt a ruhához – végül a rövidnadrág. Kai óvatosan fogta meg a fekete ruhaneműket és fejéről mellkasához húzta, fejét beletemetve mélyet szippantott a belőlük áradó illatból.

        A lány mosolyogva megkopogtatta vállát, mire kissé riadtan felemelte fejét, melyre pír szökött. Mosolyogva nézett végig a lányon, akin a fekete bőrszerelés csillogott. Felsője egy nagyon kicsi nyakba akasztós topp volt, amit oldalán kötött össze két „övvel” a rövidnadrággal. Karján a felkarja közepéig felkúszott a fekete bőrkesztyű, nyakában tüskés nyakörv díszelgett.

        - Jól áll… - suttogta Kai. – Mint mindig. – Akuma mosolyogva tekintett rá. Ruháit elvette a sráctól és bedobta a szekrénybe, majd az ágy közepére kúszott és ölébe húzta a tálcát. Vidáman kezdte elfogyasztani a neki szánt ételt. Kai nézte egy darabig, aztán leült mellé.

        - Szabad lesz, kisasszony? – kivette kezéből a kiskanalat, félig elfektette a lányt ölében, és elkezdte etetni, mire kapott egy kis jutalom puszit. – Még mindig nem szólsz hozzám? Kár… - sóhajtott, de magában örült, hogy legalább mosolyog a lány.



        Kain ledobta az ágyra Ayumit. A lány kissé ijedten pislogott fel rá. Ördögi mosoly bujkált arcán. Elővillantotta farkas mosolyát, mellyel a ragadozó les áldozatára, aki még mit sem sejt a következményekből.

        - Kain…

        - Csitt! – vakkantotta. Megcsókolta a lányt, kezeit lefogta feje fölött így élvezve a jobban kidomborodott mellkas előnyeit, melyen kertellés nélkül végignyalt.

        - Ka’ – tovább nem jutott, mivel ismét egy csókban nyomta el szavait.

        - Tegnap este kegyelmet kaptál, mert olyan ártatlanul néztél rám, hát most nem fogsz kegyelmet kapni…

        - Zsibbad a kezem… Kain, engedj el, kérlek… - rángatta meg kicsit kezeit.

        - Hát pech, mert nem engedlek el. Most nem.

        - Miért nem? – nézett rá rémülten. – Kain…

        - Nem eresztelek és kész! – csattant fel a démon kissé dühösen. – Elegem van abból, hogy mindig én vagyok a jófiú, démon létemre… - felsértve a vékony bőrt, csókolt bele Ayu nyakgödrébe, mire a lány felszisszent.

        - Kain… - A démon viszont most nem foglalkozott vele. Könyörtelenül leszaggatta róla felsőjét, és ajkaival rátapadt melleire. Mindezzel nem is lett volna probléma, amennyiben nem kezd durvulni. Csókjai helyén, ugyanis, apró, lila, kék és zöld foltok maradtak, mivel minduntalan belecsípett a bőrbe, ahol csak gondolta. A lány kezeit erősen tartotta magasan a párnák fölött, miközben lejjebb siklott szabad kezével.

        - KAIN! – sikított fel, mikor a démon ismét a nyakába harapott. És most kifejezetten harapott, mint mikor a farkas átharapja áldozata torkát. Nem okozott nagy sérülést, hiszen emberi alakban volt, de az alatta vergődő lánynak kellemetlen érzés volt az egész, hiszen, a fiú fogai még így is hegyesek voltak, és mint megannyi is tű hatoltak húsába…

        Ryo és Ame egyaránt felkapta fejét a kiáltás hallatán.  Az ezüsthajú összeráncolt szemöldökkel nézett Amera, aki tanácstalanul tekintett fel rá. Hiszen Kain nem szokta bántani a Gazdáját. Akkor meg miért ordít ennyire Ayumi?

        - Mintha nyúznák… - morogta Ryo fejcsóválva, azzal visszafordult Amehoz és folytatta, amit félbehagyott.

        - Lehet, hogy bondage-olnak… - vont vállat Ame.

        - Vagy most élvezett el… - dörmögte Ryo, azzal nem törődött többé a szomszéd szoba sikolyaival, ahogy Amet is valami más kötötte le.

        Kai megmerevedett a mozdulat közepén az éles sikoly hallatán, akár csak Akuma. A lány tágra nyílt szemekkel pislogott az ajtó irányába, ami felől a hangok jöttek.

        - Baaaszkiii…. – nyögte Aksi. – Hogy lehet valamit ennyire élvezni?

        - Nem t’om… - motyogta Kai. – De úgy fest, Kain nagyon belejött…

        - Aha.

        - Hé, te beszélsz!

        - He? Mér’ ne beszélnék? – Kai már épp válaszolt volna, mikor egy ismerős szag ütötte meg orrát. Összeráncolta szemöldökét és még jobban beleszippantott a levegőbe. Shaddy mellettük szintén az ajtó felé figyelt szimatolva.

        - Hisz ez… vér… - nyögte Kai, mire Akuma kérdőn nézett fel rá. – Még mindig nincs varázserőtök, ügye? A pajzs még úgy, ahogy áll…

        - Nincs, miért?

        - Akkor Ayumi most halandó?

        - Igen, miért? – kérdezte ingerülten a lány.

        - Mert dől belőle a vér… - Shaddy ezalatt az ajtóhoz lépett és ott járkált fel-alá, idegesen, arra várva, hogy elkaphassa a sebesült áldozatot.

        - Mi? – meredt rá értetlenül a lány. – De hát… Kain sose bántaná… vagy mégis?

        - Nem tudom mi ütött belé – állt fel Kai. – Maradj itt, mindjárt jövök…

        - Mért maradnék?

        - Mert lehet, hogy veszélyes és most halandó vagy…

        - KAIN!!!! – „rázta meg” az épületet az éktelen sikoly.

        - Maradj itt…

        - Jó…Shaddy, ide hozzám… - a macska kelletlenül lépett el az ajtótól, mire Kai elhagyta a szobát.