- James, nyisd ki! – verték az ajtót. A ház, azonban néma volt és nem reagált senki se a kopogásra. Ame ráunva a dörömbölésre, megkereste a csengőt. Csodák csodájára, pár perc elteltével, az ajtó kinyílt és egy vörös hajú arkangyal állt előttük.

        - Mi van? – ásított.

        – Szedd le a videót a netről!

        - Dehogy szedem! – vágta rá egyből. – Nagyobb sikere van, mint bárminek eddig…

        - Az minket nem érdekel! – vicsorogtak a lányok. – Szedd le!

        - És ha nem?

        - Akkor… - elgondolkoztak. – Mi is van akkor? – suttogta Rika Aksinak.

        - Fogalmam sincs… - morogta a fekete hajú lány. – Azt hittem ezt ti tudjátok…

        - Nem te vagy az ötletgazda többnyire ilyenkor? – forgatta szemeit Ayu.

        - Hé, te beszéltél! – meredt rá húga.

        - Igaz is… - dörmögte, miközben cipzárt húzott szája előtt.

        - Nem szedem le, akkor se, ha térden állva könyörögtök érte… - morogta James. – Majd elfelejtik a halandók, most még felkapott, aztán elfelejtik…

        - De, ha valaki ránk ismer a suliból… - aggódott szinte vinnyogva Rika.

        - Dehogy ismer… - rázta fejét a férfi. – Nyugodjatok meg és menjetek haza. Vagy menjetek és töltsetek el egy jó kis randit a fiúkkal kettesben…

        - De…

        - … Aztán legyetek jók… - vigyorgott rájuk kajánul, meg se hallva a közbeszólást, és becsukta az ajtót. – Szilvi! Tedd fel a videót még másik három oldalra! – szólt fel szinte röhögve a lánynak James.

        - Minek? Hogy idegbajt kapjanak?

        - Aha… Kérsz kólát?

        - Nem, köszi…



        - Hova lettek a csajok? – pislogott Ikuto. – Egy perccel ezelőtt még itt voltak…

        - Nem tudom – törölgette könnyeit Kai.

        - Gondoljátok, máris felkeresték a felhasználót? – vihogott Ryo.

        - Kinézem belőlük – fulladozott még mindig Kain.

        - Na, jó, ha kiröhögtétek magatokat… - szólalt meg Luminor, - akkor esetleg ki is mehetnétek innen…

        - De most miért? – nézett rá sértődötten Yu.

        - Máris kidobsz? – csóválta fejét Romeo.

        - Igen, kidoblak, mivel még mindig haragszom rátok! – felállt és az ajtó felé kezdte terelni a még mindig röhögő fiúkat.

        - Ne mááár! Csak még egyszer, hadd nézzük meg! – próbálkozott Strify.

        - Nem! – csattant fel mély hangján, majd rájuk csapta az ajtót.




        - Na jó… - sóhajtott mélyet Rika, otthon, a kanapén ülve. – Talán igaza van, nem?

        - Lehet… - sóhajtott Ame.

        - Ha van egy kis szerencsénk – morogta Ayu, - ami engem mindig elkerül…

        - Szóljunk Apának? – motyogta Aksi Shaddy fejét vakargatva.

        - Neeem, nem tudna segíteni… - intette le Ame.

        - Akkor, mi legyen? – sóhajtott Rika. – Csak hagyjuk, míg el nem felejtik, míg ki nem röhögik magukat rajtunk?

        - Figyeljetek, ez sehogy se jó… - morogta Ayu. – Megpróbálhatjuk rávenni Jameset, hogy leszedje a videót, de nem túl valószínű, hogy megteszi….

        - Akkor, mi legyen? – sóhajtott Ame fásultan.

        - Hali, csajok… - nyitottak be a házba a fiúk. – Mi ez a letargia? – néztek rájuk kérdőn.

        - Hát… - motyogták, de nem fejezték be.

        - A videó, igaz? – sóhajtottak.

        - Hát…

        - … Igen… - fejezték be a srácok.

        - Ja… - motyogták.

        - Ugyan már… - néztek rájuk vigyorogva. – Hiszen, olyan aranyosak vagytok rajta…

        - Marhára! – csattant fel dühösen Rika.

        - Hé, Kincsem… - térdelt le elé Ikuto. – Mikor hazudtunk mi nektek?

        - Hagyjál békén… - húzta száját a lány. – Nincs semmi kedvem jó pofizni…

        - Ugyan már… - próbálkozott továbbra is a fiú. A lány viszont hajthatatlan maradt.

        - Megyek, lefekszem aludni – állt fel, kikerülte Ikutot és felsétált az emeletre.

        - Mi baja? – pislogott a zöldhajú fiú.

        - Az, mint nekünk is – sóhajtott Ayu. – A videó….

        - Hányszor mondjuk még, hogy aranyosak vagytok rajta? – somolygott Kain.

        - Megpróbálom elterelni a figyelmét más merre – sóhajtott Ikuto.

        - Ok… Sok sikert – vigyorgott rá Kai. – No, gyertek, Cicák – fogta meg Akuma kezét, miközben megvakargatta Shaddy fülét is, majd fölfelé indult velük. – Menjünk aludni… Jó éjt!

        - Nektek is! Jössz, Ame? – intett neki Ryo.

        - Aha – állt fel a lány.

        - Ayumi? – nézett rá Kain. – Vagy még maradjunk?

        - Mire gondolsz? – vonta fel szemöldökét a lány.

        - Hát… Adj öt percet – somolygott és kiment a konyhába. – „Végső soron tartozom neki ennyivel… Azok után, hogy végig harapdáltam a testét…” – Ayu nyugodtan ült tovább a kanapén. Üresen tekintett ki fejéből, gondolatai valahol egészen máshol jártak, így, mikor Kain megérintette vállát, kis híján a nyakába ugrott az ijedtségtől. – Ne ijedj meg – somolygott. – Mond csak, minden rendben?

        - Persze – sóhajtott. – Csak megijesztettél….

        - Az legyen a legkevesebb. Gyere – húzta fel az emeletre, majd a szobájába. A szekrényből kiráncigált egy zöldes árnyalatú fürdőruhát és Ayu kezébe nyomta. – Vedd fel – somolygott továbbra is.

        - Minek? – pislogott értetlenül. – Kain, a sebek még…

        - Csss… - tette ujját a lány ajkaira. – Csak vedd fel. A többit bízd csak rám. – Ayu felvont szemöldökkel nézett rá, majd nagyot sóhajtva belebújt a ruhába. Háta mögött a fiú melegítőbe bújt. Kain megfogta Ayu vállait – miután ráadott egy pulóvert, hosszúnadrágot és edzőcipőt – majd teleportáltak. A fiú még egy kicsit bűvészkedett, mire a sebek elhalványultak, végül már nem is látszódtak. – Néhány óráig megfeledkezhetsz róluk – csókolt nyakába.

        - Hol vagyunk? – pislogott körbe a lány. – Az biztos, hogy nem a Pokolban.

        - Hát nem ott – kuncogott. – Hanem…

        - Hanem? – türelmetlenkedett. – Kain, mit forgatsz a fejedben?

        - Isten hozott a farkasemberek hazájában, Erdélyben vagyunk, a Gyilkos tónál.

        - Hogy hol?

        - Kínaiul beszélek? Mondom a Gyilkos tónál.

        - Aha…. Szép kis hely… - nézett körbe a fák között. Kain megfogta Ayu kezét és a víz felé kezdte vezetni. Botladozva követte a fiút a sötétben. A fák ágai közül beszűrődött a holdfény és megvilágította arcukat. A fák ritkultak, majd megjelent előttük a tó, mely a holdfénytől csillogva elterült előttük….