- Akkor mi lesz? Most tényleg félnem kéne egy szerelmes kis korcstól, egy vézna kígyótól, egy kis szőrcsomótól meg egy kanáritól? Ne röhögtessetek, fiúk…

        - Szerelmes kis korcs?

        - Vézna kígyó?

        - Kis szőrcsomó?

        - KANÁRI? – bukott ki Kai teljesen.

        - Egyáltalán, hogy lehettek ti rokonságban?

        - Ahogy te nem! – vetette oda hidegen Ryo.

        - Valóban így gondolod, Unokaöcsém? – az utolsó szót, szinte undorodva mondta ki. Ryo hulla sápadt lett. Agya sebesen kattogott, azt hitte, rosszul hall. Ez a fiú… Neki és Ikutonak… A rokona?



            Felháborodva caplattak hazafelé. Miért nem nézhetnek Árpádra? Miért kellett haza jönniük előbb? Mi a fene ütött a fiúkba??? Akuma előre csörtetve ráncigálta ki zsebéből a kulcsokat, majd nyitotta a zárat és feltépte az ajtót. A házban uralkodó sötétség fel se tűnt neki.

        - De mi az, hogy megint ŐK dirigálnak Nekünk? És mi, mi a faszért engedelmeskedünk Nekik már MEGINT??? – hirtelen elhallgatott, mivel a mögötte jövők csöndre intették. Végre neki is feltűnt, hogy minden ablak el van sötétítve. – Már megint ki a halál van itt? – motyogta orra alatt, miközben megfordult és a nappali felé indult. – Jé… Apuci… - vigyorodott el.

        - Ki a halál, he? – komorodott el tekintete. Mellette, egy másik robusztus, jól megtermett férfi ült.

        - Apa? – pislogott Ayu és Rika döbbenten. – Te is itt?

        - Talán zavarok?

        - Nem… - rázták meg fejüket a lányok.

        - Mi a gond a fiúkkal, Akuma? – szólalt meg csöndesen Sátán.

        - Semmi… - dörmögte.

        - Akkor? Mi volt ez a hiszti?

        - Csak a szokásos! – vágta rá gondolkodás nélkül.

        - Rendben – hagyja rá apja.

        - Öhm… Apu… Miért jöttetek? – tette fel a kérdést Ame, bár nem volt benne biztos, hogy tudni akarja a választ is rá.

        - Ha a fiúk megjöttek, mondom – felelt unottan. – Addig is, üljetek le. – A lányok engedelmeskedtek is.

        - Nem kértek valamit inni, enni? – tette fel a kérdést Ayu.

        - Nem – érkezett a tömör felelet.



        Alig fél órával később, beállítottak a fiúk is, Shiroval és Yumeval az oldalukon. Kain összeráncolt szemöldökkel lépte át a küszöböt. Egy részt, túl nagy volt a csönd. Más részt, miért sötétítettek be?

        - Tempósabban! – szólt ki a nappaliból Sátán, mire összerezzentek és elkezdték kapkodni lábukat. Már is tiszta volt minden.

        - Sátán Nagyúr! Ilidan Nagyúr! – hajtották meg magukat sebesen.

        - Csüccs! – indítványozott Sátán, mire ledobták magukat a padlóra. Yume a csajok közé huppant le a kanapéra. A lánnyal szemben ülő démon kérdőn pillantott rá. – Te vagy Yume?

        - Igen, Uram – nyögte.

        - Shiro… - pillantott a fekete- fehér hajú fiúra.

        - Igen? – nyelt nagyot.

        - Mit keres veled ez az angyal bármit is ebben a világban?

        - Hát… ööö… izé… - vakargatta meg loboncát. – Az úgy volt… hogy egy pár….

        - 4 – szúrta közbe csöndesen a lány. – Még mindig 4 éve volt… Ennyire nehéz megjegyezni?

        - Nem, édes, nem… Szóval 4 éve eltörtem a szárnyát egy harc során… És… - a négy mellette ülő fiúra sandított, akik kíváncsian várták a folytatást. – Muszáj ezt előttünk? Mit tehetek én arról, hogy belém habarodott és azóta se kopott még le rólam?

        - Ki habarodott kibe? – nevetett fel a lány. – Pardon, Shiro, Te koslatsz utánam azóta is, mindenhová…

        - Téged meg ki kérdezett? – fordult hátra sziszegve. – Fogd be a szád…

        - Megint elgurult a kockagyógyszered vagy csak félsz beismerni mások előtt, hogy igen is vannak érzéseid neked is, mint minden élőlénynek?

        - Kuss!!! – vicsorgott.

        - Abba hagynátok? – szólalt meg nyugodtan Sátán, mire mindketten elhallgattak. – Egyébként se ezért jöttünk most ide. Ayumi, Kain… - a két említett felpattant. – Elsősorban nektek szeretnénk gratulálni az eljegyzésetekhez.

        - Köszönjük – bólintottak, miközben visszaültek előző helyükre.

        - Mikorra várható a gólya? Lefogadom, ezért lett ilyen sürgős… - szólalt meg csöndesen Ayu apja.

        - Eh? – lánya megütközve nézett rá. – Én nem tudok róla, hogy terhes lennék… Legalábbis remélem, hogy ez a hígagyú szól, ha megérez valami változást…

        - Bízok benne, hogy nem vagy az… - meredt rá Kain. – Uram, nincs semmi jelentősebb oka, mint, hogy megérett a házasságra… és szeretem.

        - Értem… - hümmögte Ilidan.

        - A második ok, amiért ide jöttünk… Az egy régi jóslat… - folytatta Sátán. – Ami úgy fest, rólatok szól. Egyébként, igen, Ryo, Shiro az unokatestvéretek, a Nagymacska démonok családjából… - szólt a fiúnak, akinek gondolatai már idegesítették egy csöppet. – Szóval, a jóslat, úgy hangzik:

"S el jő az évezred, mikor a kövek elgördülnek, a Mennyek megnyílnak, s felszínre törnek a Pokol Gyermekei, s ha egy angyal a földre száll, a Sátán lányai teljes erejükben pompáznak, akkor a világra pusztulás vár..."