- Miféle jóslat ez? – pislogott nagyokat Ame.

        - Olyan, ami miatt megfigyelés alatt álltok…

        - De te már a második angyal vagy a földön! – morogta Aksi, Yume fejéhez vágva. – Már Szilvi is itt van, akkor most melyikőtök a földre szállt angyal, akiről a jóslat szól? – Sátán döbbenten meredt lányára.

        - Már van itt egy másik angyal?

        - Persze, James barátnője, Szilvi…

        - Akkor nincs miért aggódnunk – dőlt hátra Ilidan. – Ez a jóslat se teljesülhet már…

        - Mert? – forgatta szemeit Sátán.

        - Mert két angyal és egy arkangyal van a földön, ami hiba. Ha kettő eltávozik, akkor még teljesülhet…

        - Tehát… sose fogjuk megkapni az erőnket? – a vörös hajú teljesen kiborult.

        - Ezt nem mondtam – intette le apja. – Csak azt, hogy…

        - … De a lényege ez volt! – duzzogott.

        - Akuma, nem ezt mondtam! – csattant fel Sátán, mire Aksi összébb húzta magát, bocsánatot rebegve. – Na, végre. A lényeg az, hogy ha ez a jóslat teljesül, nem csak a földi világ pusztul el… Hanem romba dől az egész eddigi világunk, amit ismertünk és kezdetét veszi a káosz.

        - Azt akarod mondani… - motyogta Ame.

        - … Hogy ha összeszedjük magunkat és teljes erőnkben pompázunk, akkor… - vágott szavába Aksi.

        - … A Pokol, a Menny és a Föld is elvész? – fejezte be Rika.

        - Mind meghalunk… - suttogta csöndesen Ayumi. – Szép kis jóslat… Egyenesen nekünk címezve.

        - Lányok, James alapból ezért jött ide, hogy ezt megakadályozza. Nem tehetek róla, egyik ötöket se akartam vízbe fojtani, ráadásul az egész lehet egy óriási nagy félre értés is… Korán sem biztos, hogy rólatok szól, az se biztos, hogy valaha is eljuttok az erőitek csúcsára, és ha el is juttok oda, ez a jóslat csak egy földi baromság, hogy ránk hozzák a frászt. Nem kell ennek így történnie. Ahhoz mind az ötötöknek össze kéne fognia és még most rágyúrnia erre. De gondolom, egyikőtök se akar meghalni…

        - Hát… - a lányok egymásra sandítottak. – Élet a halál után? – morogta Aksi. – Nekem szimpatikus.

        - Csatlakozom – bólintott rá Rika.

        - Ne hagyjatok ki engem se! – szólalt meg Ame is.

        - Hé, én is itt vagyok! – morogta Yume.

        - Ami azt illeti, ennél rosszabb, már nem lehet – kuncogott Ayu. – Benne vagyok!

        - Ezt akartam elkerülni… - fogta fejét Sátán. A srácok döbbent képpel néztek a lányokra.

        - És én még azt hittem, hogy szeret! – dohogta Kain.

        - Testvér, újabb 100 év szenvedés egy új életben ezért a nőért? Akkor inkább a halál!

        - Mér ilyen kegyetlen az élet? – dohogta Ikuto. – Én még szeretném a karjaimban tartani előtte… Nem érhetne a csúcson a halál?

        - Idióta – kólintotta fejbe Ikutot Ryo. – Habár… Nem egy rossz ötlet… Ha már meg kell halnunk…

        - Egek… Öt beszámíthatatlan lány kezében van az életünk? Meg még több millió másik ember, angyal és démon élete? Ez már most maga a katasztrófa… - sóhajtott Shiro.

        - Az – hagyta rá Sátán. Ilidan fejcsóválva nézte a kis tízes csoportot.

        - Ha befejeztétek a majomkodást, akkor egy kicsit át is gondolhatnánk a helyzetet, nem? – morogta a férfi.

        - Hát… ööö…

        - Egyébként meg, még egy ilyen szót hallok a szátokból lányok, én tekerem ki a nyakatokat a mennyegzőtök napján…

        - OK, Kain maradsz szeretőnek – nevetett fel Ayu, mire a démon felkapta fejét.

        - Ugratsz? Ez csak egy rossz vicc, ügye? Mert, ha nem, erővel veszlek el!

        - Fenyegetsz? – szemei szikrákat szórtak.

        - Fenyegetlek! – acsarkodott tovább Kain.

        - Mégis…

        - … Milyen jogon? Olyan jogon, hogy a mennyasszonyom vagy! És már mindenki áldását adta ránk és nem engedlek el! Teljesen hülye én se vagyok!

        - Jó’ van – dünnyögte Ayu.

        - Ha nincs jól, akkor is! – vetette oda neki Kain dühösen, mire a lány egy határozott mozdulattal talpát a fiú fejének taszította, ami hangosan koppant a padlón.

        - Na, álljon meg a menet! Mióta parancsolgathatsz Te nekem?

        - Amióta a vőlegényed vagyok? – morogta bosszúsan a démon, miközben egy könnyed mozdulattal rántott egyet a lány másik lábán, mire az a földre huppant egy kisebb sikoly kíséretében. – Mikor tanulod meg, hogy nem szabad elbíznod magad ilyen könnyen?  - nyújtózott nagyot a fiú.

        - Menj a francba! – duzzogott, nagyot rúgva a srác hátán, telibe kapva jobb veséjét, mire nagyot nyekkent.

        - Ezért még megfizetsz… - sziszegte.

        - Igen?  Mennyit kérsz érte? – pimaszkodott továbbra is a lány.

        - Majd megtudod te azt, még idő előtt… - vicsorgott.

        - Abba hagynátok? Erre most igazán nincs időnk – szólalt meg csöndesen Sátán, mire Ayu keze a magasba lendülve bökött a démon hátára.

        - Ő kezdte!

        - Én? Nem is tudom, ki visszakozik…

        - Hagyjátok már abba! – csattant fel a két vendég egyszerre. – Teljesen mindegy ki kezdte!

        - De hát…

        - Nincs semmi de! – Sátán dühösen állt fel. – Amit mondtam, megmondtam! Ha a jóslat teljesül, mind meghalunk, ehhez tartsátok magatokat! Ha bajt okoztok, én tekerem ki a nyakatokat, amit lehet, már a születésetek pillanatában meg kellett volna tennünk, mivel sajnos, ötötökre vonatkozik a jóslat!

        - De egyikünknek se volt kedve megölnie elsőszülöttjeit – tette hozzá csöndesebben Ilidan. – Úgy véltük, veletek meg lehet majd beszélni a dolgot. Lehet, hogy tévedtünk…- ő is felállt közben.

        - Ha nem fértek a bőrötökbe – sziszegte Sátán, - akkor nagyon megjárjátok! – azzal a két férfi teleportált.

        - Megfenyegettek minket… - motyogta Aksi és Rika döbbenten.

        - Meg – bólintottak rá a többiek, szintén elég kábán.

        - OK, ki kér pudingot? – csapta össze két kezét Ame, miközben a konyha felé vette útját.

        - Én! – rohant utána mindenki.