- Na, ez is egy érdekes látogatás volt… - morogta Aksi, kanalazva a pudingot.

            - Az – hagyta rá Kai.

            - Nem vagyunk erőnk teljében… - gondolkodott el Ayumi. –Ez mit jelenthet? – pillantott Kainra, aki már készen is állt a válasszal.

            - Azt, kedves, hogy még bőven van mit tanulnotok, minden féle téren.

            - A mindenféle alatt az ágytorna különböző mozdulatait érted? – kotyogott közbe Ikuto, mire két megsemmisítő pillantást is kapott. – Bocs…

            - Mire megyünk egy ilyen jóslattal? – morogta Rika. – Ikuto, pofádat befogod és kanalazd azt a pudingot vagy én eszem meg helyetted!

            - Eszem! – vágta rá gondolkodás nélkül, szájába kanalazva egy újabb adagot.

            - Uram, ezek még éretlen kölykök… - forgatta szemeit Shiro.

            - Ha nem tetszik, el is mehetsz – vetette oda neki morogva Kain.

            - De nagy a szád…

            - Fiúk, ne kezdjétek már megint elölről! – szólt közbe csöndesen Yume, azonban rá se hederítettek. Aksi éppen Kaial eredt valami szócsata félébe, így nem nagyon figyelt a vendégekre, ahogy Ame és Rika se, mivel jót dumáltak a legújabb reklámról, ami a TV-ben ment, míg Ryo éppen fejmosásban részesítette öccsét előbbi kis beszólásáért. Ayumi idegesen kavarta meg kanalát pudingjában.

            - … Kis korcs! Most bezzeg nagy a szád, csak azért, mert kaptál egy kardot!

            - Még hogy én korcs! Elkényeztetett kis taknyos cicafül! Mit képzelsz magadról, mond? Beállítasz csak így, holott mi vagyunk itt régebb óta…

            - … Chö… Az nem számít semmit se, attól még mindig csak egy kis korcs maradsz… Egyáltalán, hogy lehetsz rokonságban egy hollóval? Melyikőtök a befogadott kis árva?

            - Te kis… - Kain már épp neki esett volna Shiro torkának, mikor Ayumi felüvöltött, nem éppen kis hangerővel.

            - Abba hagynátok? Olyanok vagytok, mint az óvodások! Shiro mér’ hergeled? Te meg mért foglalkozol vele? Ha jól megnézzük, mindkettőtök családjában vannak érdekes rokoni szálak, szóval ebből a vitából elég legyen! Érthető voltam?

            - A picsába, Gawa, muszáj beszakítanod a dobhártyám azzal, hogy a fülembe üvöltesz? – húzta odébb székét Aksi.

            - Igen. Lehiggadtatok? – vonta fel unottan szemöldökét Rika. – Csodás, akkor nézhetjük tovább a TV-t? Köszi. – Ame ezen csak csöndesen kuncogott. Ryo a fejét csóválta, Ikuto döbbenten meredt az új fiúra, aki szintén valami rokona és még csak nem is hallott róla, soha életében. Yume lassan és bizonytalanul emelte le kezeit füléről, míg Kain és Shiro hűvösen méregették egymást. – Nos?

            - Igen – felelt mordulva mindkét fiú.

            - Jó, akkor egyik jobbra, a másik balra! – vicsorgott a zöld hajú, mire a két fiú, valóban visszavonulót fújt. Kain lehuppant Ayu mellé, míg Shiro az asztal túlsó végébe húzódott, onnan méregették egymást továbbra is.

            - Gawa…- pislogott rá Aksi. Nem volt hozzá szokva, hogy a lány ekkora fegyelmet követlejen a srácoktól.

            - Mond…

            - … Valami baj van?

            - Nem, miért? – vonta fel szemöldökét.

            - Ez esetben biztos csak klimaxol… - morogta Shiro, mire Yume fejbe kólintotta.

            - Idióta!

            - Én? Miért? Inkább maradj csöndbe, mielőtt megint kitépem a szárnyaidat! – a szőke lány fal fehéren meredt rá egy darabig, majd lekevert neki egy kibaszott nagy pofont, hogy a fiú székestül vágódott hanyatt.

            - Utállak, ugye tudod? Kezdem unni, hogy mások előtt mindig megjátszod magad, Shiro! Tudsz te kedves is lenni, ha akarsz… De látom, nem akarsz, szóval többé ne is lássalak! – könnyeivel küszködve rohant el.

            - Picsába… - morogta a földön heverve még mindig. – Ilyen az én formám… „Minek szól hozzám, mikor látja, hogy nincs éppen jó kedvem? Ostoba… Most megint békíthetem ki… Újabb egy hónap… Előröl, kezdhetek mindent… Francba…”

            - Minden oké? – hajolt fölé Ryo, felmérvén arca vörös állapotát, melyen a tenyérlenyomat még mindig erősen kirajzolódott.

            - Aha… - dünnyögte, miközben feltápászkodott. – Asszem, megyek… - azzal ő is távozott.

            Alig tűnt el a kapun túl, a bent lévőkből kitört a nevetés. Hiába is a legszebb öröm, a káröröm. Vihogva vonultak át a nappaliba, most, hogy megszabadultak vendégeiktől, anélkül, hogy ők maguk sértették volna meg őket.

            - Oké, kicsit se vagyunk szemetek – törölgette könnyeit Ame.

            - Áh, dehogy… - nevetett hasát fogva Rika.

            - Hej, hó, a káröröm, de jó! – fuldoklott Aksi.

            - Hej, hó, hej, hó hullát mosni jó… - kezdte Ayu, mire a többiek csatlakoztak a rövid kis dalba, - mert megrághatjuk a belét és kiszívhatjuk a szemét, hej, hó, hej, hó! – A nevetéstől mámorosan dobták le magukat a kanapéra. Még mindig vihogva telt el egy pár perc, mikorra is csillapodni kezdtek a kedélyek.

            - Jaj… ez jó volt…. – Vigyorgott Ikuto.

            - Öcsi, most az egyszer igazat adok neked – sóhajtott mélyet Ryo.

            - Kai, ne csináld… - intette le csöndesen bátyja a fiút, kinek keze éppen a szemeit pihentető Akuma mellei fölött jártak. A lány szemei dühösen pattantak ki, felmérve a helyzetet.

            - Nem csináltam még semmit… - morogta, miközben kisimított a lány arcából egy tincset. – Egyébként is… mi kivetni valód lenne ellene?

            - Az, hogy… Áh, ne rontsuk tovább ezt a napot, jó?

            - Jó… - hagyták rá a többiek.

            - Enyém a fönti fürdő! – pattant fel ülő helyzetéből és mire a többiek ellenkezhetek volna, hogy ma nem ő a soros, hanem Rika, addigra már el is tűnt az említett helységben.

            - Mindegy – sóhajtott a fekete hajú lány. – Akkor fürdök lent… - azzal már indult is, mikor megérezte magán egy ismerős szempár makacs tapadását.

            - Én is jöhetek?

            - Nem – vetette oda a zöld hajú fiúnak, aki csalódottan ült vissza a kanapéra.

            - Kártyázunk, míg elkészülnek? – vetette fel Ame, miközben megkeverte a paklit és osztani kezdett. Válaszra nem várva.




            Békességesen, nyugodalmasan telt el az éjszaka. Kivételesen senki se ölte, tépte a másik idegrendszerét, így mély nyugalomban aludtak, míg az ébresztő óra fel nem verte őket, azzal a hírrel, hogy bizony, oskolába kéne indulniuk egy órán belül. Amihez, persze, nem sok kedvük volt…