Bambulva ültek filozófia órán. Maguk sem értették, eme tantárgy fontosságát, amiért már 10-ben elkezdték tanítani eme csodás épületben… Viszont, tanították az ókoriak hülyeségét, melyet legszívesebben senki se hallott volna meg.

        A tanárnő éppen arról magyarázott, hogy valamelyik kimondhatatlan nevű görög filozófus, váltig állította, hogy mindennek az alapja a levegő, így tehát a föld az összesűrűsödött lég, melynél a ritkább a levegő, a kissé sűrűbb a felhő, a kicsit tömörebb az eső és a földre hulló eső a föld mélyén még jobban összetömörülve alkotja a sziklákat…

        - Hé, csajok… - szólalt meg csöndesen Ayu. – Nem kéne a srácoknak valami búcsúünnepséget rendezni? Hiszen haza mennek hétvégén… És már csütörtök van…

        - Hmm… Nem is rossz ötlet… - dünnyögte Rika. – Díszítésnek használhatnánk valami csontváz félét…

        - Vagy vigyük le őket még egyszer a Pokolba – dünnyögte Aksi. – Legközelebb már csak hullaként láthatják…

        - Hogy ne – morogta Ame, - hogy teljesen kikészüljenek, mi? Inkább valami emberit találjunk ki…

        - Jah – bólintott rá Ryo. – Amiben tudunk, segítünk – suttogta, félig hátra fordulva.

        - Bizony ám, ennyit megérdemelnek – helyeselt Kai is csöndesen.

        - Hmm… Mi lenne, ha iszap birkóznátok? – sandított hátra vágyakozva Ikuto.

        - Hogyne… Az ágyunkba ne engedjük be őket, így utoljára? – gúnyolódott vele Rika.

        - Ne… Max, ha mi is ott lehetünk – mosolyodott el a fiú.

        - Ha nem fordultok sürgősen előre – sziszegte Kain, - akkor megnézhetjük magunkat ennél a hárpiánál…

        - Fiúk, előre figyeljetek! – szólt rájuk a végzet asszonya, sipákoló hangján. – Vagy ha nem bírtok figyelni a sok női parfüm miatt, üljetek előre!

        - Figyelünk, tanárnő! – kapták előre fejüket, még mielőtt legelőre kell ülniük, ahol a nő kibírhatatlan parfümjének szaga terjeng.



        - Fiúk! Várjatok! – szóltak a teremből kifelé induló CB-sek utána lányok. A tanítás, végre véget ért és ők megbeszélhették a dolgokat.

        - Mire? – fordult hátra Luminor, a srácokkal együtt.

        - Arra gondoltunk, hogy…

        - …Ajjaj, ha ti gondolkodtok valamin, akkor az nem lehet jó… - sóhajtott Strify.

        - … Kössz! – fújt dühösen Ame.

        - Szóval, arra gondoltunk – intette le Ayu.

        - … Hogy, mivel úgy is leléptek, - vette át a szót Aksi, de ő se tudta befejezni mondatát, mivel Rika közbe vágott.

        - … Teljesítjük egy-egy kívánságotokat.

        - Még a tiéteket is – néztek Luminorra és Kirora. A fiúk összenéztek, majd ördögi vigyorral tekintettek rájuk.

        - Milyen kívánságokról lehet szó?

        - Bármilyenről? – kérdeztek vissza, mosolyogva. A démon srácok már rég elindultak hazafelé, nem várták ki az ötletek végét.



        - Egy biztos – morogta Kai, - ha kívánságot teljesítenek, akkor Akuma Yu ágyában köt ki…

        - Eh… Tartok tőle, hogy Rika is hasonlóan végzi Romeóval… - sóhajtott mélyet Ikuto. – Nem gond, majd repetázok… És egy hangja se lehet majd érte…

        - Mért van olyan érzésem, hogy esetleg, Ayumi megfeledkezik valamiről? – nézett nyugodtan Ryora Kain.

        - Amiért valószínűleg Strify is repetát kér majd? – vonta fel a szemöldökét az ezüsthajú macskadémon.





        - Hát akkor… - karolta át Aksit Yu. – Az én kívánságom, már meg is van…

        - Hallgatlak… - felelt nyugodtan a lány, mire a fiú fülébe suttogott valamit, amire a lány kissé elmosolyodott, látszott rajta, hogy erre számított. – Oké…

        - Kiro? Luminor? Ti mit kértek? – nézett a másik kettőre.

        - Hmm…. – Luminor elgondolkozva töprengett egy kicsit. – Azt hiszem, nekem elég lesz egy megértő társ is, ha találok ilyet… Dobjatok meg valami jó szerkóval és megegyeztünk… Meg egy új szintetizátorral.

        - Oké… ruha és szintetizátor… szerelmet nem adhatunk. Kiro? – pillantottak a szőkére.

        - Hát… ööö… Ha már ilyen nagy a választék… Akkor, legyen egy új gitár… Meg… Nem tudom. Legyen meglepi – mosolygott.

        - Oksa. És ti?

        - Hát… - Strify vígan súgott valamit Ame fülébe, mire a lány vihogva bólintott, majd búcsút intve a társaságnak, leléptek. Közben Akuma és Yu is felszívódtak, majd Rika és Romeo is eltűntek.

        - Vőlegényem van – nézett ár a fiúra Ayumi sürgősen, még mielőtt valami hasonló ostobaságot mond, mint a többiek.

        - Aha, jó vicc volt… - intette le a fiú.

        - Nem vicc… - morogta Ayu. Sejtette, hogy a többiek, mivel mulatják az időt, legalábbis, Yuban biztos volt, hiszen nem egyszer pofára esett… De Kainnal nem tehette meg ezt, azok után, hogy megkérte a kezét.

        - Bondage? – súgta Shin.

        - Eh? – nézett rá döbbenten.

        - Hogy mi? Viccelsz velem, ügye? Mondom, vőlegényem van, Shin. Nem fogok ágyba bújni veled, bármennyire is szeretnéd, ez felejtős…

        - Jó kifogás… - fogta le két kezét a fiú, miközben forrón megcsókolta. – Így is sokáig voltunk türelemmel felétek…

        - Shin… - sikerült lekevernie egy pofont a fiúnak. – Legyen eszed! Ha azt mondtam, hogy nem, akkor nem!

        - De… - a fiú döbbenten nézett rá. – Azt mondtátok, bármit kérhetünk…

        - Egy szóval se mondtam ilyet… - vetett ellent neki Ayumi.

        - De… - a lány egy ujját tette szája elé.

        - Csss… Nyugalom. Találsz magadnak bőven lányt, rajtam kívül… Kérlek… Nem akarom elveszíteni Kaint… Ezt értsd meg.

        - Hmm… Ha nem tudnám, hogy a Sátán a rokonod, azt mondanám, angyal vagy… - engedte el Shin. – Na, jó… Mit szólnál, ha beülnénk egy cukrászdába? – karolta át a lány vállát, miközben vidáman fecsegve elindultak az úton.





        Strify vigyorogva ült az elit ruhabolt női osztályán, az öltöző fülke előtt egy kényelmes fotelben. Alig várta, hogy a lány előkerüljön a függöny mögül. Az alkalmazottakat mind kirúgták arról a szintről, és mivel még kamera se volt, teljesen magukra maradtak.

        Alig 10 perccel később, a lány előkerült, démoni kinézetében, valami új, vidám színű, fényes kék-fehér anyagú, ujjatlan felsőben, sötétkék miniszoknyában, mezítláb.

        - Csini – vigyorgott rá a fiú. – És alatta mi van?

        - Tudni szeretnéd? – lépett irányába kacéran a lány.

        - Aha…

        - Hát… - kényelmesen beült ölébe, élvezvén a fiú arcára kiülő tomboló vágyat. – Nincs sex – koppintott orrára, majd kibújt felsőjéből. – De az ecchi engedélyezett – vigyorgott rá.

        - És mér csak annyi? – nyalt végig lassan a lány két melle között. Elemelte fejét és nézte a két fehér, csipkés melltartót. Föltekintett a lány sokat mondó világoskék íriszeibe. – Oké, értem én.

        - Még szerencse – nyomott apró puszit homlokára. Lassan felállt és visszasétált a paraván mögé. – Keresek valami mást.

        - Csak nyugodtan, démonkám! – nevetett fel.




        Végig dőlt az ágyon. A fekete- vörös hajú fiú vágyakozva hajolt fölé. A levegő szinte forrt körülöttük, hiszen eddig, már nem egyszer eljutottak. Forró csókokkal borították a másik testét. Ruháik igen hamar a földön kötöttek ki, távol tőlük. Fehérneműben feszítettek, mikor megtorpantak. Fél percet vártak, de nem történt semmi. Senki se ráncigálta le Yut a lányról, senki se törte rájuk az ajtót, hogy elég legyen… Ördögi vigyorral néztek össze, majd végképp összegabalyodtak, az a kevéske ruha is a földön landolt, míg ők az ágyat is táncba hívták.