- Cukrászdát mondtál… - szólalt meg csöndesen Ayumi. Ugyan, még senkinek se említette, de ereje ingadozott már egy ideje. Hogy mitől, ő maga se tudta. Csupán érezte. Tartotta magát, de nem nagyon örült az olyan apróságoknak, mint a hirtelen feltörő szédelgés, hányinger, ájuláshoz közeli állapot. Egyetlen dologban volt biztos; nem terhes. Azt már tudta volna és a tesztek is kimutatták volna, Kain orrával egyaránt.

        - Igen… - hagyta rá Shin, miközben belökte az elhagyott épület ajtaját. – Te viszont nem hagytál más lehetőséget.

        - Shin… - próbált ész érvekkel hatni rá. – „Ha rájön, hogy ismét legyengültem, nem áll jót magáért…” – Töprengett, mit is mondhatna neki. Érezte, hogy arcából kiszökik a vér, lábai megremegnek. – Hová hoztál? – kérdezte erőtlenül.

        - Jöttél te magadtól is… - Egy- két pókhálót leszedett, majd jobban szemügyre vette a házat. Egy eldugott kis sarokban megpillantott a földön egy koszos, mocskos matracot.

        - Mond, hogy nem az a terved, hogy itt… - állt meg mellette, szemügyre véve a poros helyiséget. Hangja a mondat végére elcsuklott. Csak rámeredt a fiúra. Tekintete homályos volt, nem kapott éles képet, így csak sejteni tudta a srác arcára kiülő perverz vigyor szélességét.

        - Strify említette, hogy vadmacskák lehettek az ágyban, így fő a biztonság, hoztam kötelet is… láncot is… - szinte megcsókolta a mellette állót, úgy ejtette ki a szavakat.

        - Shin… - nyögte, de tovább nem jutott. Lábai felmondták a szolgálatot, lehuppant a földre. A fiú vetett rá egy unott pillantást. Azzal tudta le magában a jelenetet, hogy Ayumi valószínűleg kellő képen megdöbbent. – Shin… Hol vagy? – A srác megtorpant, úgy nézett hátra a lányra, aki még mindig a földön ült, remegve, a semmibe meredve. – Shin? – A hangjából kihallatszódott, hogy mennyire maga alatt van, menten elbőgi magát. A szürke szemű a kezében lévő kötélre nézett, amit épp áthurkolt egy vasgyűrűn, ami a matrac mellett állt ki a falból. Mélyet sóhajtva engedte el a kötelet, miközben visszasétált a lányhoz.

        - Ha ez valami olcsó trükk, hogy megúszd én… - tovább nem jutott. A lányra meredt, aki eldőlt, mint egy zsák krumpli. Értetlenül ment hozzá közelebb. – Hé, Ayumi… - kicsit megrázta bal vállát, de csak egy halk nyögést kapott válaszul. A teste forró volt, izzadt, mint a ló. Mintha 40 fokos láza lett volna, de alig fél perccel később, bőre már jéghideg volt, mint a halottaknak. Életéről csak tüdeje emelkedése tanúskodott és a légvételekhez járó szuszogás. – Hát ez nem trükk… - dünnyögte döbbenten, miközben karjai közé emelte a lányt. Fél kézzel próbálta tartani, a másikkal előhalászta mobilját és beütötte a kertes ház számát.

        A srácok feszülten ültek az asztalnál, egyedül Kain tűnt nyugodtnak, egyelőre. Ryo, Ikuto és Kai nagyon is tisztában volt azzal, mivel múlatják az időt úrnőik, nélkülük. És egyben biztosak voltak, a törlesztésük hosszú lesz és nem lesz benne sok köszönet. A megszólaló telefon hangjára összerezzentek. Kain volt az első, aki felállt, hogy felvegye a kagylót. Valamiért rossz érzés kerítette hatalmába.

        - Igen, tessék? – szólt bele a kagylóba teljesen nyugodtan. A fiúk kérdőn néztek rá. Látták, amint arcára düh ül ki, majd aggodalom, aztán arcából kifut az összes vér. – Már is megyek! – csapta le a kagylót. – Készítsetek elő egy vérfürdőt kígyóméreggel!

        - Miért, mi a baj? Mi történt? – pislogott nagyokat Ryo, de Kain nem válaszolt, leintette csupán és elrohant. – Vérfürdőt kígyóméreggel? Mire kell az neki? – nézett a kisebbekre, akik tanácstalanul néztek vissza rá. – Na, ne… - sápadt le ő is. – Nem mondhatja komolyan, hogy Ayumi…

        - Mi van vele? – vágott szavába a két kisebb. Ryo csak a fejét csóválta meg, majd elindult fölfelé a lépcsőn.

        - Csináljuk meg a fürdővizet… Ikuto, szükség lenne a méregfogaidra, szóval mozdulj meg, kérlek… - Öccse, lassan, de csak utána eredt, majd Kai is felrobogott a fürdőbe utánuk.

        - Mi van Ayumival?

        - Nem vagyok benne biztos, de, ha jól hallottam a telefonon keresztül Shint, akkor az ereje hullámzik…

        - És az miért baj? – kérdezte a két fiú, miközben nézték a kádba ömlő vért.

        - Azért, - kezdte Ryo, majd közelebb intette öccsét és néhány határozott mozdulattal elkezdte lecsapolni mérgét, - mert ide fogja csábítani a környék össze hímnemű démonját. Szóval ebben, nem ő és Kain fürdik meg, hanem mi.

        - Mér’ csábítja ide az összes démont? Nem értem… - ráncolta homlokát Kai.

        - Ugyebár, betöltötte a 180-at néhány hónapja.

        - Be. És akkor?

        - Hivatalosan is nagykorú lett – Eleresztette Ikutot, majd megkavarta a vizet, a csapot elzárta.

        - Aha.

        - Viszont a szervezete nem felelt meg egy érett nőnek.

        - Vagyis? – Ikuto és Kai kíváncsisága egyre csak nőtt.

        - Amikor egy démonnő testileg is felkészül az anyaságra, az ereje hullámozni kezd. Nem véletlenül van, hogy, csak a példa kedvéért, a 200 éves démonnők, akiknek nincsen párjuk, testőrökkel az oldalukon mászkálnak és ez a testőrség, időnként megduplázódik körülöttük. Emlékeztek még Inoratsu Úrnőre? Általában 2-3 testőre kíséri mindenhová, viszont, volt amikor több, mint 50 fő kísérgette. Nos, pont ezért. Mert mindenki, aki férfiból volt, beindult rá, amennyiben nem fürdött meg egy ilyen vacakban… Teszem hozzá, a fürdő után néhány órán át viszketni fog a testünk egy-két helyen… Kellemetlen, de ez van.

        - Hogy érted azt, hogy testileg felkészül az anyaságra? – pislogott rá Ikuto. – Hiszen eddig is menstruált…

        - Igen, de ez egy kicsit bonyolultabb… - morogta. – Ugorjatok be a vízbe.

        - Oké, de magyarázd már el, érthetően. Eddig is teherbe eshetett volna, nem?

        - Nem. Eddig nem. Tulajdon képen, Akuma, Ame és Rika se eshet teherbe, míg az erejük nem kezd hullámzani. De hála az égnek, az ilyesmit a nők szervezete valahogy egy esküvőhöz közeli pillanatban kezdi el eljátszani. Mikor már érzi, hogy van valaki, aki mellett biztonságban van ilyen helyzetben.

        - És erről a lányok tudnak?

        - Nem. Hacsak az anyjuk fel nem készítette rá őket, de kötve hiszem, hogy ez megtörtént volna eddig bármelyiküknél is…

        - Szóval, most, hogy Kain eljegyezte Ayumit… És most, hogy beindult nála ez a rendszer… Termékeny lett?

        - Igen, így valahogy, Kai. – bólintott rá Ryo, miközben ő is bemászott a kádba. – A lényeg az, hogy Kainnak most egy ideig, hosszúra nyúlnak az estéi.

        - És ez a hullám mivel jár a lányoknál? Azt mellőzve, hogy mi akarjuk őket, ők viszont csak egyvalakit akarnak.

        - Változó… Első alkalommal a halál szélére is sodródhat. Ayuminál még viszonylag olcsón megúszhatjuk. Megnőnek a környéken a fák, újabb hegységek keletkeznek valahol, esetleg a házban lévő fa dolgok kivirágzanak… Hogy ővele mi van, azt nem tudom. Őrült tempóban változik a testhőmérséklete, rókázik, elájul, világgá szalad, mert nagy halom energiája felszabadul, görcsöl a gyomra, kívánja a szexet, akárhol és akárkivel… Bármelyik lehetséges, akár mind is.

        - És a halandók mennyire érzékenyek erre? Van ennek valami jellegzetessége, amiről felismerhető? – kérdezte Ikuto.

        - Persze. Egy bódító illat. Mindenkinek a kedvence, amit csak szeretne, hogy a teste gondolkodás nélkül ugorjon, magvait szétszórja… Hogy a halandókra mennyire hat, nem tudom… Azt tudom, hogy ez az illat csak néhány nappal, a rosszullétek után jön ki a lányokon… - A három fiú szeme egyszerre nyílt ki.

        - Shinnel ment el!

        Tudta, hogy nem éppen helyes, amire készül, főleg, hogy nem ütközött eddig semmi ellenállásba a másik részéről, aki kiterülve hevert a mocskos matracon, de mégis, megkérdőjelezte magában a dolgok alakulásának menetét. A telefonba, eleinte még az igazat akarta mondani, de mégis, valami más mondott. Valami olyasmit mondott a farkas fiúnak, hogy a lány egyik percről a másikra rosszul lett, majd haza indult, de nem várta meg, elrohant, csak épen nem hazafelé, hanem a város széle felé. Szó szerint az ellenkező irányba küldte Kaint, mint amerre voltak jelenleg. És természetesen a mese része volt valami flancos cuki is.

        Végig nyalt a lihegő lány nyakán, aki csak belenyögött csókjába, majd lejjebb haladt volna, ha érdekli az élvezet. Agyába, most viszont csak egy üzenet érkezett be: - Tedd a magadévá, minél előbb, tiéd legyen a gyermek! – A két nadrággal kezdett vacakolni, mikor a romos kóceráj ajtajába állított deszkákat valaki félre söpörte. A betörő férfi egyén agyát kellő képen felhúzta egy telefonhívás, főleg, hogy az úti cél hamis volt. A kis Shin, csak azzal nem számolt, hogy egy farkas démon alapból érzékenyebb a szagokra, hát még a menyasszonya szagaira, mikor az „tüzel”. Egy határozott mozdulattal lerántotta a lányról a fiút, aki normális körülmények között ennyiben is hagyná a dolgot és szépen elsomfordálna. Most viszont Shin is vicsorogva tápászkodott fel a földről. Neki kellett az a lány! Méghozzá sürgősen.

        Kain vetett egy pillantást a jelentéktelen halandóra, majd felvette a földről a még jelöletlen lányt és az ajtó felé indult vele. A neki rontó fiúnak elcsípte grabancát, kitaszította a friss levegőre, ahol az illatok nem voltak bezárva. Látta, amint Shin tekintete lassan kitisztul.

        - Többet meg ne lássalak a közelében! – vicsorogta, azzal faképnél hagyta a nagyokat pislogó szöszit és haza sietett, félőrült tempóban.