Alig néhány órával később Ame, Rika és Akuma is hazakeveredett. A srácokat idegesen találták a nappaliban. Értetlenül meredtek rájuk. Kain őrült sebességgel dübörgött le a lépcsőn, majd a konyha irányában eltűnt, hogy fél perccel később ugyanezzel a tempóval felrobogjon az emeletre.

        - Valami baj van? – kérdezett rá Aksi. A három fiú a belépő lányokra meredt.

        - Nem, azt mellőzve, hogy az előbb keféltetek félre... Legalább jó volt? – kötözködött dühösen Ikuto.

        - A mi életünk, szóval ne hisztizz – vágta fejéhez Rika.

        - Mindenkitől így búcsúztok vagy van, akit csak kidobtok? – vágott vissza Ikuto.

        - Srácok! – szólt le Kain. – Ezt nem most kéne! Felemeltétek már azt a falat?

        - Azon vagyunk, csak így egy kicsit nehéz koncentrálni! – csattant fel dühösen Ryo.

        - Ha nem megy, csinálom én, csak gondoltam segíthetnétek! – robogott le a lépcsőn, majd bevágta maga mögött a bejárati ajtót.

        - Mi történt? – kérdezett rá csöndesen Rika. Nem túl sűrűn látta ilyen feldúltnak Kaint.

        - Semmi, csak a nővéred haldoklik! – vágta fejéhez kegyetlenül Ikuto.

        - Mi?

        - Valaki beszélne végre értelmesen? – csattant fel dühösen Ame. Ryo biccentett.

        - Nem segítenétek Kainnak? – nézett a két kisebbre.

        - Minek? – pillantott rá Kai. – Már kész van…

        - … Jah… - vetette oda fivére, miközben ismét elnyelte alakját a konyha, majd felrobogott valami ronggyal a kezében.

        - Szóval mi történt? – kérdezett rá fogcsikorgatva Akuma.

        - Ayumi ereje hullámzik, ilyenkor a szervezete egyik percről a másikra lehűl, vagy felforr, a halál szélére sodródik, és nagyban igényli egy férfi társaságát…

        - … Akkor Kain mér’ rohangál ennyit? – pislogtak értetlenül.

        - Mert gondolom, nem akar gyereket… - egy óriási gyökér tört fel a pincéből, magával emelve a hangszereket, és minden egyebet, úgy ahogy volt. A lakás ketté repedt, a csajok sikítva gurultak balra, a srácok jobbra szekrényestül, bútorostul. – Mindenki jól van?

        - Mi a faszér jött ez most ki rajta? Nem akarok 180 lenni, ha ezzel jár! – fakadt ki Aksi. – Tegnap még kutya baja se volt!

        - Azért, mert… - kapaszkodott fel a törésvonalra Ryo. – Ki mondta, hogy ez most jött ki rajta? – vetett egy pillantást a pincébe, mire teljesen lesápadt. – Te jó ég…

        - Mi baj? – kapaszkodott fel mellé Kai is, aki szintén lesápadt. – Kain! Hogy fut a fal?

        - Mi van? – kérdezett vissza fivére, kellő képen idegesen.

        - Az erőtér alakja milyen? – üvöltött fel.

        - Gömb, miért?

        - Mert a pincéből van egy kibaszottul nagy LYUK a POKOLBA!

        - Hogy lehettetek ennyire hülyék? – a négy fiú összerezzent a kanapén ülve. Luminor üvöltött, Kiro tisztes távolságból figyelt. – Észnél vagytok egyáltalán? Lefeküdni velük, búcsúzáskép? Mit ittatok, csesszétek meg? Azt hittem, megbeszéltük! Te meg – nézett Shinre, - mi a francot akartál művelni abban a romhalmazban, úgy, hogy Kaint félrevezetted?

        - Izé… olyan jó illata volt… - dünnyögte a srác, de nem fejezte be mondatát. Fejét lehorgasztva bámult maga elé, akár társai.

        - Ame elég érthetően megmondta, hogy nincs folytatás, nem? Erre te mit csinálsz, Strify?

        - De benne volt…

        -A teste, de nem a lelke… Gondoljátok, hogy büntetlenül megússzák? Yu, szerinted Akuma miért ment bele az egészbe? Elárulom, azért, hogy Kai agyát felbassza!

        - Lehet… - hümmögött Yu csöndesen. – De jó menet volt…

        - Srácok! – csóválta fejét Luminor. – Ha hosszú távú kapcsolatok lennének, azt mondanám, rendben, de így? Azt hittem, ezt már végig rágtuk a múltkor…  De látom, nem fogtátok fel…

        - Te, démonok… Minden gond nélkül jöhetnek hozzánk bármikor…

        - Feladom… – sóhajtott mélyet. – Csináljatok, amit akartok…

        - Hogy MICSODA? – fél percen belül már Kain is lefelé kémlelt a lyukon. Rámeredt a gúlát építő démonok millióira, akik fölfelé tartottak, csak azért, mert Ayu olyan állapotban volt. Vicsorogva nézett rájuk. – Takarodjatok vissza!

        - Soha! Az a nőcske nekünk is kell ám! – duruzsolta vidáman több száz hang válaszkép. – Nem csak te szórakozhatsz… A testőre vagy, mi nem! Kell ám az utód szép számmal mindenkinek…

        - Utoljára mondom, TAKARODJATOK A MENYASSZONYOMTÓL!

        - Kain, nyugi – fogta meg vállát Ryo. – Ezzel semmire se mész…

        - Tudom – sóhajtott mélyet. – Lányok, vigyáznátok Ayumira? Mi addig visszapofozzuk őket…

        - Mi a halál van a nővéremmel? Mi az, hogy… - fakadt ki Rika.

        - A nővéred röviden és tömören nővé vált, és innentől minden hónapban, az lesz a célja, hogy gyermeket foganjon… Akárkitől. Sajnos, az első alkalommal, ez egy csöppet drasztikusan lakul… Mint láthatjátok…. A következőnél már viszonylag csöndben le fog zajlani…

        - Kain… mi lenne, ha egyszerűen megoldanánk a dolgot és elintéznéd ezt a cirkuszt odafönt, békességben, nyugodtan? – kérdezett rá unottan Aksi.

        - Szerinted szeretne 9 hónap múlva, 181 évesen egy gyerekkel a karján mászkálni jobbra - balra? Mert szerintem nem. Sőt, tudod mit? Még nekem is korai lenne az apaság…

        - Csak kérdeztem…

        - Akkor, mi a terv? – kérdezett rá Ame, miközben lenézett a gödörbe.

        - Felmentek Ayumihoz mindhárman – felelt Kai.

        - Körétek rakunk még egy erőteret – folytatta Ikuto.

        - Mivel ha, ezek felszabadulnak, titeket is megerőszakolnak… - tette hozzá Ryo.

        - Ha mi elbukunk – folytatta Kain, - akkor magatokra maradtok. Ez esetben a legjobb lenne, ha menten Sátánért sikítanátok, mivel neki, még van hatalma az eszüket vesztett állatok fölött…

        - Indulhatunk? – pillantott a fiúkra Kai. – Harcolhatnékom van… Régen törtük már ki egymás nyakát utoljára…

        - Persze… Csajok, húzás föl!

        - Nem jöhetnénk? – pislogott rájuk könyörgőn Aksi.

        - Ayuminak nagyobb szüksége van most rátok. Majd legközelebb…

        - Oké… - sóhajtottak, majd elindultak felfelé. – De mit csináljunk vele?

        - Mikor mit, majd meglátjátok…

        - Jól van… - motyogták. Felsiettek az emeletre, majd bezárkóztak a koromfekete szobába. A srácokkal együtt maguk köré vontak még egy dupla erőteret, majd figyelmüket az ágyban heverőnek szentelték. A fiúk egymásra néztek, aztán leugrottak a Pokolba, egyenesen az épülő démongúla tetejére, mire az kissé megroggyant.