Ryo fejcsóválva caplatott a folyosón, miután biztos volt abban, a két fél hulla békés nyugalomban alszik a helyén. Lebaktatott a földszintre, ahol mindenki mélységes csendben ült. Kérdőn felvont szemöldökkel meredt a díszes társaságra.

        - Mi baj? Élnek…

        - Igen, de… - kezdte Aksi.

        - Mit de? – meredt rá még mindig értetlenül Ryo.

        - Nem kéne szólni erről az egészről Apának? – kérdezett rá a lényegre Ame.

        - De, igen, kéne neki is szólni… - húzta száját Ryo, miközben papírt és tollat ragadt, no meg egy borítékot. – Csak hogyan fogalmazzuk meg mindezt, hogy ne kapjon dühkitörést?

        - Úgy, hogy a palota romba dőljön – felelt hidegen Rika. – Az a fickó tönkre akarja tenni a nővérem életét! Abból már pedig nem eszik, míg élek!

        - Oké… - pislogott rá nagyra nyílt kék szemeivel. Kicsit meglepte a lány kitörése, hiszen nem volt szokása ennyire kiakadni.

        - Nyugi, Rika – húzta karjai közé a lányt Ikuto. – Nem lesz semmi baj.

        - Hát én ebben nem vagyok olyan nagyon biztos… – morogta a lány. – Ez tervez valamit…

        - Ugyan, menj már – sóhajtott mélyet a zöld hajú srác. – Ennek nincs több esze, mint egy sirálynak…

        - Miféle alak ez a Masa-Masakazu egyáltalán? – kérdezett rá Ame.

        - Egy gyilkos fenevad… - morogta megvetően Kai. – Egy rohadék párduc démon, aki nem tiszteli a játékszabályokat, csak azért, mert ő a főhóhér… 400 éves vén fasz, aki nem tisztel senkit és semmit…- mélyet sóhajtott. - Az előző 19 nőjét is megölte, és eszközként tekint a nőre… 10 éve vetett szemet Ayura, akkor Sátán és Ilidan elvette a kedvét tőle… Most, hogy Kain úgymond bejelentette az esküvőt, megint érdekli a csaj, hisz kékvérű, ráadásul hercegnő, így óriási hatalomhoz juthatna hozzá…

        - Csak ott bukta be a dolgot, hogy Kain még él… - bólintott rá Ryo.

        - Még szerencse…

        - Az… Ame, rád bízhatom a levelet? Felrakok még egy erőteret a ház köré…

        - Öhm, oké – bólintott rá lassan a kék hajú lány. Kezébe fogta a tollat és nekilátott körmölni, miközben Ryo kiment a kertbe varázsigét mormolva ajkai közt. Ame eközben próbálta összeszedni gondolatait. – Drága Apa! – motyogta körmölés közepette.

        - Ezt mind leírtad kőkemény 10 perc alatt? – nézett rá meglepve nővére. – Gyorsabban szoktál írni…

        - Próbálom megfogalmazni – mordult fel a lány. – Kedves Apa… A francba is! Hogy lehet megírni valakinek, hogy a rokonát meg akarják ölni?

        - Hát így! – vágta rá gondolkodás nélkül Ikuto: - Drága Papa! Emlékszel még Masakazura, a hóhérra? No, ez a hígagyú idióta rátámadt Kainra és eltette láb alól, de semmi gond, mert Ayumi a bőgésével már feltámasztotta, viszont Kazura Ayura vadászik nagy előszeretettel… Például, így… - Ránézett a ledöbbent arcokra. - Mi van, nem jó? Rövid, tömör és benne van a lényeg…

        - Igen, csak így nem küldhetünk neki levelet… - vágta fejbe Rika.

        - Miért nem? – Pislogott értetlenül Ikuto.

        - Mert Ő az Alvilág ura és nem Hádész – felelt kurtán Akuma.

        - Megírtad? – lépett be a szobába Ryo.

        - Ne haragudj, de ez most… nem megy… - adta át a papírt.

        - OK, meddig jutot’ – elhallgatott és a lányra meredt. Majd ismét a lapra nézett, melyen a cikornyás, remegő betűk olvashatatlan szavai hevertek. – Hát tényleg nem vagy formában. – Mélyet sóhajtva megragadott egy új papírlapot, majd a tollat és írni kezdett.

Sátán Nagyúr!

Hogy is kezdhetnék neki a történtek elmesélésének? A legegyszerűbb talán, az, ha az elején kezdem… Mint tudja, Kain megkérte Ayumi kezét és a lánynál elindultak a szokásos biológiai változások, minek következtében a Pokol összes démona lázba jött.
Gondolom, ez Önnek is szemet szúrt. A lényeg, hogy egy óriási lyukat vájtak a padlónkba, amin át leugrottunk a fiúkkal egy kicsit rendet rakni a lázadók között. Közben, természetesen egy percig se feledkeztünk meg a lányokról, a ház közelébe démon és halandó nem férkőzhetett. Azonban figyelmünk lankadt egy pillanatban és szörnyű tragédia történt: Kaint megölték.
Minden bizonnyal, jól ismeri Masakazut, Uram. A főhóhér maga végzett vele, de annyi gerinc nem volt benne, hogy mindezt szemtől-szembe végezze. Gyalázatos módon, mint egy gerinctelen féreg, hátulról támadott rá, miközben szemből hárman is küzdöttek vele. Ayumi totálisan kiakadt, mikor megtudta egy órával később, mi is történt. Azonban jó hír az, hogy Gawa kezd rátalálni a saját erejére és a könnyeivel visszahozta Kaint az életbe. Most mindketten békésen alszanak.
Rettegünk, Uram! Nem tudjuk, miként cselekedjünk. Kéne pár jó megoldás a támadások ellen, és sokkal nyugodtabbak lennénk mind, ha Masakazut valaki elzárná…
Várjuk mihamarabbi válaszát!

Ryo és a többiek.

        - No, ez is megvan – állt fel az ezüsthajú férfi. Egy kisebb bűbájjal postázta a címzettnek levelét. A többiekre sandított. – Nem akartok aludni esetleg? Lehet, jót tenne nektek egy kis pihenés…

        - Nem rossz ötlet… - állt fel Kai. – Jössz? – pillantott Akumára.

        - Aha – tápászkodott fel a vörös is.

        - Asszem, én előbb megfürdök – indult a zuhanyzó felé Ikuto. – Rika, nem jössz?

        - Nem, kössz… - húzta száját a lány. – Majd utánad.

        - Oké – sóhajtott mélyet.

        - Ne mossam meg a hátad? – érintette meg a hollófiú vállát Akuma. A srác savanyúan rápillantott. Ahogy felfogta, mit is kérdezett a lány, ajkai kéjes mosolyra húzódtak.

        - Megtennéd?

        - Hmm… Ma talán még meg is masszíroznám a hátad…

        - Benne vagyok… De csak akkor, ha…

        - Ha? – pillantott rá kérdőn, a fürdő felé baktatva.

        - Ha mindezt viszonozhatom is…

        - Szépen fogalmazol… Ám legyen, nem halok bele… - bújt oda a fiúhoz. Kaiba kezdett visszatérni az élet. Vidáman vigyorogva kapta fel karjai közé a lányt, majd eltűnt vele a fürdő zárt ajtaja mögött.