- Vedd le a mocskos kezed a Húgomról! - csattant fel Aksi, miközben láncai végét Shouten hátához vágta.

        - Lehet, hogy mégis csak veled kéne kezdenem… Elég rég volt már, hogy az a csóka kihozott a területünkre… - Akuma tekintete hatalmasra nyílt, szíve a torkában dobogott, arca égett a szégyentől. Közben Shouten nyugodtan folytatta: - Már bánom, hogy akkor nem ütöttem agyon… Rád már nem lenne gond… - Eleresztette a kisebbik lányt és a lefagyott vörös felé indult. Akuma lassan hátrált pár lépést, így volt esélye megpillantania Shouten mögött a földön kuporgó és reszkető Amet. Ajkaiba harapott és nagyot nyelt.

        - Honnan tudsz… te… arról? – nyögte.

        - Látom nem igazán értetted meg mondatom második felét. Megismétlem, a területemen csinált fel a hollód! Az embereimet úgy kellett visszafogni, hogy ne álljanak be a sorba…

        - Te…

        - Én, igen, én… - Egy gyors mozdulattal megragadta a lányt és az ágyra döntötte. Ame halkan felsikoltott, de többet nem igen tehetett. Csak nézte, amint nővére testéhez hozzátapad a férfié. A kisebbik lány totálisan leblokkolt.

        Shouten egy könnyed mozdulattal akasztotta Aksi láncait a falból kiálló kampóra, miközben végignyalt a lány nyakán és mellkasán. A lány megpróbálkozott azzal, hogy térdét felrántva, összepréseli a fickó mogyoróit, de még meglendíteni se bírta a lábát, mikor Shouten letépte róla a felsőjét. Nagyot nyekkent, érezte, ahogy a fémes melltartó elszakadt, jócskán elvágta hátát és oldalát. Shouten egy hanyag mozdulattal dobta félre az anyagot, majd durván szájon csókolva a lányt visszanyomta a párnák közé. A férfi kezeibe vette a lány melleit, miközben ajkait továbbra sem eresztette el. Akuma próbálta lerúgni magáról, de nem járt sok sikerrel. Egy kósza gondolat hatására ráharapott a nagyúr nyelvére, mire a fickó megszakította a csókot és lekevert neki egy pofont.

        - Mit képzelsz te magadról, he? Ha már játszod itt a rongybabát, rendesen játszd! – lihegte rekedten. Egy mozdulattal lerántotta a lányról az utolsó ruhaneműt, majd nadrágjával kezdett vacakolni.

        - Nem ajánlom… - nyögte Aksi, nem túl meggyőzően.

        - Óh, persze, édes, te semmit se ajánlasz… De jobb, ha megtanulod, hol a helyed ezentúl… - Egy újabb csókkal lefoglalta a lány ajkait és már épp beléhatolt volna, mikor az ajtó megrázkódott. Ame riadtan rezzent össze a padlón kuporogva. Kezdte felfogni, mi is folyik körülötte. A hatalmas ajtó ismét megrázkódott, majd a zár engedett és az ajtó kivágódott. – Picsába… - morogta Shouten. – Itt várj, aranyom… Kivégzem a családodat és jövök vissza…

        - Akuma… - meredt lányára Sátán, mikor Shouten lekecmergett a lányról. – Mit műveltél vele, te vadállat? – Az utolsó szót jócskán meg is nyomta.

        - Az Úrnők… - Vata is lefagyva állt az ajtóban, a két testes démon mögött. – Ezért még megdöglesz, FÉREG! – hördült fel, szemeiben gyilkos fény villant. Fél percen belül, már farkasként állt helyén, parancsra, támadásra várva.

        - Nem tudom, miért kaptátok fel ennyire a vizet… - szólalt meg teljesen nyugodtan Shouten. – Még csak hozzá se értem…

        - Ha hozzá se értél volna a lányomhoz, nem feküdne ott ájultan! – mordult rá Sátán. Megragadta öccsét és kitaszította a folyosóra. – És remélem, nem lesz meglepetés számodra, ha most kicsinálunk!

        - Chö! Sok sikert hozzá, Bátyám, de az igazság az az, hogy esélyetek sincs ellenem…. – Somolygott ördögien. – Kezdjük hát!

        - Hát, ez már elég éles… - Állt fel az élező mellől Masakazu. Ayumi rémülten pillantott rá. Érkezése után kattant kezén a bilincs, így nem sokat tehetett szabadulása ügyében. Ajkaiba harapva pislogott a férfira, aki az ajtó felé indult. – Nyugalom, kiscsillag, majd most meg tanulsz ölni… - A lány gyomra lerítt egy jókora fordulatot, úgy meredt a távozó alak felé.

        - Eh, remek… - Őrült tempóval próbálta lefejteni kezéről a bilincset, ami egyre szorosabban fonódott csuklóira. A székre pillantott, melyhez kikötözte vendéglátója. – Eh… Milyen csomó ez? – Meredt a gordiuszira, ami nem éppen volt túl nagyszerű látvány jelen helyzetében. – Oké, itt ragadtam, feladom… - sóhajtott.

        - Még szerencse, Cicus… - hajolt vállához hátulról Masakazu. – „Mikor jött vissza? Egy lépését se hallottam…” – cikáztak Ayu gondolatai. A férfi egy könnyed mozdulattal hátradöntötte a széket, mire a lány fekvő helyzetbe került rajta. Döbbenten pislogott a fickóra. – Meggondoltam magam… Előbb a magamévá teszlek, utána, pedig kicsináljuk a pasidat…

        - Csodás gondolatterv, de nekem nem tetszik… - Csak pislogott a fickóra, aki elé sétált, és szétfeszítette lábait, hiába is szorította őket össze teljes erővel. – „Megsérült? Mikor?...”- meredt Masakazu vállán lévő sebre, melyből folyt a vér.

        - Az engem nem érdekel, neked mi tetszik, vagy nem tetszik… - Mordult fel a férfi. Egy mozdulattal lerántotta róla bugyiját, ám tovább nem jutott, ugyanis két kard is a torkának szegeződött.

        - Most ereszd el… - sziszegte az egyik fickó.

        - Kain… Ryo… - pislogott könnyes szemekkel megmentőire.

        - Hallgass, - intette le a farkas – még ahhoz is hülye vagy, hogy sikíts…

        - Mi a francért sikongatnék, mikor 90 százalék az esélyem arra, hogy csak a szolgái törnek ránk és beszállnak még hatan a buliba?

        - Ott a pont. – Szögezte le a tényt Ryo.

        - Fogjátok már be! – mordult fel Kain egy csöppet idegesen.

        - Oké, fiúk, nyugalom… - lépett hátrébb Masakazu. – Még nem…

        - … Kussolj és dögölj meg! – vágott szavába a feketehajú, majd nekiugrott ellenfelének. Ryo nézte egy darabig a bárd és a kard csatáját, majd Ayumira pillantott. Elengedte a lányt és a szobájába portálta.

        - Maradjatok itt, most az egyszer kérlek titeket, fogadjatok szót és maradjatok itt! – könyörgött Ryo, majd távozott, hogy segítsen Kainnak. Ayu csak bámult utána, nem értve a többes számot. Ám, mikor Rika a nyakába ugrott, felfogta.

        - Hugi… - nyögte. – Jól vagy?

        - Csak az önérzetemen és az egómon esett csorba Vatának hála – somolygott. – Hát te?

        - Jól vagyok… Kain és Ryo időben jött… Mi lehet Ameval és Aksival?

        - Fogalmam sincsen… - motyogta Rika. – Remélem, jól vannak…

        - Hát azt én is. – Suttogta, majd ledőlt ágyára. Húga fél percen belül melléheveredett. – És mégis, mi történt? Úgy részletesebben? – simított végig Rika haján, választ várva. A lány mély lélegzetet vett, majd elkezdett mesélni.