106. Menekülés
2011.01.26. 20:43
- Ame, gyere! – ragadta meg a lány karját Ikuto, miközben a folyosón Shouten, Sátán, Ilidan és Vata egymásnak estek. – Gyere már!
- Ikuto? – nyögte meglepődve a lány. Árnyékfoltok ugráltak arcán, a kint dúló harcnak megfelelően váltakozva.
- Igen, én vagyok, gyere! Sietnünk kell… - húzza fel a földről a lefagyott lányt. – Kai, mi van Aksival?
- Mi lenne? – kérdez vissza a démon, miközben pólójába csavarta az ágyon heverő eszméletlen lányt. Megszabadította úrnőjét láncaitól, majd karjai közé kapta. – Vérzik a háta, ahogy az az állat letépte róla a ruháját… - morogta. – Menjünk.
- Ti aztán sehova! – Pattant eléjük Shouten, miután Vatát sikeresen falhoz vágta Ilidannal együtt, és Sátánt is épp messzire rúgta magától. A két srác megkövülten meredt a föléjük tornyosuló hatalmas démonra. Shouten azonban nem szórakozott velük sokáig. Egyetlen kardcsapással mély sebet ejtett mindkét fiú hasán. – Ikuto az utolsó pillanatban lökte hátrébb Amet, míg Kai pont kissé feljebb emelte Akumát. A vörös hajú lány a földön landolt, fölötte görnyedt a kifolyni készülő beleit szorongató Kai, míg két lépéssel odébb Ikuto hevert, hasonló gondok miatt. – És most, búcsúzzatok el a fejetektől…
- Takarodj! – Rontott neki Sátán, így a második csapás csak a falban tett kárt. Ilidan csatlakozott hozzájuk, mialatt Vata kínkeservesen feltápászkodott a földről. A farkas démon rámeredt a két fiúra. Arcából kifutott minden csepp vér. A három harcolóra pillantott, majd egy határozott ugrással, sikeresen kikerülve minden csapást, bebukfencezett a szobába.
- Ezt igyátok meg – adott oda nekik egy-egy fiolát. Vetett egy pillantást Akumára, majd vérben forgó szemekkel nézett a trónbitorlóra. – Amint jobban vagytok vigyétek őket innen – Adta ki az utasítást, majd kardot ragadva nekiesett Shouten bokájának, amivel csak azt érte el, hogy a démon ismét falhoz vágta és megtaposta. Ikuto ránézett Kaira, aki szintén az ő tekintetét kereste. Sikeresen megállapították, hogy mindketten megmaradnak még egy darabig. Kai ismét felkapta Aksit, a hüllő, pedig Amehoz fordult, hogy kivigye a poklok poklából. A lány viszont félre csapta a fiú kezét.
- Ebből most már elég legyen… - sziszegte. Ikuto kérdőn nézett rá, de nem szólt egy szót se. Inkább hátrált két lépést, és intett Kainak, hogy ő is kövesse példáját. A holló minden szó nélkül engedelmeskedett.
A lány szeme kifordult, így a hófehér ínhártyája láthatóvá vált. A következő pillanatban Ame teste megremegett, feje hátradőlt, szája kinyílt, de hang nem jött ki rajta. Helyette, azonban a kastély egész területén démonok százai ejtették ki kezükből azt, ami épp benne volt, kaptak fejükhöz és estek el, mivel fejükben egy éktelen, szűnni nem akaró sikoly törte meg a csendet, megszakítva minden gondolatot…
A két perces sikolyt döbbent csend követte kastélyszerte. A csendben csak egy démon állt a lábán, csak egy mozgott normálisan. Ame elégedetten vette tudomásul tettének következményét. Nyugodtan lépett ki a folyosóra és rúgott bele a földön heverő Shoutenbe.
- Nyírjátok ki – vetette oda apjának, Ilidannak és Vatának jeges tekintettel, közönyös hangsúllyal. Ikuto lassan leemelte füléről kezét, mivel úgy vélte, elmúlt a veszély és már nem visszhangzott füle az éles és magas női sikolytól. Kai lassan, ugyanígy tett. A két fiú egymásra pillantott, majd gyorsan talpra ugrottak. Kai felkapta a már ébredező Akumát és a két fiatal démon a folyosón szapora léptekkel Ame nyomába eredt.
Alig értek ki az udvarra, a kastély falai ismét megremegtek mögöttük. Az udvaron Vata emberei szépen begyűjtötték az élve vagy halva elfogott ellenséges katonákat, kik szintén ledöbbenve kuporogtak a földön.
Egy hatalmas bárd és egy ősrégi kard csapódott egymásnak a börtönblokkban. Masakazu teljes erejével nekifeszült frissen élezett fegyverének, miközben azon igyekezett, hogy megszerezze a fal mellé támasztott kissé rozoga kardot. Kain érzékelte, mire készül ellenfele, így azon volt, hogy a faltól minél messzebb tolja őt. Néhány percen belül felbukkant Ryo. Az ezüst hajú démon csak nézte a két harcoló felet, majd nemesi könnyedséggel elsétált mellettük, és Masakazu kardját felemelve odébb „szambázott”.
- Mit csinálsz, te…? Ezért még megfizetsz! – rivallt rá a hosszú hajú.
- Te most rám figyelj, ne rá! – vicsorgott rá Kain. A következő pillanatban hátrébb ugrott, minek következtében Masakazu arccal előre bukott. A farkas démon, épp lecsapta volna ellenfele fejét, mikor egy éles sikoly meggátolta tervében, és minden másban is. A bénító mozdulatlanság, a robbanásig feszülő fejfájás és az éles sikoly két percig tartott. Ezalatt a teremben lévők, mind padlót fogtak. Az agyblokk tiszteletére adóztak még egy perc néma csenddel és mozdulatlansággal, míg fejeik kitisztultak, majd egymásnak estek. Masakazu felkapott két kardot és hol Ryot támadta, hol Kaint, akik együttes erővel próbálták legyűrni a férfit….
Ketten támadtak két irányból. Masakazu viszont úgy tűnt, meg se erőlteti magát, mikor kétfelől éri a támadás. Hol az egyiket, hol a másikat ütötte ki egy pár másodpercre, így Kain és Ryo hiába is próbálták egyszerre támadni, valamelyikőjük minduntalan a földre került. A kiütött többnyire Ryo volt, mivel a két másik démon egy nőért tépte magát. A macska démon végül feladta, és leült az egyik sarokba, onnan figyelve az eseményeket. Így is elég sok sebet beszerzett és kellő lépen elfáradt, nem hiányzott neki, hogy továbbra is ugráljon… Ráadásul teljesen fölöslegesen.
Masakazu egy ugrással került Kain mögé, a párduc démon hátba vágta a bárd markolatával, amit felkapott, mivel egyik kardját elejtette. Az ismerős jelenet kizökkentette egy percre a farkast, így bekapott egy súlyosabb sérülést. A földön heverve megragadta kardját és egy határozott mozdulattal mély vágást ejtett Masakazu vádliján, mire a párduc is padlót fogott mellette. Ryo felpattant a sarokból és a párduc mögé lépve lefegyverezte.
- Megöljük? – lihegte Kain. Ryo elmélázva rázta meg fejét.
- Ne, majd Sátán…
- Ha élve megússza, de Shouten legyőzi… - köpte Masakazu. A két testőr összenézett, mire a macska magasra emelte kezében a kardot és markolatával leütötte Masakazut.
|