- Kop, kop! – nyitott be a toronyszobába két fiatalember.

            - Ryo!

            - Kain! – ugrott fel az ágyról Ame és Ayumi. A következő pillanatban mindketten barátjuk karjai között álltak.

            - Mi van odakint? – tette fel a kérdést Kai.

            - Az udvaron semmi… - felelt Ryo. - Azt mellőzve, hogy Ilidan Nagyurat a tóból kellett kihúzni… Az épület tiszta.  Shouten embereit elkapták vagy kivégezték.

            - Masakazutól se kell többé tartanunk – somolygott Kain. – Valaki lefejezte… - sokatmondó pillantást vetett Rikára, aki nagyokat pislogva nézett rá.
            - Most miért nézel rám így? – fakadt ki a lány, miközben Ikuto ölébe fészkelte magát.
            - Mert nálad van az Álmok Kardja és csupa vér? – kérdezett vissza Kain.

           - Jogos – sziszegte Ikuto.
            - De jó, akkor már csak én nem produkáltam semmit?! – fakadt ki Aksi.
            - Ne pattogj – intette nyugalomra Kai. – Még felszakadnak a sebeid… Ayumiból nem bírtunk kipréselni egyetlen gyógyító könnyet se…
            - Annyi baj legyen, majd az orvosok…. – dünnyögte Kain.

Sátán belépett hálószobájába, majd letérdelt Vata mellé. A kiütött démon halkan morgott, mire Saemon elmosolyodott. Felmérte az ifjú harcos állapotát, majd vállára vetve indult kifelé.
            - Ilidan! – szólt, mire a lépcső aljából felpillantott rá a démon. – Minden rendben?
            - Persze, megmaradok! – indult felfelé. – Vele mi van?
            - Reméltem itt magához tér… De tévedtem… Kérlek, intézkednél?
            - Ahogy óhajtja, Uram! – bólintott, miközben átvette az alélt iffjút. Sátán a torony felé indult.

- Apu! – ugrott a nyakába kisebbik lánya, a nagyobbik épp csak felállt Kaira támaszkodva.

            - Most már kijöhettek – intette le a lelkesedést. – Fiúk, nem is tudom, mit mondjak… Remekül csináltátok – somolygott.
            - Köszönjük, Nagyúr! – hajoltak meg a srácok.

- Gyertek, Akuma, neked úgyis orvos kell…

- Hát persze… - morogta. Az udvaron vágtak át mikor Aksi megpillantotta Shouten egy kupacba kötött embereit. Egy pillanatra megtorpant, dühösen nézett rájuk. – „Dögöljetek meg!” – gondolta. Arra nem számított, ami ezután következett. A teste körül vörös fény villant, majd kitárt karokként siklottak az ellenséges katonák felé. Mire egyet is pislanthatott volna, a karok kitépték a lelket is belőlük, s visszatértek testébe. Csupán annyit fogott fel, hogy a  seb, amit ruhája letépése okozott, begyógyult és semmije se fáj már.

- Akuma? – pillantott rá Kai, aki semmit se látott az egészből. – Minden rendben? – Az összekötözött démontömeg ernyedten dőlt a földre, mire az elfogók döbbenten pislogtak.

- Mi történt? – kiabáltak a katonák. – Hívjatok orvost! Orvost! Mi a franc folyik itt?!

- Semmi baj, Kai… - indult tovább Aksi kettőt pislantva. – Semmi baj.

A trónterembe érve ledöbbentek. Újabb trónfosztóval verte őket a sors iróniája. A székben terpeszkedő egyed egy vaskos könyvet lapozgatott, mely újnak tűnt, ám mellette, a karfán egy sokkalta régebbi, ütött-kopott könyv hevert nyitva. James némán nézett fel a belépőkre. Hangja egyszerre volt gúnyos, sértő és dühös.

- Remélem tudjátok, hogy minden démon egy aluliskolázott balfácán. A-a! Ne most vess ellent! – szólt a száját nyitni készüllő vörösre. – A hatvan négyezer év alatt, amióta ez a hely létezik, nyolcszor változtattátok meg a nyelveteket. Azonban nem értitek meg még szótárral se az őseitek nyelvét! Nem tudtok se írni, se olvasni, fordítani, pedig végképp nem! Ide azt írta valami nagyokos, hogy felszínre törnek. Ám az eredeti szöveg azt írja, hogy felszínre jönnek. Hogy lehet ezt így elvéteni?! De ez még a kisebbik hiba. A gyönyörükben helyett erejükben áll a legfrissebb fordításban. Tény, te vagy az első Sátán, akinek lányai születtek, nem fiai. Erre is azt mondom még, hogy oké… Na, de az utolsó sort, hogyan kreáltátok?! Azt mondja, „akkor a világra pusztulás vár…” Ez a következő jóslat utolsó sora, de nem gáz. Az eredetinek az a vége, hogy „akkor elvész a régi, s új születik.” Hülyék vagytok, ezen nincs mit szépíteni – jegyezte meg csípősen James. – Ráadásul nyakig benne vagytok az alvadt vér mocsarában. Tudjátok, hogy milyen kristály áll a patakban?

- Persze, még Első Lucifer…

- Igen, igen – vágott Sátán szavába az arkangyal.  – De azt tudjátok, hogy mit rejt magában? Hogy mire jó az a valami?

- Hogy mire jó?

- Ezt kérdeztem – bólintott rá James. – Szóval nem tudjátok. Megsúgom, arra, hogy ezzel a jóslattal együtt új Sátán születhessen, annak ellenére, hogy semmi köze a nemesi vérvonalhoz. Ha jól tudom, akkor az aktiválási ideje annak a vesszőnek, bő egy év… Szóval jövő ilyen korra új Sátánt köszönthetünk. Nekem mondjuk nem számít, mivel nem itt dolgozom, de gondoltam, legyen már esélyetek is… Pápá! – vált füstté az arkangyal.

A díszes társaság a székhez sétált és a kinyitott könyvekre meredtek. Az ősrégiben, az ősi nyelven íródott szöveget olvashatták, a rajta lévő lapon a hitelesített eredeti szöveget, míg a másik könyvben a rossz fordítást láthatták.

„Khe tu unirou, mior kevök goukule,

Fény gyúlkizor, kennök föl Lucifer Taniterm,

But, agyin fényesség nödlöf áll,

Fődög fewolams tjes szipfullя poprak,

Rokka e’szél e gálav, njoew яletszb.”

Jvöetele: I. Khefabufrokk, locs borkany, Taniterm 5. vevneb.

„S eljő az évezred, mikor a kövek elgördülnek,

A Mennyek megnyílnak, s felszínre jönnek a Pokol Gyermekei,

Ám, ha egy angyal a földre száll,

Sátán lányai teljes gyönyörükben pompáznak,

Akkor elvész a régi, s új születik.”

Jövendölte: I. Szalmaszál, a bölcs boszorkány, a Pokol születésének 5. évében.

„S eljő az évezred, mikor a kövek elgördülnek,

A Mennyek megnyílnak, s felszínre törnek a Pokol Gyermekei,

S ha egy angyal a földre száll,

Sátán lányai teljes erejükben pompáznak,

Akkor a világra pusztulás vár…”

Fordította: Kiriko és Nakrissza, a Pokol születésének 64001. évében.