- Neji csapata nincs küldetésen – felelt Sasuke. – Kiba meg azért, mert Akamaru lesérült, így ők se bevethetők.

- Ennyi erővel Tentent, Leet, Hinatát vagy Shinot is küldhették volna – motyogta Rika. – Vagy Shikamarut, Chijit…

- Sokat jár a szád.

- Nem is – sértődött meg. – Ayu? – pillantott a zöld hajú lányra, ki még mindig tincseit tömködte a sapka alá.

- Valahol mindig kicsúszik… - magyarázta.

- Talán kevésbé bámulnának téged ennyire, ha levennéd végre – rántotta le róla a sapit Aksi. – Vállald fel önmagad! Fel a fejjel, ki a mellel, gyáva ember, aki nem mer! Gyerünk! Gawa? – pislogott a másik hűlt helyére.

- Ott van – bökött Rika egy sötét sikátor irányába. – Csak tudnám, hogy került oda.

- Eh? Mi ütött belé? – fordult vissza Ame. – Jaj, Aksi! Add ide! – tépte ki kezéből a sapkát, majd ezzel a lendülettel el is rendezte Ayu fején. – Gyertek, menjünk.

- Hé, Shino! – kiáltott fel Sasuke, mikor a főtéren jártak. – Nem láttad Nejit vagy Kibát? – kérdezte, közelebb érve a fiúhoz.

- Nem – felelt tömören a bogarak nagymestere.

- Segíthetnél megkeresni őket. Nekem koloncot varrtak a nyakamba – intett háta mögé, a nézelődő lányokra.

- HÉ! Tudod ki a kolonc! – csattant fel Aksi, mire a téren állók eltávolodtak tőlük szép lassan. – Mi nem kértünk őrséget! Akár el is mehetsz! Boldogulunk magunk is!

- Hogyne, aztán Tsunade engem folyt meg – forgatta szemeit a fiú. – Szóval akkor, segítesz?

- Már megvannak, jönnek – felelt Shino, azzal távozott.

- Kösz!

 - A hideg is kiráz ettől a sráctól – motyogta Ayu. – A bogarakon keresztül lát mindent… bizarr.

- Ühüm – hagyták rá a többiek is.

- Oi, Sasuke! – bukkant fel Kiba nyomában a hatalmas Akamaruval, kinek bal mellső mancsán kötés volt. – Miért hívtál?

 - Kiba – biccentett, s kissé idegesen pillantott háta mögé, ahol négy lány álmodozva, szívecskés szemekkel, vérző orral sóhajtozva legeltette szemét, a másik két fiú nevét lehelve: - Kiba-chan! Neji-chan!

- Ezekkel meg mi van? – kérdezte az utóbbi is, mikor befutott.

- Bolondok. Azt mondták, hogy a klánom halott, meg megöltem Itachit…

- Uh, akkor tényleg nem lehetnek százasok – nevetett fel Kiba. – Még hogy te megölted Itachit!

- Hamarabb tekerem ki Hinata nyakát, minthogy ti kezet emeljetek egymásra – dünnyögte Neji.

- Mondom, hogy hülyék… Egyébként, abbahagynátok? Kezd idegesítő lenni… - nézett dühösen a lányokra.

- HÉ! Most meg mi bajod?! – pattantak ki a szívecskék. – Már bishouneneket nézni is bűn?!

- Még ha csak néznétek! – csattant fel Sasuke. – Na mindegy. Tsunade említette, hogy unatkoztok. Nekem meg kéne egy kis segítség, hogy szemmel tartsa őket valaki, míg a bizottság nem dönt róluk.

- Ninják?

- Passz. Szóval?

- Oké – vigyorgott Kiba nagyban szemezve a kis kék hajú lánnyal. Egyedül az zavarta, hogy Nejit is láthatóan érdekelte a kishölgy. A négyes idő közben áttért Akamaru pátyolgatására. A hatalmas kutya élvezkedve terült el a földön, hasát is átengedve a vakargató ujjaknak.

A három fiú körbevezette a lányokat a faluban, meghívták őket ebédre – Ame számláját Neji és Kiba is állni akarta, míg végül Sasuke fizette még azt is. Megálltak Nejiéknél és Kibáéknál – a srác összepakolt, majd otthon hagyta perverz kutyáját, kinek gondolataitól zengett feje, - ám helyette felbukkant Naruto, hogy csatlakozzon.

A nap folyamán összefutottak több személlyel is: Kakashival, mikor Naruto Tsunadéhoz ráncigálta, Tentennel és Hinatával Nejiéknél, Kiba szüleivel és a kutyafalkával, és majdnem az egész Uchiha klánnal, mikor beugrottak Sasukéékhoz. Itachi láthatóan még életében nem gondolt úgy az Akatsukira, mint egy gyilkos szervezetre, csak, mint egy csapat barátra. Ez utóbbi hír csak akkor kavarta meg a lányokat különösen, mikor a bátyó beljebb invitálta az egész társaságot és az akatsukit piálva találták a nappali közepén vidáman kártyázva.

Deidara nem egyszer pillantott Rikára, majd rögvest félre is kapta tekintetét, mikor a lány elkezdte mélyebben tanulmányozni jobb szemét, s ő fülig vörösödött.

- Nem szálltok be? – kérdezte a becsípett Kisame. – Ennek a körnek mindjárt vége.

- Én beszállok – telepedett le Dei mellé Rika, mire a szöszi irulva-pirulva kúszott odébb, hogy térdük még véletlenül se érjen össze. – Rika vagyok – mutatkozott be a lány. – Majd beavatsz a szabályokba, Dei-chan? – a szőke totál leblokkolva meredt a lányra. Ugyan, kitől tudhatta meg nevét a lány?

- Uhn – bólintott rá végül.

- Nézd má’! Deidara becsajozik! – vigyorgott Sasori, kin nem volt védelmi báb.

- Lehetetlen! – nevettek. – Nem is rossz a kicsike – állapította meg Hidan féltékenykedve. A halhatatlan srác felmérte a terepet, hisz tudta jól, Konanra hiába hajt, ha neki ott van Pain meg Nagato is. Akumát az Uchiha fiúk között pillantotta meg, így le is tett róla. Amét három irányból ostromolta Neji, Kiba és Naruto, így ő is kiesett. – Hé, Sapi! – szólt a háttérbe szorult Ayunak. – Gyere csak ide! – A lány láthatóan bizonytalanul lépett közelebb. – Hát te mit állsz ott egymagad? Nincs udvarlód? – kérdezte. A lány csak a fejét rázta. – Aztán már miért nincs? Ülj már le!

- Nem tudom – motyogta, s a lapokat nézte, amint Hidan megkavarta a paklit és osztani kezdett.

- Vedd le a sapkát. Kopasz vagy, vagy fázik a fejed?

- Fázik – vágta rá gondolkodás nélkül.

- Na, figyelj, a játék lényege…

- Nem lehetne mindkettőtök? – erre a felkiáltásra lett néma csönd az egész szobában. Aksinál, ugyanis betelt a pohár. – Háremet akarok! Ennyi jó pasi közül ugyanis, nem lehet választani!

- Ebben igazad van – lépett mellé a zsongó fejű Ame. – Totál kikészítettek. Tépjetek sorszámot, srácok!

- Kisame az enyém – csapott le az első ártatlan áldozatra Akuma, mire Ame csak döbbenten meredt rá. – És Kakuzu, Hidan és Tobi is kell. Sasorit megtarthatod, Deidara és Pain foglaltak. De nem vagyok hajlandó lemondani Itachiról, Sasukéról és Kibáról sem. – Hallgatott el egy elégedett vigyorral arcán.

- Befejezted? – kérdezte Ame. A srácokból kitört a nevetés.

- Asszem, igen… - tűnődött el a fekete hajú lány. – Bár Neji, Shikamaru, Gaara és Kakashi se lenne rossz fogás…

- Hé! Valamit most már hagynál nekünk is? – csattant fel Ayu. – Gaararól meg a szemed levedd!

- Kis féltékeny, még nem is övé a pasi, de már védi.

- Nővérkém, nem vagy kicsit telhetetlen? – pillantott Ame Aksira.

- Most mér? A jó pasikból sosem elég…

- Ha ezt Kai hallaná…

- Kai? KAI? KIT ÉRDEKEL KAI, MIKOR ITT VANNAK ŐK? – mutatott körbe a szobában. – Minek várjak Kaira, ha sose jött eddig?

- Hátha, mégis, egyszer csak… - próbálkozott Ame.

- Eridj már! – mordult fel Aksi.

- Hé, mond csak, kislány – szólt Aksihoz Hidan. – Mit lépnél, ha az összes általad felsorolt személy együtt akarna veled tölteni egy éjszakát egy időben egyszerre?

- Azt, hogy őrültek vagytok és sokat képzeltek magatokról. Jobb lenne, ha megtanulnátok hol a helyetek és előbb gondolkoznátok, mint beszélnétek vagy cselekednétek. Egyébként is – váltotta fel a vérfagyasztó auráját egy teljesen közömbösre, - a háremből is csak egy személynek adnám át a testem, a többi meg álmodozzon csak róla. Erre meg a legnagyobb esélye a két Uchihának és Kisaménak van, akárhonnét is nézem – fejezte be egy bájos mosollyal.

- Oké, mér emleget engem ennyit ez a lány? – nyögte ki Kisame.

- Mert tetszel neki – morogta Kakuzu.

- Oh, de miért?

- Nem fontos – mosolyodott el Aksi. – Inkább írd tovább az „Egy cápa életét.”

- Eh? Egy cápa élete? – pislogott. – Nem is rossz ötlet… - ezzel az ifjú cápa felállt, hogy papírt és ceruzát keressen.

- Az enyém – karolta át Aksit Sasuke. – Ne légy pedifil. Vagy akkor már tudnám neked Sakurát ajánlani, bátyus.

- Tőle kíméljen az ég – morogta hidegrázás közepette. – Akkor marad Yayoi – vigyorgott, s azzal átvette Kisame lapjait.

- Ő az enyém! – ragadta meg Amét egyszerre Kiba és Neji. Naruto felvillanyozva lépett ki a házból.

- Akkor hát, az enyém Hinata-chan!

- Azt próbáld meg! – vicsorgott Neji. – Évek óta próbállak kiverni a fejéből!

- Próbálkozz tovább! – rohant el a szöszi.

- Mi lesz Tentennel? – húzta tovább idegeit Kiba.

- WÁH! NARUTO! – eredt a szöszke nyomába idegesen.

- Akkor hát, az enyém vagy, szép hölgy – mosolygott boldogan Kiba.

- Igen, a tiéd – bújt karjai közé Ame.

Deidara lassan kezdett felengedni és már-már lelkesen magyarázott Rikának, az épp aktuális lapokról és célravezető lépésekről, mikor a lány felsikkantott.

- De hisz… Neked teljesen épp a szemed! – söpörte félre a fiú arcába lógó hajat.

- Öhm, igen, uhn.

- Mi a baj a szemével? – hajolt közelebb Kakuzu.

- Semmi. Csak éppen úgy tudtam, hogy… egy egészen különleges gépezet van a helyén, ami segíti a harcban – hadarta el. – De meg kell hagyni, ez így sokkal jobb – suttogta Dei fülébe. A fiú fülig vörösödve pislogott vagy ezret egy „uhn” kíséretében, s mire észbekapott a lány már az ölében ült. – Ez így kényelmes.

- Uhn – ismételte Deidara pattanásig feszült idegekkel.

- Óóóó! – vigyorogtak a srácok. – A nagy lemúr-lamúr…

- A korai magömlés átka – paskolta meg a szöszi vállát Kisame.

- N-nem is! – csattant fel Dei.

- Nem, mi? – mosolygott rá Rika. – Vágj hozzá egy bombát. Elvégre is, a robbantás művészet, nem?

- De… de igen – vigyorodott el a fiú eszelősen, s a következő pillanatban Kisame cipője valóban robbant.

- Na, de Deidara! – Kisame ezek után inkább a kör másik oldalán mászkált és Ayumi körül ólálkodott.

- Mond csak, milyen színű a hajad? – érdeklődött Hidan, látszólag érdektelenül.

- Barna – felelt Ayu.

- Zöld szemekkel? – pillantott rá a fiú. – Nagyon szexi – vigyorgott. – Imádom a macskákat, mindig beindu-lok – nyögte, s döbbenten meredt a lány feje fölött kuncogó Kisaméra, ki a következő pillanatban lerántotta a lányról a sapkát. A zöld tincsek szabadon hullottak alá, s hidan kissé rémülten mered előbb a lányra, majd a szintén lefagyott Kisaméra, aztán a szintén megrémült lányra. – Egy Ogawa?

- Méghozzá nem is akármilyen! – füttyentett Pain. – Főági elsőszülött.

- Add vissza! – kapott a sapka után Ayu, s visszahúzta fejére. – Egyébként is hülyeség! Nem vagyok ninja!

- Holnap úgyis kiderül – szólalt meg Sasuke.

- Holnap tízkor az egyes kiképzőpályán van jelenésetek – vette át a szót Naruto, ki visszatért a Hyuuga családtól, ahol a hírt kapta Kakashi senseitől, ki a megbeszélésről érkezett. – Letesztelik, mit tudtok. Lehettek e ninják. Épp ezért, korán menjetek aludni. így szól az utasítás.

- Na igen, már akartam kérdezni, hogy kik is ők és honnan keveredtek ide? – törte meg a Naruto szavait követő csendet Pain.

- Akuma, Ame, Ayumi és Rika – felelt Sasuke. – Ma reggel kerültek elő a Galagonya 66-ból, ami a 28-as és 30-as között áll. Nem tudni róluk semmit, ezért Tsunade felkért, hogy vigyázzak rájuk néhány másik személlyel. Ha valaki akar, az jöhet. Ugyanis eddig csak Kiba meg én vagyunk négyükre.

- Uhn, én… uhn…

- Még valaki? – bólintott rá Dei szavaira az Uchiha.

- Majd én jövök – szólt Hidan. – És akkor garantáltan nem veszítem szem elől a kis zöldfülűt. – Ayumi lehorgasztott fejjel ült mellette jéggé fagyva. Valamiért nagyon rossz előérzete volt.

A kiválasztott nyolc fő összekapta magát és távozott. Áttelepültek a lányok lakásába, ahol a csajok a konyhában pusmogtak vacsorakészítés közben, míg a srácok a nappaliban hevertek és a televíziót bámulták.

- Gawa nyugodj meg – ültette le egy székre a lányt Aksi, miután az a vajazó késsel megvágta kezét. – Ezt nem tudom, hogy csináltad, de nyugodj meg. Nincs semmi baj.

- Dehogy nincs! Ti holnap remekelni fogtok, bemutatjátok milyen egy profi ninja, én meg vinnyogó szőrgolyóként húzhatom, el a csíkot ki tudja merre, mert itt semmi se, aminek eddig hittük! Vagy megölnek…

- Hé! – mordult rá Rika. – Szedd össze magad, az istenért! Kainnak se sírsz ennyit!

- Naná, mert nem létezik!

- Mi ütött beléd? – pillantott a gúnyolódóra Ame is döbbenten. – Mindig is te hittél benne a legjobban, mivel soha nem volt senkid. Egyébként is, itt vagyunk, nem?

- Ott meg a fél falu. Gondolkozzatok már! Egész Konoha ellen nem állhattok ki!

- Miért nem? – mosolyodott el Aksi. – Ki tudja, talán még Kakashi is mellénk áll…

- Hülyék vagytok! – nevetett fel.

- Nem, te vagy a hülye, hogy nem bízol bennünk, a legjobb barátnőidben és magadban – szólalt meg csendesen Rika. – Pedig tudhatnád, hogy ránk számíthatsz.

- Hugi én tudom! Sajnálom… igazatok van… Totál kikészültem – ejtette fejét az asztal lapjára.

- Azt látjuk. Gyere, segíts – rántották fel nevetve. A vacsora után, a fiúk legnagyobb bánatára, kiderült, hogy vendégszobák, bizony, nincsenek. Ennek következtében ki-ki az általa kiválasztott hölgyének szobájában alhatott, tisztes távolságra az ágytól.

* * *

Háromnegyed tízkor már az edzőtéren voltak. Ötvenöt körül felbukkantak a senseiek, az összes ninja: jouninok, shouninok, geninek, természetesen a hokage is felbukkant és a bámészkodók tömege is megjelent tízig.

A tömegből végül Kakashi lépett ki. Határozottan ment ki a pálya közepére, majd szembefordult a lányokkal.

- Te! – bökött Ayumira. – Ülj le. Majd utánuk foglalkozom veled is. – A lány láthatóan idegesen sétált vissza a négy kísérő mellé. Hidan bíztatóan szorította meg vállát.

- Nyugalom, kicsike. – Bár egész testében reszketett, s legszívesebben elfutott volna, jól tudta, hogy a legapróbb tökmag is utolérte volna fél percen belül, így inkább veszteg maradt.

- Csengők – kezdte Kakashi. A megbeszélés végeztével elővette könyvét. – Egy órátok van.

- Oké. Te tudsz valamit? – fordult Ame Rikához.

- Nem. Vizsgáról nem volt szó. A jutsuk közül csak a sexi no jutsu ugrik be, annak meg nem sok hasznát vesszük… Aksi?

- Én készen állok – vigyorgott rájuk a lány négyes szintű sharinganjával, fekete hollószárnyaival, kezében pedig egy vibráló energianyalábbal. – Mi van? – nézett rájuk kissé megütközve.

- Semmi – vigyorodott el Ame. – Ha a hülyének is megy, akkor nekünk ne menne? – somolygott Rikára, ki már nagyban töprengett. Ame lassan a tóhoz lépett, majd egy laza mozdulattal előhúzott onnan egy jókora sárkányt, ami „ujjai” között tekergődzött. Rika a földre hangolódva  homokból és szélből készített bombasort, s az apró gránátok csak dobásra vártak. Kakashi és a tömeg ledöbbenve meredtek rájuk. Ugyanis, ilyen támadásokra senki se számított. Kakashi kissé sokkolva csukta be könyvét és már húzta volna fel a szemét takaró fejpántot, hogy sharingant használjon, mikor Aksi megtörte a döbbent csendet.

- Ez eddig szép és jó, de hogy a francba kell ezeket használni?! – A tömegen moraj futott végig, Ayumi pedig fetrengve röhögött a földön görnyedezve.

- Idióták! – visította. – Valami kisebbel kellene kezdeni, nem? – nevetett szeméből törölgetve a könnyeket.

- Na, legalább ő kikapcsolt – mosolyodott el Ame, visszaejtve a sárkányt. – Na lássuk – vigyorodott el. Akuma kelletlenül dobta félre a fénycsóvát, Rika meg a gránátokat.

- Hozom a csengőket – súgta Rika.

- Enyém a lába – így Ame.

- A fejét bízzátok rám – indult neki Akuma is. Kakashi ledöbbenve vette tudomásul, hogy őt bizony rútul átverték, mivel a három lány öt percen belül elmarta tőle a csengőket és azon tanakodott, hogy mi minden hozható még ki a chakrájukból, amit használni is tudnának. A következő húsz percben Tsunade elismerte őket konohai ninjának, s az akadémiát is megemlítette, hisz volt mit csiszolni az állítólagos első körön.

- Te jössz! Vedd le a sapkád! – rendelkezett Kakashi. Az újoncok hirtelen elcsendesedtek, s úgy pislogtak barátnőjük irányába. A fiúk lassan leültették őket a földre.

- Nyugodjatok meg. Kakashi nem fogja megölni.

- Meglátjuk… - motyogták a lányok.

Ayumi kelletlenül vette le a sapkát, s dobta félre. A nézőtér ismét felmordult, de a moraj csak nem akart csillapodni. Kakashi megkövülten meredt a lányra. -„Hiszen én őt tanítottam! De két éve eltűnt… Létezik, hogy nem emlékszik semmire? ...” - töprengett.

- Mire vársz? Mutasd, mit tudsz! Gyerünk, támadj! – rivallt rá a lányra, ki csak a fejét rázta. –„ Hogy megnőtt és mennyire gyámoltalan lett…” – Támadj! Nekik is sikerült összekaparni magukat! Neked miért nem megy?

- Nem, nekem nem megy. Nem vagyok ninja! – nézett fel Kakashira, elszántan. – Úgyhogy ezt itt abba is hagyhatjuk. – „Szívesen mennék a lányokkal küldetésekre, szívesen kitanulnám mindezt, de az életem a tét. Ez lesz a legjobb mindenkinek…”

- Ne kéresd magad – indult el felé a férfi. – Támadj. Használd a chakrát.

- Milyen macskát? Én sehol se látok macskát.

- Chakra. Nem macska.

- Az mi? – lépett hátrébb, mikor már túl közelinek érezte a férfi jelenlétét. – Feljelentem szexuális zaklatásért, ha közelebb jön! – mordult rá.

- „Igen, ez már ismerősebben cseng” – mosolyodott el Kakashi. A férfi kénytelen-kelletlen, shurikent hajított a lány karjába, bő tíz méterről. A lány, persze felordított. – Sajnálom, t választottad a nehezebb utat – suttogta.

- Állítsák le, a végén még megöli! – pattant fel Rika tíz perccel később, mikorra is Ayu egyre jobban kezdett egy élő tűpárnához hasonlítani, semmint emberre.

- Nyugi – fogta meg karját Deidara.

- Nem fogja megölni. Nézzétek csak – intett vissza a harctérre Tsunade. A lányok nem láttak semmi változást. Akuma és Ame is kelletlenül állt fel, s látszott, hogy ha kell, szembeszállnak bárkivel.

- Elég volt – morogta Aksi, ám mondatát már nem bírta befejezni, ugyanakkor moccani se bírt.

- Sajnálom, de ha azt mondják, várjatok, akkor nektek muszáj várni. Értitek? Még akkor is, ha ez nagyon fáj. Csüccs! – ültette le őket Shikamaru. – A rossz hírem pedig az, hogy három napig is itt tudlak titeket tartani. Remélem, azért nincs harag.

-„Rohadt, szemét, aljas! Utálom az árnyékom! Gebedj meg, Shikamaru!” – gondolták a lányok.

- Még mindig semmi? Elég makacs vagy – szólt Kakashi a sokadik shuriken és kunai után, melyekkel teletűzdelte a lány testét. A szemében izzó fényből tudta, hogy képes lenne visszatámadni, mégse teszi. Ennek mindössze az okát nem ismerte. – Oh, nézd csak, elfogytak… Ugye nem bánod, ha kihuzigálom őket belőled, hogy aztán ismét céltáblának használjalak. De ha neked ez a jó… - nézett gonoszan a földön ülő lányra, s lassan elindult felé. – Igazán sajnálom, hogy abszolút semmit se sikerült kihúznom belőled. Igazán sajnálatos, hogy csak céltáblának vagy jó az előbbi három remek előadása után. Mond, ennyire szeretsz szenvedni?

- Ne jöjjön közelebb – suttogta. Kakashi két lépéssel később átlépte a láthatatlan határvonalat, miközben tovább beszélt és gyötörte a lányt. – Azt mondtam – kedzte újra morgós hangon, - hogy- Kakashi unottan lépdelt tovább felé – NE JÖJJÖN – a lány hirtelen felemelte fejét és hangját, mikor Kakashi épp megérintette az egyik kunai kést annak karján. Egy pillanatig találkozott egy feldühödött vadállat zöld szempárjával a férfi ledöbbent tekintete. – KÖZELEBB! – a test körül zöld lángok csaptak fel, s a következő pillanatban Kakashi rémülten ugrott hátrébb kapásból hat métert, mikor a másik fél támadásba lendült. A kunaiok és shurikenek kihullottak a lány testéből, sebei őrült tempóban kezdtek begyógyulni. A pusztakezes harcban Kakashi csak hárítani tudott, meglepetésében, aztán egy határozott mozdulattal letaszította magától a lányt. Ám az farkasként ért földet öt méterrel odébb.

- Hát tényleg te vagy az – suttogta a férfi a hófehér, zöld szemű farkasra meredve. Az állat felborzolt szőre visszasimult hátára, a morgás is abbamaradt, s fejét érdeklődve billentette oldalra.

- Megölni – halk kis suttogás volt, tőle vagy ötven méterre, mégis, mintha ágyút sütöttek volna füle mellett. Nem gondolkodott sokáig. Amint megpillantotta a legfürgébbeket, megpördült s már rohant is. Mentette életét, ahogy csak tudta. Ám egy hófehér farkas elég szembetűnő jelenség.

Keresztül-kasul rohant a városon, próbálta lerázni üldözőit, ismét sebeket gyűjtve. Üldözői ugyanis nem bántak vele kesztyűs kézzel. Végül egy jéghideg kényszerfürdő után a sárban hempergett s némi koromban. A koszos kis korcs senkinek se tűnt fel, amint a falak tövében elhagyja a várost. A nyomába eredt ninják pedig hiába keresték tovább a fehér farkast.

* * *

- Miért?! – fakadt ki Akuma. Kis híján nekiugrott Tsunadénak, s valószínűleg a szemét is kikaparja, ha Ame, Rika és Sasuke nem fogja le. – MIÉRT?! Nem is ismerik! – ordította. – Sose ártott senkinek! Az ember nem választhatja meg a családját! Egy vétkes miatt megbélyegezni mindenkit, ez őrültség! Legalább egy esélyt kaphatott volna!

- Aksi, higgadj le! – üvöltött rá Ame. – Mind tudtuk, mi lesz a vége… - suttogta. – Tudtuk jól, hogy ez lesz, nem igaz?

- Akkor is… ez kegyetlenség! Nem fair! Azt se tudják ki ő! NEM TUDNAK SEMMIT! – ordítozott továbbra is.

- Nem te vesztetted el a nővéredet – szólalt meg fagyosan Rika, eleresztve Aksi jobb kezét, mire Sasuke riadtan kapott a felszabadult kéz után. – Nem téged választottak el mindentől, amit ismersz, szeretsz.

- Ebben igaza van – suttogta Ame is eleresztve Aksit. – Neki százszor roszabb. Nem elég, hogy számára egy alapból szinte ismeretlen világba került, itt még az is kiderült, hogy minden más, mint tudtuk. Ráadásnak most még minket is elvesztett. Hová mehetett mindez után?

- Igen, igazatok van… - motyogta Aksi, mire Sasuke is megnyugodva eresztette el. – Teljesen igazatok van abban, hogy neki a legrosszabb, de – szemében gyilkos fény villant, - erről még csak Ő tehet! CHIDORI! – vágta hozzá a ledöbbent Tsunadéhoz a fénylő gömböt. – PATKÁNY! – persze, ismét hárman lógtak rajta, hogy lehiggadjon, s csak az dühítette még jobban, hogy Kakashi egy laza mozdulattal védte ki a hokage ellen indított kezdetleges, ám mégis elég erős támadását.

- Elég legyen – rivallt rá a férfi. – Vigyétek haza őket.

- Várjatok – szólt Tsunade. – Hová ment a lány?

- Hogy hová ment? – kuncogott Akuma. – Hogy hová? Pont oda! – emelte bal kezét arcához telefonként, s közben nyelvét öltötte a nőre. – Oda, a kis rohadék, pont oda.

- Mit merészelsz, Taknyos! Ki vele, hová ment!

- Ki mondta, hogy elmondjuk? Még ha tudnánk, hová lett! Nem célunk megöletni alegjobb barátnőnket egy vén boszorkány kedvéért!

- Börtönben akarjátok végezni?!

- Milyen kár, hogy Konohának nincs börtöne – felelt vigyorogva Ame.

- Egyébként is, sose leszel olyan jó hokage, mint Sarutobi volt! Ő meghallgatott volna minket és nem ítélt volna igazságtalanul! – vetette oda még Akuma nyelvet öltve, azzal lerázott magáról mindenkit, s mint a tank, megindult előre. – BAKA TSUNADE! – üvöltötte még bele a csendbe.