Anko csak a fejét fogta kínjában. Régóta nem voltak már ilyen rossz tanítványai. Ráadásul a lányok nem minősültek geninnek, s úgy tűnt, az akadémián se tudnak nekik túl sokat tanítani. Egyszerűen túl sokat tudtak már ahhoz, hogy visszaküldjék őket az iskolapadba. A gyakorlati képzésre nagyobb szükségük volt. Kakashi az elmúlt héten segített neki, de az első néhány nap, az kegyetlen volt. Totális zűrzavar és káosz, miután kidobták őket az akadémiáról. Ez utóbbi két napon belül megtörtént. Kakashi valahogy hatni bírt a lányokra, őt valami oknál fogva tisztelték, így Anko egy idő után átpasszolta neki a lányokat, s ő maga csak felügyelte az edzéseket.

Tsunade a haját tépte, amiért az Ogawa lány sikeresen megszökött a faluból, s amiért a másik háromból egy árva szót se tudott még kihúzni. Egy hétre rá a lány szökésére futárokat küldött szét országszerte. Ennek ellenére nem adta fel azt se, hogy valamit mégis kiszed a lányokból. Naphosszat töprengett azon, hogy mégis mit jelenthet Akuma nyelvöltős grimasza, de sehogy se tudott rájönni. Mindennek már közel három hete, s most döntött, körbekérdezi a fiatalokat.

- Sakura! – Nos, igen. A lány még mindig nála vendégeskedett a kiképzésen. – Mond, neked nem jut eszedbe valami erről a beállásról? – mutatott fel egy rajzot. A lány némán pillantott a képre.

- Hmm, nem, nem igazán – felelt a rózsaszínhajú lány.

- Tenten? – pillantott a küldetésért jelentkező lányra.

- Eh? Egy perverz idióta, aki azt akarja, hogy visszahívják. Homokban elterjedt mozdulat, miért? – felelt első ránézésre.

- Honnan tudod? – meredt rá a nő.

- Sasori nem egyszer így köszönt el a barátnőjétől, Sayarától. Aztán egyszer megkérdeztem tőle, mégis mi ez. Azt mondta, Gaara-samatól ered az egész, mert mikor még Inoval kavart, és sokan voltak a környéken, így búcsúzott tőle: hívj vagy hívni foglak. Azóta pedig elég népszerű lett Homokban, de csak a Kazekage tudja olyan jól megcsinálni, senki más. Miért? – kérdőn nézett a hokagéra, s várta a választ.

- Meg van, hogy hová lett a farkasunk… A kérdés csak az, hogy Gaara kiirtotta-e vagy sem… De ez is nemsokára eldől… - somolygott gonoszan a nő.

* * *

Vigyorogva ült a hatalmas széknek dőlve, Gaara lábánál. A kazekage ismét fogadta a panaszáradatokat, s oldotta meg a „pornép” egymás közti gondjait. Közben jobbjával a lábánál ülő lány zöld tincseit csavargatta. Az elmúlt közel másfél hét során a fiú láthatóan sokkal kiegyensúlyozottabb lett, s nyugodtabb. A lány láthatóan jó hatással volt rá, s kölcsönösen tanították egymást.

Gaara harcolni tanította Ayumit, míg a lány felügyelte edzését a homok nélkül. Ennek következtében, a kazekage láthatóan megerősödött, de mégse vált izomagyúvá. Ugyanakkor már nem tudta feldönteni a legapróbb szellő.

A lányt a falusiak is kezdték megkedvelni, hisz a folyton mosolygós lány ténylegesen segített mindenhol, ahol csak tudott, noha Gaara nem eresztette maga mellől túl messzire. Temari és Kankuro már-már az esküvőt tervezgették a háttérben, hiszen sose látták még ily nyugodtnak öccsüket. A lány farkasként is bevált, leszerelt nem egy betolakodót, bérgyilkost, ráadásul a gyerekek kedvence lett, mivel a sivatagban nem tartottak túl sok háziállatot.

- Szerinted? – kérdezte fáradtan, ám mégis somolyogva.

- Ha engem kérdez a Nagyúr - kezdte a megfontolt választ, - én azt mondanám, hogy egy darab fa nehezen lehet anyja-apja egy rókakölyöknek. A róka csak biztos helyet keresett fiainak, és azt a tető alatt meglelte. De ettől a kölykök még nem lesznek a tető kölykei. Persze, ha az anyjuk gazdája úgy dönt, még mindig adhat majd egyet-kettőt ajándékba a tetősnek.

- Helyesen válaszoltál… - nyomott el egy ásítást. – Halhattátok, Dai, ha akarsz, majd adsz egy kölyköt Gennek. Gen, a kölykök Dai tulajdonát képezik. A tető alatt egymagukban, az anyjuk nélkül elpusztulnának. Ha ezt megértettétek, kérem a következőt… - A két férfi távozott, s jött helyettük a következő alak. Gaara játékosan húzta meg az egyik tincset. – Tudnám, honnan tudsz te ilyeneket.

- Igazságos Mátyás király meséiből és a Magyar népmesékből… Hasonló problémákon tudnak fennakadni ott is az emberek… - mosolygott fel a fiúra.

- Egészségedre.

- Majd egyszer elmagyarázom – nyújtózkodott a lány.

- Kérlek… Majd este… Talán…. – A szék tövében ülő lány fülig vörösödve gondolt vissza a harmadik éjszakára, mikor is kellő képen felhúzták egymás idegeit és a fiú egészen extra módon akarta megbüntetni, s a helyére tenni, mivel a kétnapi bezártság után még a harmadik napon is volt pofája visszaszólni neki s kiosztani. A harag valamelyest enyhült néhány pofon után, s végül arra kérte a lány, meséljen neki addigi életéről. A végeredmény egy jókora rugóteszt lett, egy kimerült lány s egy elégedett fiú. Azóta, persze elásták a csatabárdot, s meglepő módon jó volt köztük az összhang.

Temari nem is kicsit lepődött meg másnap reggel, mikor összebújva találta őket a konyhában, amint közösen próbálnak alkotni valami reggeli félét. Később Kankuro is leesett állal meredt a nappaliban vidáman nevető Gaarara, s megütközve kérdezte nővérét, mégis mi történt, míg nem volt odahaza, ám Temari legalább annyira értetlen volt, mint fivére. Egyben viszont egyet értettek, jobb ez így mindenkinek.

Az éppen sorra kerülő egyén elég komoly problémával jelentkezett a piacról, s Gaara megpróbálkozott azzal, hogy agyilag felébred és felfogja, amit a férfi nagyban ecsetel, de feje cserbenhagyta, s egészen másfelé terelődtek gondolatai. Aztán az ajtó egyszer csak kivágódott, és egy futár lépett be, mélyen meghajolva, s elnézést kérve, amiért csak így betört, de sürgős és fontos üzenetet hozott Konohából. Miután átadta a lepecsételt levelet, távozott a futárok szállása felé.

Gaara végre felébredt, s látta, hogy Ayumi kissé idegesen méricskéli a kezébe adott levelet. Ezek után a kazekage elég gyorsan lerendezte a még várakozó problémás egyéneket. Amint végeztek felpattant, s maga után húzta Ayumit is, félúton már a levelet bontva. Irodájába érve ledobta magát székére, míg a lány az asztal szélére ült le, s rettegve várta, mit írtak. Gaara hangosan kezdte olvasni:

Tisztelt Kazekage,

 Gaara-sama!

Örömmel értesítem, hogy a túlélő Ogawa fattyút elfogtuk. – Döbbenten meredtek egymásra. – A kivégzés várható időpontja augusztus elseje. Legyen ez a nap ünnep, mivel elpusztul az utolsó Ogawa. Örülnénk, ha ezen a neves napon megtisztelne bennünket jelenlétével. Várjuk kíséretével, legyenek vendégeink június 28.-ától augusztus másidikáig ezen a pompás ünnepségen.

Tisztelettel:

Tsunade, konohai hokage

Ayumi ledöbbenve meredt Gaarara. A fiú hasonlóképpen értetlenül nézett rá.

- Valakit helyettem akarnak kivégezni!

- Végezzék, ha ez az ára annak, hogy te élj…

- … Nem! Gaara én nem tudnék így élni… Nem hagyhatjuk, hogy egy ártatlant…

- Te is ártatlan vagy! – vágott szavába Gaara. – Nem fogom hagyni, hogy elvegyenek tőlem… - csattant fel a fiú. - Elmegyek erre az őrültségre. Megnézem, mi folyik ott. De TE itt maradsz, értetted? Viszont előbb ezt megmutatjuk Temarinak és Shikamarunak. Úgyis itt a srác.

- Rendben… - bólintott rá Ayu kissé kelletlenül.

- Egyébként is, gondolkozzunk logikusan… - sóhajtott fel Gaara. – Gondoljuk át a dolgokat, oké?

- Ühüm… - bólintott rá a lány idegesen.

- Nyugi. Gyere, kopogjunk át Temarihoz – állt fel, s átvágott a lakáson, hogy bekopoghasson nővéréhez. – Temari!

- Gyere! -  szólt ki a lány kuncogva. – Shikamaru, elég! – vihogott a csikiző ujjak között. – Mond, mi kell?

- Kaptam egy levelet Konohából, miszerint elfogták az Ogawa lányt.

- Csapda – mosolygott Shikamaru. – Hiszen itt áll melletted, nem igaz?

- Igen, pont ezért…

- Figyelj, nem fognak kivégezni senkit. – Szólt közbe Shikamaru. – Tsunade nem őrült meg teljesen. Arra számít, hogy magaddal viszed valamilyen módon, és ha már ott vagytok, akkor elfogja és megpróbálja kivégezni. Azt nem hiszem, hogy megkockáztatná, hogy betörjön érte Homokba. Szóval vagy el se mész, vagy Te mész, Ő meg marad. Hacsak…

- Hacsak? – pillantottak rá kérdőn.

- Nos, ha úgy állítotok oda, hogy nőül akarod venni… - Shikamaru közben gondosan rálépett az árnyékokra, ugyanis nem akarta megkockáztatni a kivégzést, - akkor talán, ismétlem, talán eltekintenek az egésztől és talán le is nyugszanak a kedélyek a két falu között. De erre nem mernék megesküdni…

- Azt mondod – fonta keresztbe karjait Gaara, - hogy ha úgy állítunk be Tsunade elé, mint jegyesek, akkor eltekint a kivégzéstől?

- Lehet, de erre se mernék megesküdni – megnyugodva húzta vissza lábát az ágyra. – Egy próbát legalábbis megér, nem?

- Nem is tudom – dünnyögte Gaara. – Érdemes megkockáztatni?

- Nos, ha engem kérdezel… érdemes. Ugyanis van a faluban ennek a kicsikének három jó barátnője, három udvarlóval, akik szintén a védelmére kelnének. Ott van még Naruto, Kakashi, szerintem az Akatsuki is, és jómagam meg Choji. Valószínűleg Neji, Hinata és Tenten is beszállna a buliba a mi oldalunkon. Ez pedig már felér egy kisebb tömeggel. Gondolom Ti is jöttök Kankuroval – nézett Temarira, - szóval az újabb négy harcképes fő. Szerintem van esélyünk Tsunade ellen – mosolygott.

- Sőt, több is… - vigyorodott el Gaara. – Kifelejtetted Homokot…

- írd meg Tsunadénak, hogy megyünk, Gaara – állt fel Temari. – És nagyot ünneplünk!

* * *

- Kész csoda! – morogta Sasuke. – Ma nem gyújtott fel! – dobta le magát a kanapéra.

- Na, igen – ült le Kiba is. – Valahogy a mait én is… én is… - megdörzsölte orrát. – Ma én is…

- Mit te is, uhn? – pillantott rá Dei.

- Én i-ha-ha-hapciii! – tüsszentett jókorát. – Megúsztam újabb adag hidegzuhany nélkül…

- Egészségedre – kiáltották a lányok a konyhából.

- Kössz… - morogta Kiba orrát fújva.

- De már két napja nem követnek el ilyen hibákat, uhn.

- Deidara… Ne légy hülye, jó? – néz rá Sasuke sötéten. – Ezeket a „hibákat” direkt és szánt szándékkal művelték velünk.

- Uhn, ugyan már… - pislogott a szöszi. – Biztosan nem…

- Dehogynem! – kólintotta fejbe a másik kettő. – Ennyire ne legyél szőke!

- Olyan izék vagytok… uhn.

- jgy jártál – morogták.

- Szerintetek mi van Gawaval? Lassan már három hete, hogy eltűnt…

- Nyugi van, Aksi – dünnyögte Ame a paprikát szeletelve. – Bizonyára jót mulat Gaaraval.

- Remélem nem ölte meg… Egyik a másikat – tette hozzá Rika somolyogva. – El tudom képzelni mit művelhettek…

- Ki tudja? Lehet, már régen lebukott és már rég a nője… - poénkodott Akuma.

- Azért azt nem hiszem, hogy már is ennyire együtt lennének… - csóválta fejét Rika. – Ayumi nem olyan.

- Beszél az, aki a harmadik hét végén ágyba bújt Deidarával… - csipkelődött Ame.

- Mert te nem tetted meg Kibával, mi? – mordult rá Rika kissé vöröslő arccal.

- Hát igen lányok, ez nem volt szép… - kontrázott Aksi, mire mind a két lány sötéten pillantott rá.

- Persze, mondod te, akit az első hétvégén…

- Kuss! – rivallt rájuk a lány. – Mondtam már, hogy…

- … Igen, tudjuk, megerőszakolt, mint Kai, csak épp a kirándulás közepén, egy vízesés mögött…

- Pontosan!

- Jól van – hagyták rá somolyogva. – És azóta, hányszor voltatok együtt?

- Egyszer…

- Se? Ezt meséld be másnak. Ki vele!

- Egy párszor… - nyögte a húst aprítva. – Mért, ti?

- Hát… ööö… Izé… - pirultak. – Nem is tudom…  - dünnyögte Ame.

- Kétszer – összegezte nyugodtan Rika. – Legyen három.

- EH?

- Mi van? Szombaton voltunk először. Ma meg péntek van… - meredt rájuk értetlenül Rika.

- Jah, igaz, ti még csak most… - morogta Ame. – Nos, valóban, mi múlthét óta együtt vagyunk…

- Mi meg az első hét óta – motyogta Akuma.

- Hogy mondod? – pillantott rá a két lány. – Már a kirándulás előtt… ?!

- Letámadott, na… Én meg… Megadtam magam…

- Oh, ez akkor volt, amikor rosszul lettél a tömegben?

- Aha.

- De azért erőszak volt a vízesés mögött… - nézett rá a két lány kérdőn.

- Hát… én nem akartam… annyira. – Vigyorgott, s a másik kettő is elmosolyodott.

- Deidara a legjobb az ágyban – öltött nyelvet rájuk Rika.

- Kötve hiszem. Kiba annyi mindent tud, hogy…

- Ugyan – legyintett Aksi. – A hatalmas Uchiha adottságot semmi se múlja felül… - A három lány egy pillanatig döbbenten meredt egymásra, majd a következő pillanatban már hasukat fogva nevettek önmagukon. A három fiú kérdőn dugta be orrát az ajtón. Kérdő pillantásokat váltva egymással néztek ismét a lányokra.

- Hé, asszony!- szólalt meg Sasuke, mire Kiba és Deidara villámsebességgel tolták őt távolabb maguktól. – Mikor lesz már kész a kaja?

- Szeretnél ismét egyet a forró serpenyőtől? – vicsorgott rá Akuma, mire Sasuke meghátrált.

- Nem, kösz… Drágám – mosolyodott el.

- Mi van, hmm, te szívtipró? – lépett mellé Akuma. – Befostunk?

- Ne reménykedj – csókolta meg a lányt.

- Még mindig kopasz vagy hátul egy kicsit – borzolta össze a tincseket Aksi.

- Te tehetsz róla.

- Istenem, mint két óvodás – karolta át Amét Kiba. – Tegyétek már túl rajta magatokat.

- Nem csengettek? – kérdezte a hangzavarban csendesen Deidara.

- Én is úgy hallottam – bólintott rá Rika. – Gyere, nézzük meg ki az – húzta ki a két veszekedő páros közül a fiút.

- Oh, szia Naruto! Mi újság? – mosolyogtak a fiúra.

- Hello. Híreket hoztam.

- Kerülj beljebb – eresztették be a fiút, s már épp becsukták volna az ajtót, mikor egy cipő meggátolta őket ebben. – Hmm? – nyitották ki az ajtót ismét. – Áh, Kakashi sensei. Jöjjön csak. Rég járt erre.

- Igen, az a helyzet, hogy…

- Hé, én akartam elmondani! – vágta be a durcit Naruto.

- NYUGI VAN! – csattant fel Rika, mire a konyhában is csend kerekedett, s a négyes kidugta orrát.

- Naruto és Kakashi sensei mit keresnek itt? – kérdezett rá Akuma.

- Már is mondjuk, gyertek át a nappaliba. Naruto, mond csak, mit tudsz? – pillantott rá Kakashi. A szöszi elégedetten és felvillanyozva kezdte ecsetelni a híreket.

- Na, az a nagy helyzet, hogy már a fél falu lázban ég, ugyanis jön a Kazekage és a díszkísérete!

- Valóban? – a kis társaság felvillanyozva ugrott a szőke fiú nyakába.

- Ayumi kivégzésére – tette hozzá Kakashi, mire a társaság lefagyott.

- Hogy mire? – huppant le a kanapé szélére Rika.

- Egy állítólagos kivégzésre. Ha a barátnőtöknek van egy cseppnyi kis esze is, ottmarad Homokban. Ha nincs, akkor Konoha falai között elfogják és már le is nyakazták.

- Ne már…

- Mindezt egy ünnepség keretén belül – tette még hozzá a férfi. – Hatalmas nagy banzáj lesz huszonnyolcadikától másodikáig.

- Huszonnyolcadikától? Hiszen az…

- Holnap után van, nem? – nyögte Ame.

- De igen – hagyta rájuk Kakashi. – Addigra, pedig Konohán belül mindennek csillognia kell, feldíszítve, kicicomázva, a legjobb ételekkel az asztalon, ahogy annak lennie kell egy-egy ilyen ünnepségen.

- De hát… Akkor már nincs időnk elmenni Homokba figyelmeztetni…

- Nincs. De Shikamaru kint van. Ha tud valamit, biztosan felhívta rá a figyelmüket. Szóval így készüljetek… - tette még hozzá csendesen Kakashi, azzal távozott.

- Nem tűnik túl boldognak…

- Az utolsó élő rokonát akarják megölni. Még jó, hogy nem túl boldog, Naruto! – csóválták meg fejüket. A házra mély csend ereszkedett.