- Én ezt nem értem – dünnyögte Aksi. – Tényleg ott hagyták egyedül?

- Lehet – dünnyögte Rika. – De őszintén szólva, sehol se látom.

- Talán valamelyik jelmezben… - nézett végig ismét a kíséreten Ame. – Bár ki tudja.

- Gyertek! – húzta meg kezüket Sasuke. – Menjünk a főtérre! Úgyis oda mennek először a beszédek végett!

- Uhn – bólintott Deidara, s már ugrott is a többiek után. Csak neki tűnt fel, hogy a kazekage valahogy más, mint szokott.

A főtérre érve Tsunade mélyen meghajolva üdvözölte a kazekagét egy emelvényről. Gaara egy fejbiccentéssel üdvözölte a hokagét, majd fellépett mellé a színpadra oldalán testőreivel: Temarival és Kankuroval. A kazekage testét a hófehér köpönyeg és a sivatagban gyakori kalap egészítette ki, így arcából nem sok látszott.

- Ha megtisztelnél minket azzal, hogy megmutatod arcod… - kezdte Tsunade.

- Előbb látni akarom foglyot – hallatszott a susogó válasz. Tsunade intett, mire előráncigáltak valahonnan egy lányt, zöld hajjal. A kazekage némán nézett végig a lányon, majd elismerően bólintott. A következő pillanatban köpönyeg és kalap egyszerre repült odébb…

- Te! – sikoltott fel Tsunade.

- Én! – bólintott rá Ayumi. – Igen, volt pofám Gaara helyére lépni… Meg kell hagyni, nem lett rossz a festés… De most már igazán elengedhetnétek, nem gondolod? Vagy kivégezzük? – kérdezte teljesen nyugodtan.

- Mit műveltél a Kazekagéval?! – meredt rá döbbenten Tsunade, s mivel a testőrök meg se rezdültek, gyanította ez az állapot, már tart egy ideje.

- Semmit, mit kellett volna? – kérdezett vissza mosolyogva.

- Akkor hol van?

- Itt volnék – lépett fel a színpadra Gaara, félredobva egy elnyűtt és közönséges sivatagi köpönyeget, és kalapot.

- Ez mégis, mire volt jó?

- Ez… egy célzás volt. – Állt meg a lány mellett Gaara. – Célzás, miszerint a kivégzés és száműzetés elmarad.

- Egy ilyen kis cafka halált érdemel…

- Ez a kis cafka a jegyesem – közölte a száraz tényt a vörös hajú fiú. – Máskülönben nem adtam volna neki a hatalmi jelzéseket.

- De hát… - Tsunade csak tátogott. Az utcákon összeverődött tömeg egyik fele szintén hápogott, a másik csak kuncogott, ám mind a végeredményt várták. – A lánynak halnia kell!

- Dehogy kell. Holtan nem válik belőle túl jó feleség…

- … Vagy eleség… - tette hozzá Ayu somolyogva. – Ugyan már, Tsunade. Nem áshatnánk el végre a csatabárdot? Nem ártottam senkinek, nem is szeretnék. Viszont szeretném nyugodtan meglátogatni a…

- … TE SZEMÉTLÁDA! – pattant elé Aksi, megragadva grabancát. Ezerrel rázva Ayumit üvöltött. – Hogy tehetted ezt?! ELVETTED TŐLEM! Mégis, mi az, hogy…

- … Pardon, Aksi, Gaara már az enyém és nem adom…

- Dehogynem adod!

- Mondom Gaara az enyém, ezen mit nem bírsz felfogni?!

- Tudod mikor! Gawa, sürgősen verd ki a fejedből, Gaara…

- Gaarat nem adom.

- Gawa, Gaarat akarom!

- Sasuke, állítsd már le a nődet! – szólt fel a tetőn álló srácnak. – Rám nem hallgat.

- TUDOD KI A NŐJE!

- Te?

- Álmodik a nyomor, csak mert megtűröm… De nekem Gaara kell! Élőben sokkal, de sokkal mutatósabb, mint a képeken és… - Hogy mi mindent hozott volna még ki ebből Akuma, arra nem derült fény, ugyanis Sasuke befogta a száját és elkezdte odébb vonszolni.

- Szóval nem vagy a nőm? Akkor mim vagy, hmm?

- A szerelmed – rebegtette meg pilláit a lány.

- Istenem, női logika… - forgatta szemeit a srác.

- Elárulná valaki, hogy mi folyik itt? – csattant fel Tsunade.

- Ayumi-channak van egy féltékeny barátnője – somolygott Gaara. – Egyébként meg ünnepély lesz, mint mondtad. De nem kivégzési. Békeszerződést ajánlok, esküvővel. Sokkal jobb lesz a hangulat, nem gondolod? – Tsunade erre már végképp nem tudott mit mondani, főleg mikor meglátta, mennyien kezdtek felsorakozni a kis párocska mögött.

- Szemmel tartod, és ha árulóvá válik, te felelsz érte.

- Ez természetes, hisz a férje leszek… Ám belőle nem lesz áruló. – Ennek következtében Tsunade rábólintott a dolgokra, hisz túl sok választása nem volt.

A négy lány egymás nyakába borulva ugrált, pattogott a színpadon. Persze, hogy nem lehetett őket visszatartani. Nevetve rohantak hazáig, hisz végre együtt voltak és mesélnivalójuk is akadt bőven. Gyakorlatilag az egész napjuk ráment arra, hogy mind elmondják mi is történt velük elválásuk óta.

Estére összeverődtek Ayumi szobájában, így a négy fiúnak, Temarinak és Kankuronak hátra maradt három másik szoba és a nappali. Hogy mindezen hogyan osztozkodtak, az őket egy percig nem érdekelte. Késő estig vihogva pörögtek-forogtak, vihogtak-nevettek, be nem állt a szájuk. Aztán szépen, lassan álomba szenderültek összebújva a jókora ágyon. A négy szívtipró még egyszer bekukkantott, mikor elcsendesedtek, s mosolyogva tértek vissza ők is ágyukba.

* * *

Nagyot nyújtózkodva ébredt, s megrettenve vette tudomásul, ismét egyedül van egy ismerős szobában. Szemét dörzsölve nézett körbe ismét az ovális szobában, melynek egy részét vörös függöny takarta el, s a bútorok zöme illeszkedett a falak vonalához.

- Látom felébredt, Úrnő – somolygott egy fekete hajú fiú az ajtóban állva. – Kellemesen aludt?

- Kai? – pislogott. – Mi a… Lemaradtam… - dünnyögte Akuma elnézve vörös haját, s a vörös takarót.

- Nos, meg kell hagyni, valóban elég összetett álmotok lehetett, hiszen mindegyikőtök elég zavart.

- Mi van? – meredt a vörös szemű fiúra.

- AKSI! – dübörgött be hozzá másik három lány. A kékhajú Ame, ki kapott két sötétkék csíkot szemei köré, a fekete-szürke Rika és a zöld Ayumi. A lányok nyomában felbukkant a szintén fekete Kain, a zöld Ikuto és a fehér Ryo. A srácok mosolyogtak, mint a vadalma, de a lányok nem tudták hová tenni ezt a vigyort.

- Mi van?

- Ezek a szemétládák! Totál felhúztak! – csicseregte egyszerre a három lány. – Átaludtunk száz évet!

- Mi van? – a vörös hajú lány szemei egyre jobban kinyíltak.

- Átaludtunk száz évet, nekik hála!

- Oké, valaki magyarázza, már meg mi folyik itt! Azt mellőzve, hogy aludtunk.

- Rendben, - kezdte Rika – a lényeg, hogy az utolsó vacsoránál, mikor olyan, hű de kedvesek voltak, altatót adtak nekünk.

- Ezután – vette át a szót Ame – elhitették velünk álmunkban, hogy halandók vagyunk.

- Aztán addig kavarták a szálakat, míg a kavalkád el nem kezdődött – fejezte be Ayumi.

- És akkor, mikor már úgy vélték, eleget aludtunk, ismét összetereltek, hogy felébreszthessenek – tett pontot az I-re Rika.

- Ez most komoly? – nyögte Akuma.

- Az.

- Kai?

- Mond. Talán nem voltam elég jó Uchiha? – somolygott a fiú.

- MEGDÖGLESZ, TE KÖCSÖG HOLLÓ!

- Látom a véleményed egy cseppet se változott – nevetett fel a srác. – Én is szeretlek, mondtam már?

- Kai… - dőlt vissza a párnák közé Aksi. – Akkor is megdöglesz… Amiért…

- Lemaradnál a menyegzőnkről? – somolygott Kain, mire a lányok csillogó szemmel nevetve ületek fel. Vidáman követték a fiúkat, s álltak neki a készülődésnek ők is.

Vége eme kis közjátéknak :)