Vata szélesre tárta a bejárati ajtókat a lányok előtt. A kíváncsiság nagyúr, mondják, s ez így is van. Amilyen gyorsan csak lehetett, berongyoltak a házba, hogy felfedezzék azt. Az előszobában lerúgták saras cipőiket és vizes kabátjaikat, melyek elrendezése így a fiúkra hárult, s máris beljebb robogtak.

A nappali, melybe beléptek, halványsárga falakat kapott, elegendő fénnyel ellátva a szobát. A berendezés elegáns volt, ám nem giccses. Kényelmes fotelek és díványok, könyvespolcok. Egy jókora kandalló, előtte egy kiterített kardfogú tigris bundája. Bal kéz felé, meglelték a tágas konyhát, melyben egyszerre két ember is nyugodtan főzhetett. A társaság méretét elnézve, ez nem is igen ártott meg nekik. A konyhából nyílt az étkező, melyhez a nappalin keresztül is eljuthattak, ha meglelték a kilincset az egyik könyvespolcon. Az étkezőben, akár a konyhában, a fehér volt a domináns szín. Azonban, talán csak hogy ellenezzék a ragyogást, a bútorok sötét árnyalatot kaptak: egészen sötétbarnák voltak, de mégse feketék.

Az emeletre vezető lépcsőt, az előszobából jobbra nyíló ajtó mögött lelték meg. Az ajtó mögötti keskeny sáv egy csigalépcsőt takart, mely fel is vitt az emeletre, meg le is a pincébe. A bal oldali ajtó mögött, pedig egy mosdót találtak.

Rövid gondolkozás után, előbb a pincébe robogtak le. Egy folyosóra kerültek, melyen jobb kéz felől nyíltak ajtók. A legutolsóban egy edzőterem féleséget találtak, annak leghátuljában, pedig egy kisebb emelvényt és a hangszereket. A harmadik ajtó egy keskenyebb folyosóra nyílt, mely végül kiszélesedett és szemeik elé tárult Rika és Ikuto szobája, melyet a szó szoros értelmében bombabiztosra csináltak. A szoba falait szürke és zöld csíkok tarkították nonfiguratív mintákat alkotva, és helyenként, előtérbe került a kopár téglafal. A berendezés egy japán szoba jellegét kölcsönözte a szobának, ámbár a bútorok elég masszívnak tűntek. A polcokon könyvek és robbanószerek sorakoztak, s az ágy fölött ott lógott egy hatalmas legyező társaságában Rika „díszkatanája”, az Álmok Kardja.

A második ajtó egy kisebb fürdőszobát rejtett, melyet fekete márványcsempékkel raktak ki. A legközelebbi ajtó mögött, pedig Vata szobájára bukkantak, mely részben a lépcső alá került. Térképek, fegyverek, jegyzetek sokasága hevert az asztalon és a polcokon, a falakon. Attól függően, mi hol festett jobban. A szoba falait a szürke különböző árnyalataira mázolták. s mintha derékmagasságig köd is gomolygott volna a képen. Fekete farkasok és fák árnyékait festették rá, melyek a  mennyezeten folytatódtak, s foszforeszkáló csillagokkal nyomták tele azt. A középen elhelyezkedő lámpa, akár a telihold, beragyogta a szobát.

A díszes társaság felrobogott az emeletre is, hiszen, amit eddig láttak, csak még inkább felkeltette érdeklődésüket. Az emelet szintén egy folyosóval nyitott, mely elágazott oldalra. A folyosó legvégén, a lépcsővel szemben találták a fürdőt, mely itt fehér márvány volt. Ha pedig követték a folyosó kanyarulatát jobb kéz felé, négy ajtó került útjukba. Kettő-kettő mindkét oldalon.

Bal oldalt, az első Ame és Ryo szobáját takarta. A szoba a kék különböző árnyalataiban pompázott, ezüsttel és szürkével átszőve. Hullámzott, szinte mozgott, élt a festés. A szoba éke az aprócska szökőkút volt, mely a szoba közepén lelt elhelyezésre. A kút egy bálnát formált, mely épp vizet lövellt az égbe.

A jobb oldali első szoba Akuma és Kai szobáját rejtette maga mögött. Itt a falak és a berendezés feketében, szürkében, vörösben és sárgában játszott. Lángolt az egész szoba, ugyanakkor magán viselt némi egyiptomi beütést is. Mintha a naplementét látná az ember a sivatagban. Erre emlékeztettek  a homokszínű parketta és a vöröslő falak.

Bal oldalt, a hátsó ajtó Yume és Shiro szobáját takarta. Itt a fekete és a fehér ellentétére épült, szinte minden, ám a szemfülesebbek felfedezhettek zöld és sárga tárgyakat vagy díszítő mintákat a berendezésen. Egy fekete-fehér csíkos tigris szobra ült az ablakban, s csillogó zöld szemekkel bámult fölfelé, egy angyalra, ki egy puha felhőn ült a karnison.

Jobb oldalt, az utolsó szoba Ayumié és Kainé volt, kizárásos alapon. A falak feketék voltak, és ezekre festettek a szorgos kezek zölddel és egyéb színekkel növényeket, kisebb madarakat és rovarokat. A szobában több növényt is elhelyeztek, és a mennyezetet itt is teleszórták foszforeszkáló csillagokkal.

Összességében csak egyet mondhattak a házról, és annak berendezéséről: jobbat el se tudtak volna képzelni. Benne volt minden, amit akartak, s amire feltétlenül szükségük volt.

- Ez egyszerűen fenomenális! – ugrált vissza Aksi a saját szobájába. – Köszönöm, Apu! – vetette magát az ágyra, összegyűrve az ágyneműt.

- Leteszteljük a rugókat? – vigyorgott rá Kai, az ajtót belökve.

- Hmm? Most? – pislogott fel rá a lány. – Nincs kedvem.

- Oh, mikor okozott ez gondot? Megoldjuk! – vigyorgott a holló.

- Hé! – szólt Vata, a folyosón állva, a szétszéledő bagázs után.

- Rika! Láttam lenn néhány bilincset… - terelgette a lépcső irányába a lányt Ikuto. – Mit szólnál hozzá, ha…

- Hmm, ha kikötnélek? Ott is maradsz! – nevetett rá a srácra a lány.

- Olyan gonosz vagy – morogta Ikuto.

- Jaj, ne legyél már megint durci!

- Nem is leszek, mert akkor te is bevágod a durcit, és hozzám se szólsz két napig!

- Ez nem is igaz!

- De igen, igaz! – vitatkoztak tovább a lépcsőn bandukolva.

- Hé!

- Ez a szökőkút! – csodálkozott Ame, s nem győzte körbejárni újra és újra a szobrot. – Ilyen kell otthonra is!

- Ha ez minden vágyad – somolygott Ryo, - el lehet intézni…. Akár igazi bálnából is…

- Ryo! - csattant fel a lány dühösen.

- Csak vicceltem!

- Hé!

- Wáh, Shiro! Ezt nézd! – ugrált örömében Yume az ablaknál.

- Eh, mintha csak magunkat látnám – karolta át a lányt. – Még a legelején. Mikor folyton odafent lógtál…. De most már nem eresztelek…

- Nem is mennék – bújt szorosan az ölelő karok közé Yume.

- El se engednélek – dorombolta Shiro.

- HÉ!

- Eh, kérem vissza a régi szobámat… - motyogta Kain.

- Nem tetszik? Túl kevés a fekete? – csukta be az ajtót Ayumi, s járta körbe a szobát.

- Hát… - pillantott körbe a srác, majd elvigyorodott. – Talán nem is baj…

- Ezt mire föl érted?- nézett hátra a lány, mire a srác lehuppant az ágyra.

- Keresd meg az ajtót! – vigyorgott. – De ha nem találod, ma este nem alszunk!

- Eh?! – pördült meg Ayu, s kénytelen-kelletlen el kellett ismernie, hogy bizony, az ajtó nem is kicsit olvad bele környezetébe, és ugyanúgy kell majd keresgélnie, ha nem jobban, mint az előző földi szobájukban.

- HÉ! FIGYELNÉTEK RÁM IS EGY KICSIT?! – üvöltött most már Vata. A párok összerezzentek, mire az ajtók lassan kinyíltak, s Rika és Ikuto is visszakecmergett a lépcsőn. – Köszönöm – nyugodott le Vata. – Na, szóval! Kapjátok magatokat egy kicsit össze, ugyanis mondom a felállást!

- Milyen felállást? – húzta el száját Yume, akinek már elege volt a katonai szakszavakból.

- Amit Sátán és Lucifer Nagyúr bíztak rám. – Azzal előhalászott egy vastag borítékot kabátja zsebéből.

- Óh, ne már! – húzták szájukat.

- Mi van? Csak érdekel már titeket, hol fogunk tanulni, nem?

- Vata, tudod mi a te bajod? – kérdezett rá Ame, s a tanácstalan arcot látva válaszolt is rá: - Túl merev vagy, mikor Apánk megbíz valamivel. Akárcsak Kain.

- Pedig tud Ő laza is lenni, nem igaz? – vigyorgott Akuma, s elégedetten állapította meg, hogy a farkas démon halántékán idegesen kezd lüktetni egy ér.

- Na, jól van! – vágta zsebre a papírokat Vata. – Akkor majd meglátjátok, mi lesz és hogyan! – azzal lerobogott a lépcsőn, kis híján ledöntve Rikát és Ikutot is. A többiek egymásra néztek, majd vigyorogva húzódtak vissza szobáik mélyére, s Rika és Ikuto is leroboghatott végre tovább ismerkedni szobájukkal.