A pokol és a föld időeltolódása egy tízes szorzót tesz ki. Míg az előbbiben elröppent 120 év, addig a halandók világában csak 12 év telt el. Ugyanez a szorzó vonatkozik a mennyekre is. Ott szintúgy elröppent 120 év, míg a földön csak az a tucatnyi.

Mindez azonban hőn szeretett démonainknak nem sokat jelentett. Nem azért, mert 100 évet átaludtak, mint Csipkerózsika, hanem azért, mert számukra ez nem jelentett szinte semmit. Mindössze annyit, hogy közelebb kerültek a nagykorúságukhoz, mely közel 500 éves korukra teljesedik be.

Halandó testük egy átlagos egyetemistáénak felelt meg. 20-25 éves fiataloknak tűntek, ha nem fiatalabbnak. Ame, a csapat legfiatalabb tagja jelenleg a 285. életévét tapossa. Halandó alkata, azonban alig tűnt húsznak. Rika, a második legifjabb lány a 297. életévét töltötte be áprilisban, halandóként pedig mindössze 21 volt. Lassan már inkább 22.  Akuma 289 éves volt, s így halandóként ő is húsznak számított.  Ayumi a 300-at töltötte be májusban, s ezzel halandó évkönyve a 22-est mutatta. Yume 295 volt, így még ő is 21-nek minősült a halandóknál.

Ami a srácokat illeti… Ikuto 325 volt, ami a halandóknál megfelelt 23-nak. Kai kereken 330 volt, s ebből lett a halandó 24. Ryo a 360-nak örvendezett, s a halandóknál lett 25. Kain 368 volt, így ő is inkább tűnt 25-nek. Shiro 359 volt, s ez a halandó testének jelentett egy fix 24 éves kort. Ami pedig Vatát illeti, nos ő épp az 338. életévét töltötte be, mint a hadsereg legifjabb vezetője. Ő jócskán lecsalt halandó éveiből, s mutatkozott szintén egyetemistának, mint bárki más, s lett 24 éves.

Ami a halandó éveket illette, nos, azok egyáltalán nem fedték a valóságot. Hiszen a fölön lassan eltelő egy év, a pokolban tíznek minősült. És mondta bárki is, hogy a halandó testekkel nem lehet játszani? Ha akartak volna, hetven éves vénasszonyok is lehettek volna vagy féléves gőgicsélő csecsemők. Vagy, akár, hiszen ez sem volt kizárt, állatalakban is mutatkozhattak volna, mint csodatevő háziállatok vagy vadak. Azt azonban el kell ismerni, hogy emberként jóval érdekesebb az élet, mint állatként.

Olykor azonban, jóval könnyebb lenne állatként élni, mint halandóként gondolkodni bizonyos dolgokon…

- EZ MOST KOMOLY?! – Meredt a jókora épületre Akuma, mely előtt álltak. „Fővárosi Számítástechnikai Főiskola.” Ez a kiírás volt olvasható az öreg épület ajtaja fölött, s ezt igazolta az ajtó mellett lógó címer is, melyet szintén körbefont ugyanez a felirat. – Ugye ez csak valami vicc?! – meredt Vatára a lány. Fekete haja lapockáját verte, ébenfekete szemei villámokat szórtak. – Te most csak szórakozol velem, ugye?!?

- Ami azt illeti, nem. Ez a lehető legkomolyabb – felelt somolyogva a hadvezér, világos vörös bőrével, fekete hajával és szemeivel úgy festett, akár egy indián. – Atyai utasítás. – Vigyorgott, mire elővillantak méretesebb szemfogai. – De utálok ember lenni – vágott egy grimaszt.

- De mi a gépekhez nem nagyon értünk… és ennyire nem is akarunk hozzájuk érteni – dünnyögte Ame, kékeszöld szemeivel a padlót fixírozva. Világosbarna tincsei a vállát verték, s arcába hulltak.

- Azért rajtam nem fogtok túltenni – somolygott Rika, s örvendett annak, hogy emberi alakjának nem földig érő haja van, s a tincsek csak derekáig érnek. Szürke szemeivel s fekete hajával igazi múzsának minősült. – Egy óra alatt tönkreteszek vagy 3 gépet…

- Ugyan, eridj – somolygott rá nővére, félresöpörve frufruja maradékát. Alig várta, hogy ismét lenőjenek a sötétbarna tincsek, melyek többsége a vállát verte. – De ezt én sem értem, miért pont ide? Annyi iskola van, miért pont ez?

- Mert számítástechnikai diplomátok még nincsen - felelt Kain csókot hintve homlokára. A démon nem módosított egy szemernyit se emberi alakján, azt mellőzve, hogy a test érettebb és idősebb lett.

- Nem is kell – nyögte lefagyva Yume. Hullámos, hosszú szőke haja fenekéig omlott le lágyan, kék szemei szerelmes csillogással pillantottak Shirora, ám most riadtan nézett a föléjük magasodó épületre.

- Nem kell félni – mosolygott rá a démon. Zöld szeme tréfásan csillogott. – Majd segítek.

- Mintha te értenél a gépekhez – ciccentett fel Ryo, ki ismét kiszőkült.

- Kainon, Vatán és rajtad kívül, kedves bátyám, ki ért még valamelyest jobban a gépekhez? – kérdezett rá Ikuto csípőig érő barna hajával, melyben a szerencsefonat még így is megvolt, s a fekete gyöngy vidáman táncolt pár centivel jobb válla felett.

- Hé, én is tudom kezelni a gépeket – kötött bele Kai fekete hollófrizurájával.

- Jah, megtalálod rajta a pornót, mi? – gúnyolódott Akuma. – Vata, akkor most komolyan, mi ez az egész?

- Ez halál komoly – pillantott a trónörökösre. – Nos, akkor… Ame, Rika, Akuma, Ayumi és Yume… ti együtt mentek… Hmm… Mégsem. Bocs, tévedtem – dünnyögte a felvételi lapokat tanulmányozva Vata. – Ame, Rika – pillantott a két lányra. – Ti mentek az 1/3-ba, a grafikusokhoz és díszítőkhöz.  Akuma és Yume, ti mentek a mérnökökhöz és matematikusokhoz az 1/2-be. Ayumi és Ikuto, tiétek az ¼, mozgás és dinamika. Kai, Shiro ti az 1/5-be mentek, hangok és effektek. Ryo, Kain, ti velem jöttök a 2/6-ba programozni. Érthető?

- Mi az, hogy én megyek a mérnökire?! Én is tervezni akarok! Vagy díszíteni… Ha már itt kell lenni – morgott Akuma.

- A húgod a grafikusokhoz lett beosztva, tekintve, hogy matekból jobb nálad. Apád ezt számodra korrepetálásnak ajánlja.

- Remek – forgatta szemeit Aksi. – Nem elég, hogy nem értettem már a gimiben se mindent, most még itt is lehetek kuka. És mégis, melyikőtök fog segíteni a leckében?!

- Majd én – somolygott Kai.

- Na ne nevettes! – nevetett fel. – Még, hogy te! Viccnek is rossz.

- Bátyó – pillantott kétségbe esetten Kainra kissé sírós szemekkel.

- Ne nézz rám így – ásított Kain. – De tudjátok lányok, korrepetáltuk őket 100 évig. Mind elméletben, mind gyakorlatban, szóval nem kell aggódni, Ikuto is tud segíteni a leckében.

- MI?! EZEKNEK MÁR AGYUK IS VAN?!? – nézett össze felkiáltva Aksi és Rika. – Elvesztünk… - dőltek egymás vállára.

- Egy értelmes Ikuto… Jesszusom…

- Khm… Őt ne emlegesd – néztek rá Rikára szúrósan.

- Bocs, az emberek inkább őt emlegetik, semmint a nagybátyánkat.

- Az lehet, de nem kell emlegetned – morogta Ikuto. – És mi a baj azzal, hogy egy kicsit tanultam?

- Mi az, hogy gyakorlat is volt? – kérdezett vissza Rika, mire a srác csak rávigyorgott, ám mire válaszolhatott volna, Kain és Vata elkezdte őket befelé terelni, mivel az órák lassan kezdődtek és még a termeket is meg kellett addig keresniük.

- Okké… - nyögte Akuma végigtekintve a hatalmas előadótermen és a benne hemzsegő embertömegen. – Én ezt nem fogom túlélni… - Akár honnan is nézte a társaságot, lányokat kettejükön kívül csak egyet látott, ráadásul a srácok a tipikus kockák kategóriába tartoztak: szemüveg, pattanások, kiütések, vékony, vékony test, bűn-ronda arc. Szájukból csak úgy ömlött a szöveg, a srácok lelkesen tárgyalták meg egymással a számításokat és a többit. – Apám, miért teszed ezt velem?!? – borult a padlóra. Yume idegesen ráncigálta fel a földről.

- Kérlek, viselkedj! – sziszegte. – Hé, azt nézd! – intett az új befutóra. A tanár után érkezett az utolsó tanuló. A srác meglepően helyes volt, nem csúfították amúgy is torz arcát pattanások és volt egy bizonyos kisugárzása.

- Hát ez? – pislogott Aksi, aki a leghátsó sorban foglalt helyet valahol közép tájt Yuméval. – Segíti a professzort, vagy mi?

- Nem tudom – nyögte Yume. A fiú becsukta az ajtót, majd végre a lányok felé fordulva végigpásztázta a termet. Hosszúkás, fekete-vörös haja volt, kékes-szürkés szemekkel. Elmosolyodva kezdett beszivárogni az utolsó sorba.

- Szabad a hely? – kérdezte a kívül ülő Akumát. A lány döbbenten bólintott, a fiú pedig lazán ledobta magát a mellette levő üres székre. – Hogy hívnak? – kérdezte csendesen. – Újak vagytok itt, hogy eddig még nem láttalak?

- Ahha, ma… ma kezdtünk – nyögte Aksi.

- Százszorszép Enikő vagyok, ő pedig Tűzliliom Barbara – mutatkozott be a lefagyott barátnő helyett Yume.

- Hmm, érdekes nevek – somolygott a srác.

- És neked mi a neved? – fordult el tőle kissé Aksi, s a termet pásztázta szemeivel. Nem kellett csalódnia, a tömegben volt aki a gépét verte, más rejtvényt fejtett, és volt, aki a neten lógott telefonján.

- … Dirk. Haveroknak csak Yu – somolygott. Akuma zavartan kapta fel fejét, s megrázva azt, nagyokat pislogva meredt a srácra. – Hogy mi a neved? Bocs, lemaradtam kicsit… - A srác kuncogva nézett rá csillogó szemekkel. - Szólítsatok csak Yunak.