- Szólítsatok csak Yunak. – Mosolygott.

- Yu… Yu?... Honnan ismerős ez nekem? Oh – csillant meg az emlékezet szikrája a lány szemében. – YU! – visított fel a srác nyakába borulva. Az döbbenten tolta vissza a lányt helyére, s valami bocsánatkérés félét rebegett a megzavart előadónak.

- Nyughass már, mi olyan nagy szám ezen? – morogta.

- Yu, te nem emlékszel rám? Te nem emlékszel erre a cuki pofira? –mutatott magára,  mire bevágta egy kicsit a durcit. – Te játszottál a Cinema Bizarre bandájában, nem? – nézett mályen a fiú szemébe.

- Jah, igen… ott – dünnyögte a fiú. – Játszottam… régen. De téged nem ismerlek.

- De hogy kerülsz ide? Te tényleg nem emlékszel rám, idióta?!? – rángatta meg grabancánál fogva. Yume csak érdeklődve figyelte az eseményeket, de nem szólt közbe.

- Bocs, de nem ismerek egyetlen egy Tűzliliomot se… Egyébként is röhejes egy név…

- Akkor gondolkodj csak a tűzben! – sziszegte a lány.

- Csak a tűzben? – meredt értetlenül a lányra. – Bocs, de még mindig semmi – fejtette le magáról a lány kezeit.

- Oké, az mond neked valamit, hogy Musume Akuma?

- Musume… Akuma… - ismételte csendesen, majd hulla sápadtan nézett ismét a lányra. – Ne… neeeeeeeeeeem – nyúzta a rövidke szót. – Az nem létezik, hogy te…. Hogy ő… Hogy te lennél Ő?!? – sikított fel, kiesvén a székből.

- A hátsó sor is lenne szíves figyelni?! – csattant fel az előadó.

- Elnézést – felelték kórusban.

- Ez lehetetlen! – meredt rá döbbenten a fiú.

- Durva… Nem is látszol 30-nak… Mintha csak 22-24 lennél… - állapította meg Aksi elmélázva.

- Nektek hála! – vetette oda a fiú, feltápászkodva a földről. – Te jó ég! Már megint démonok! – ejtette fejét a padra.

- Már megint a CB forgatta szemeit Aksi. – Miért is vagy itt?

- Mert ez a legjobb számteches iskola?!? Ahol reméltem, nem bukkantok fel 12 évvel később… - dünnyögte. – De ezt bebuktam…

- Kai tiszta ideg lesz… - állapította meg Aksi még mindig elmélázva. – Ki van még itt a bandából?

- A bandából? – nyöszörögte. – Strify, Shin, Romeo. Kiro és Luminor otthon vannak. El se hiszem, hogy itt vagytok! – csóválta meg fejét.

- Akkor legalább egyvalamiben egyet értünk. De hol vannak a többiek?

- Másik osztályban. Strify és Romeo együtt mentek az 1/3-ba. Shin az ¼-ben van. Miért?

- Mert ott vannak a többiek is? – kotyogott végre közbe Yume. – Yume vagyok, exangyal – mosolygott a fiúra.

- Mivan?

- Egy démonnal jár és a Poolban él – mosolygott Aksi.

- A következő példa a hátsó soré! – rázta fel őket a nagy örömből az előadó hangja. – Várom, mi a véleményük a megoldás menetéről. – Intett a kínainak is beillő példára. A trió lesápadva meredt egymásra.

Ame és Rika vidáman csacsogva közelítette meg a grafikusok és díszítők 1/3-mas termét. Ahogy sejtették, a teremben gépeket találtak a legújabb és legjobb rajzolóprogramokkal. S bár hiányolták a festék szagát, megnyugodtak, mikor kiderült, hogy rajzlapot és ceruzát használhatnak a tervezés egy részénél. Majd a „kész” vázlatot felvázolhatják a gépi program vagy a scanner segítségével.

Helyet foglaltak a leghátsó padsorban és bíztak benne, hogy kifognak néhány értelmes egyént. Elmélázva nézték a beérkező embereket. A társaság zöme fiú volt, helyes és gyík egyaránt előkerült közülük. Néhány lány is fel-felbukkant, ők teljesen normálisnak tűntek. Aztán az oktató előtt felbukkant még két fiú, kik vihogva vágódtak be a terembe. Aki elől jött, rendelkezett néhány szőke tinccsel feje búbján, ám a többi feketén ragyogott. A másik srácnak fekete hosszú haja volt és épp próbálta megverni a szőkét táskájával.

- Barom! – nevetett, miközben a kis szöszi vihogva jobbjával a padra támaszkodva, baljával meg a falnak szökkent át két széket, aztán újabb kettőt, majd hirtelen lefékezett, mikor a következő pár után két lányt fedezett fel. Ame és Rika megkövülve meredtek rájuk, s épp próbálták lenyelni röhögő görcsüket. – Hülye! – csapta fejbe végre a fekete a szöszit, mire az idegesen fordult hátra.

- Állítsad már le magadat. Égetsz itt két ilyen tünemény előtt…

- He? – pillantott át válla fölött a lányokra. – Oh, sziasztok.

- Hello – prüszkölték a lányok kuncogva.

- Sebastian vagyok, ő meg Romeo – mutatkozott be a szőke, maga mögé bökve a feketére mutatva.

- Dóra és Kata – mutatta be magukat Rika.

- Hé, Seb… - súgta Romeo. – Nekem ismerősnek tűnnek…

- Eredj már, ne légy marha! Honnan ismernénk őket. Ugye, még sose találkoztunk – fordult vissza a lányokhoz. – Csak emlékeznénk két ilyen ragyogó virágra, nemde?

- Meglehet – hagyta rá Rika, s a piruló Amera sandított. – Gondolj Ryora!

- Gondolok… Meg arra is, hogy 100 évre elaltatott…

- Szabad lesz? – kérdezte csendesen Sebastian, majd átcsúszott a lányok mögött és helyet foglalt Ame mellett, így Rika mellett maradt Romeo. – Hogy kerültetek ide?

- Hát, apám úgy vélte ide kéne jönnöm… - kezdte Ame.

- Na igen, a nagybácsi nem hagyott sok választást – morogta Rika.

- Rokonok vagytok? – kérdezett rá Romeo.

- Jah, unokatesók. Ő az unokahúgom – bólintott rá Rika. – Az apjuk a család feje.

- Királyi többes?

- Van egy nővérem, egy másik osztályban tanul. – Mosolygott Ame.

- Egy nővér? Hiába, ha nekem csak a húga kéne… - dúdolta Strify.

- Gondolom mennyire – nevetett fel Ame. – Cserediákok vagytok?

- Nem éppen, de azt telibe találtad, hogy külföldről jöttünk.

- A csodás némethonból – fejezte be Romeo.

- Strify.

- Igen? – nézett csillogó szemekkel Amera a szőke fiú.

- Vedd le a kezed a combomról te perverz állat, mert vízbe talállak fojtani! – sziszegte a lány.

- Oh, de jópofa szavak… - vitte odébb mancsát. – Vicces vagy. Vízbe fojtani… - kuncogott.

- Vízbe fojtod? Nem inkább felpofozod? – pislogott nagyokat Romeo, s ijedten mered a jégszoborként ülő Dórira szeme sarkából.

- Nem, vízbe fojtom, Romeo.

- A füled még teljesen jó – hagyta rá Rika. A fekete fiú egyre jobban kezdett lesápadni. – Seb, beszélhetnénk? – sziszegte a kacarászó fiúnak. – Sebastian!

- Mi van már megint? – Csóválta fejét, majd egy bocsánatkérés közepette követte a folyosóra Romeot. – Mi bajod?

- Ezek ők!

- Kik azok az ők? – forgatta szemeit a szőke. – Beszélj már érthetően.

- Azok a pokolfajzatok, akik miatt nyertünk vagy 10 év bónuszt az életből!

- Neked valami nagyon az agyadra ment. Mit keresnének itt? Gondolkozz egy kicsit, jó? Azok a szerencsétlen démonok sose értettek a gépekhez. A miénket is hazavágták, pedig csak aknakeresőztek rajta.

- De ha ezek egyszerűen ők! Gondold végig, Sebastian! Könyörgöm! Unokatestvérek, az egyiknek bizonyosan van egy nővére, ki tudja, a másiknak is lehet. A kisebbik apja a család feje. Vagy maffiózó vagy király. Ráadásul vízbe akar fojtani téged és Strifynek szólított, pedig nem hívtalak így, mióta beléptünk az iskolába!

- Ez utóbbi igaz… Honnan szedhette? – töprengett a fiú. – Te jó ég… Ezek azok a démonok!?! – huppant le a földre.

- Végre felfogta – sóhajtott fel Romeo is. Ezalatt a teremben Rika és Ame is megvitatta a dolgot.

- Miért szólítottad Strifynek?

- Mert rá emlékeztet, neki volt szőke-fekete haja és őt is Sebastiannak hívták és a mozdulatai gyanúsan megegyeznek annak a bolondnak a mozdulataival. Téged nem emlékeztet Romeora a másik?

- Régen volt már, de nem feledem a srácot. Nem, Ame, engem nem emlékeztet rá, mert én tudom, hogy Ő Romeo. Ez pedig kicsit más.

- Ööö… oké. Szóval egyetértünk abban, hogy ők a CB tagjai voltak?

- Nem ezt mondom? – forgatta szemeit Rika felvázolva egy táj terveit a lapra. – Kíváncsi vagyok, mikor ismernek ránk.

- Én is – vigyorgott Ame. Az ajtó nyílt és a két fiú visszalopakodott helyére.